A Polgár, 1913. január (5. évfolyam, 1-5. szám)
1913-01-01 / 1. szám
Szatmár-Németi, 1913. V. évfolyam. Január 1. 1-so szám. Előfizetési árak: Egész évre helyben ... 4 korona Félévre „ ... 2 korona Negyedévre „ ... 1 korona Vidéken egész évre ... 5 korona ____Egyes szám ára 4 fillér.______ Fe lelős szerkesztő : Dr. Veréczy Ernő. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kazinczv-u. i 8.(Zárdával szemben) Telefon szám : 284. I .........»IIHI»....II ■!■■»!» IMIM HIHI Te mpóra mutantor Sebes-röptű szárnyán a múlandóságnak távozol már tőlünk, hogy eltűn j örökre, szereped betöltve, hogy megsemmisüljél, mint annyi reményünk, melyek valósultál mind tetői ed vártuk, mindhiába vártuk... hogy a feledésnek jeltelen sírjába busán, csalódottan, halálra fáradtan te is eltemetkezz haldokló esztendő... Szomorú a sorsod, rokon a mienkkel, örök fáradtságban, harcban1, gyötrődésben küzködő, sínylődő, bús emberekével! Annak a gyümölcsét, a mii te vetettél, learatják mások, utánad jövendők, s övék a dicsőség... sie. érlelvén meg a mások rósz vetését a más bűnéért is a tiéd az átok! Haldokló esztendő, szomorú a sorsod busán, meg nem értve hanyatlasz le le a megsemmisülésbe! A kikre jól hoztál: örömöt, szerencsét, azok sem sajnálnak, az örökösödtől, az uj esztendőtől még több boldogságot, több örömöt, több szerencsét várnak! Kiket megrikaltál, kikre ráborilád a szomorú fátylat, szenvedésnek, kínnak szálaiból szőttet, azok pedig nyilván örvendve örvendnek, hogy a le sorsod sem különb az övéknél, hogy te is odajutsz, hova annyi ábránd, annyi fényes álom, hogy a te sorsod is az, ami mindené ezen a világon!... Haldokló eszíenaö, megkapja a lelkem a te távozásod, csendes elmúlásod szelíd poézise! Nem hív vissza senki, nem sirat senkise, tudod elfelednek, vissza sohse várnak s te bús kálváriád ellen még sem lázadsz! Csendes megadással helyed átengeded a hatalmasnak, az újnak, az erősnek, akiért menned kell, a kinek jöttére hozsánnái zeng ajka annyi hízelgőnek,... kiknek ajkán egykor, születésed napján, néked szólt az ének s kik most gúnyolódva, vígan kárörömmel csúfolják ki végső,, néma szenvedésed! Haldokló esztendő, mennyi igazságéi példáz a le sorsod, a te elmúlásod! Megtanítja nekünk: bizakodó hittel hiába remélnünk örök boldogságot, örök dicsőséget, minden elenyészik, minden semmivé fesz, mindennek e földön elmúlás a sorsa! Megtanítja, nékünk: vissza sohsem hozza — azt mi egyszer ,elmui! — többé a jövendő ! Minden áldozaton, drága véren szerzett diadalmunk meddő, reggeltől-estéig hiába csatázunk, a vég nem lehet más: hogyha időnk eljő, sorsunk úgy akarja, örök feledésnek bús sírjába szálunk! Megtanítja példád, haldokló esztendő. megtanítja nékünk: ha véget ért földi, bús »arasznyi létünk«, mikor el kell mennünk, senkitől sem szánva, Viharos éjjel. (Storni.) 'Az udvarház parkettes termén, Dédanya rozzant székein át, Tépett skatulyán, díványok ócska selymén, Remegve fut a sápadt holdvilág, Rácsap az ablaküvegre Az erdei szélroham, Egy szól fecseg be, Aztán illa berek, Fenyők, tiszafák felelt, Ujjongva megint a vadonba rohan. Beun a bútorrá kárhozotl fa Ébred e neszre. Vágyik vissza a vadonokba, Hogy üstökéi szélnek ereszsze. Ágával az éji sötétbe .kinyúlna, Hintázna vadul, örömittason újra, Rázná suhogó levelét szilajon, Táncolna az iirbe. Felhőkbe merülne, Pompázna ezüstszinü holdsügaron. Karjával a karszék ölelni kiván, Rokokó lábát nyujtná a dívány, Asztal fia is feszengve dohog, Törné le a rozsdás, vén lakatot. A lötgyaszlal komoran kesereg, Mint valami fekete szörnyeteg. Busóiig az elvesztett koronáéi-. Vonaglik a körme álmatagon, De lebirja a varázshatalom. Künn gúnyolódva fütyölő orkán kél. Dúl. fül a rengő ablakiak között, A réseken át bekiált, beröhög, A viharverte, remegő ablakhoz Csurom. ízes denevért zúgva csapdos, Ez meg bután néz be az üvegen, Benn tele van holdfény nyel a terem. Am odafeni, Mig künn a vihar dala zeng, Csend van, csak az óra ketyeg. Még egyre csevegnek a jó öregek, Nem hallják az ajtó lenn hogy liereg S hogy a terembül Egy hang kizendül És átsir az ódon Lépcsőn, folyosókon. Hogy rá a gyereksereg sírva fakad S rémülve huj össze a paplan alatt. Vajthó László. u*sr mn—■ »mn ,im>rm»nsm9BKS0^ Ingl József elsőrangú egysirunázafi iÄte ás polgár] szabósága Sziínfr, iíMÉ épület. Készít a legjutá- nyosabb árak mellett legjobb szabású és min ié i igényeket kielégítő polgári öltönyöket, papi reverendákat, palástokat, süvegeket, katonai, vasúti sport és mindennemű egyenruhákat, valamint magyar dísz és viselő ruhákat. A POLGÁR mai száma 8 oldal.
