A Polgár, 1913. január (5. évfolyam, 1-5. szám)
1913-01-12 / 3. szám
Szatmúr-Németi, 1913. V. évfolyam. Január 12 3 szám, £.löíizeiesi ara« : Egész évre helyben ... 4 korona Félévre „ ... 2 korona Negyedévre „ ... 1 korona Vidéken egész évre ... 5 korona Eg'ves szám ára 4 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda, Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kazinczy-u. 18.(Zárdával szemben) Telefon szám: 284. m Leltezsistás. Felhívás a szatmári református egyház tisztelt választóihoz! Ma, vasárnap, január 12-én dől el, hogy esperesi székhely marad-e Szat- már, vagy egy fiatal, a szatmári református egyház lelkészi állására túlságosan fiatal embert helyeznek-e a református egyház választói a Taba jdy Lajos é s Bik.y Károly örökébe. Már több ízben kifejtettük azokat az előnyöket, amelyekkel az esperesi székhely megtartása jár. Több ízben hangozloltuk azokat az előnyöket, amelyek a szatmári reformátusegyházra hárulnak, ha lelki életének vezetését, vitális érdekeinek intézéséi az 'évtizedes tjapasztatátokkal, nagy emberismerettel, tudással és erőss akarattal megáldott, az egyír' .legyének már megválasztott esperesére hízza. Ma, vasárnap dől el vájjon megértették-e, megszivlelték-e a választók hozzájuk intézett szózatunkat, — hogy kivánják-e a város további fejlődését az által, hogy az esperesi székhelyt KISS BERTALAN megválasztása által megtartják. Vasárnap adják a tanúbizonyságát a választók annak, hogy a' szivükön viselik-e az egyház érdekét s inkább egy fiatal, kezdő emberre biz- zák-é annak vezetését, mint egy, a férfi kor legszebb Idejét élő, nagytudásu, széles látókörű férfiúra, kit az egyházmegye az esperesi méltóságra is a legalkalmasabbnak talál’. Még egyszer szereted A intjük, figyelmeztetjük, kérjük a református egyház választóit: ne vezettessék magukat félre nagyhangú frázisokkal, üres ígérgetéseikkel, hanem aki igazán szivén viseli a város, az egyház érdekét, becsületes, magyaros kálvinista nyíltsággal szavazzon KISS BERTALANRA, az egyházmegye megválasztott esperesére! A választás délelőtt n órától lesz a református főgimnáziumban levő tanácsteremben. Ne mulassunk? Nagy tengeri viharok jöttét a kergetőzve úszkáló delfin csapatok, sikongószavu vészmaearak megjelenése előzi meg. A fe- hértoliu vészmadarak, mig sutiam szárnyakon körüiszáldossák a veszendő hajót, vér. fagylaló hangjukon rikoltják a remegő hajósnép fülébe egy tuivtág üzenetét. A szegény hajós halálra és menekülésre gondolva megnyugvással látja a del inek csapatát, mert naiv hite azt tartja a delfinről, hogy a fuldokló embert hátára véve partra segíti. Pedig dehogy; csak a hulladék reményében kisérik a hajót. Vihar van most is készülőben s lehet, hogy rég nem ért nehéz időket fog átélni az éle’ nagy hajóján utazó emberiség. De az is lehet, hogy csak az é- gen gyülekező felhőktől ijedtünk meg. A- zonban a vészmadarak már jelentkeznek. Hol itt, hol ott feljajdul éles sikoltásuk, jelezve, hogy baj van s mindjárt fel is kínálják delfin hátukat a menekülésre. Úgy szólva minden héten felpiszkálja egy-egy hir az amúgy is fájó sebet, hogy drágaság van, háború lesz, meg egyéb bajok is jöhetnek — hát meneküljünk; ne hálózzunk. A társadalom vészmadarai és delfinéi bizonyára nagyon meg vannak magukkal elégedve, hogy felfedezték a bajt és utat mutattak az olcsó menekülésre. A társadalom pedig úgynevezett „elismeréssel adózik“ a józan elemnek. Felül a delfin határa, azt hiszi, hogy az valóban életmentéssel foglalkozik. Egy pár táncolhatnék kis leányom kívül alig akad ember, aki ne fogadna örömmel a lefuvásokat. Legfeljebb a házisapkás vendéglősök vakargatják a fülük tövét és az árvák, orgona — alapok vágnak bús képet az elmaradt „tiszta jövedelem" miatt. Éppen ez a dolognak egyik árnyékoldala, hogy most azok maradnak segítség nélkül, akik még bő esztendőben is arra szorulnak. De nézzük csak ezt a jóakaratu mozgalmat a múltra adakozva müpártoíó közönség szempontjából is. Fogjuk fültövén azt az újdonsült takarékossági — gyereket, állítsuk a lámpa e|é, lássuk, hogy kire hasonlít, honnan származott? Mi hozta létre ezt a jelszó — gyereket, amelyik azt mondja, hogy „ne mulassunk.“ És mondja ezt olyan komoly képpel és olyan súlyos meg- okolással, hogy egészen öreg bácsik is rábólogatnak. Hogyisne, mikor szőrit bennünket az esztendő, csak nem járatjuk mutatáson, meg szórakozáson az eszünket. Szépen befogunk gubózni, gykoroljuk magunkat az orrnyujtásban, hogy mire ránk köszönt a még terhesebb tavasz, illő szomorú képpel fogadhassuk. Ezt diktálja nekünk a debr. izr. nőegylet, a dévai hölgyek és még egy pár bátor társaság. Hát ez nem tömegjelenség. — Egyes ember lehet olyan, aki ha uekibusul, időt_ tlsftmnu spiuuiűnfi iutfeíj ti palgÉri szafósáp Szataiip, Városhíz ÉpülBt. Készít a legjutá- nyosabb árak mellett legjobb szabású és minden igényeket kielégítő polgári öltönyöket, papi reverendákat, palástokat, süvegeket, katonai, vasúti sport és mindennemű egyenruhákat, valamint magyar dísz és visglő ruhák^^^^^^^^ »ftft A POLGÁR mai száma 8 oldal.
