A Polgár, 1912. december (4. évfolyam, 268-276. szám)

1912-12-15 / 275. szám

Szatmárnémeti, 1912. Vasárnap. December 15. IV. évfolyam. 275. szám. ß Előfizetési árak : Egész évre helyben ... 4 korona Félévre „ ... 2 korona Negyedévre „ ... 1 korona Vidéken egész évre ... 5 korona _____Egyes szám ára 4 fillér. Fe lelős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Mee<elcn minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Lapíulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda. Kazinczy-u.i8.(Zárdával szemben) Telefon szám: 284. A bútorgyár. Ha végig tekintünk városunk ipari vállalatainkon azok között legnagyobb j s méreteiben legkiterjedtebb ipari vál­lalatnak készült a szatmári bútorgyár. Már-már üzembe jött ez a minden város díszére szolgáló gyár telep, a mikor a mindnyájunk által olyan na­gyon érzett pénz krízis áthidalhatlan akadályt állított az üzemhe helyezés elé. Mint örömmel halljuk ez az aka­dály most már megszűnt és igy nem­sokára füstölni fog a bútorgyár ké­ménye. Hogy mi módon sikerült a kér­dés megoldása, ez talán nem is tar­tozik a nyilvánosság elé, de miután a helybeli lapok pro és contra annyi­szor foglalkoztake a financirozás mód­jával, sőt e tekintetben a városi ha­tóság is támadásnak lett kitéve nyil­vánosságnak még is van valamelyes köze ahhoz, hogy a kérdés mi módon oldatott meg. Mint tudjuk a kérdés oly módon nyert lebonyolítást, hogy az álllam 300,000 koronát ad a bútorgyár tár­saságnak kölcsön, amely összeg "elég arra, hogy a gyártelep üzembe he­lyeztessék. E miatt az állam támogatása mi­att indult meg a támadás úgy a kor­mány mint a városi hatóság ellen, de a támadás indokolatlan. Nem igen szoktuk a kormányt támogatni, annál kevésbé védeni, de jelen esetben, ha a 300000 K. köl­csön megadása megtörtént, miután ipari támogatásról van szó, a támoga- gatás egész indokolt, sőt elismerésre méltó Mindig hangoztatjuk, hogy igy nem pártolják, úgy nem pártolják a hazai ipart, mikor aztán a kormány előveszi jobbik eszét]s igazán támo­gatni akarja a magyar ipart, tücsköt- bogaraf. reá kiálti hogy miért tá- ' mogatja az igazán támogatásra szoru­ló magyar ipart. A városi hatóság támadásának a- lapját pedig az képezi, hogy nem lenne szabad a városi hatóságnak megengedni a kormány támogatását, azért mert ezzel tulajdonképen meg lesz ölve a helybeli igen kifejlett asz­talos ipar. Hát ennek a támadásnak nincsen semmi alapja. A szatmári bútorgyár ugyanis, nem a helybeli szükségletek kielégí­tésére vállalkozik, hanem az északke­leti Magyarország szükségleteinek ki­elégítését célozza. Vagyis nem egyes szobaberende­zések egyes kisebb itt Szatmáron é- pült házaknál szükséges asztal s mun­kálatok készítésére vállalkozik, hanem mondjuk egy-egy községben épülő több egyforma vagy hatalmas állami, törvényhatósági épületek berendezésé­re és felszerelésére vállalkozik, illetve akar vállalkozni. ügy áll tehát a dolog, mintami­lyen a viszony egy kereskedelmi rész­vénytársaság és a kiskereskedők kö­zött. A kereskedelmi részvénytársaság egy környék kereskedőinek, az egyes kereskedők egy kisebb kör szükségle­tének kielégítésére van hivatva. Mind­kettő elfér egymás mellett anélkül, hogy egyik rontaná a-másikat. Ugyan ilyen viszony fog fennál- lani a szatmári bútorgyár és a szat­mári asztalosok között és miután semmi oka sincs a szatmári asztalos iparnak arra, hogy exisztenciáját félt­se a bútorgyártól, szűnjünk meg tá­madni a már-már megindulandó ipari vállalatunkat s örvendjünk, hogy is­mét füstölni fog egy uj gyár kéménye városunkban. Fordul a kocka... Jönnek a riasztó hirek, reá más napra jönnek a megnyugtató hirek. Jönnek a miniszterek s mennek, illet­ve buknak a miniszterek. Állítólag jönnek a muszkák s egész biztosan mennek a katonáink. Jön Edl konzul a borzasztó hír­rel s megy Prohaschka borzasztóan megkönnyebbitve a pátriájába. Jön a hir egy európai konferenciáról, a bal­kán államok igényeinek, hadi sikerei­nek gyümölcsöztetéséről, jön a hir a francia külügyminiszter Poincaré örö­kös javaslatairól, próbálgatásairól; jön a hir az orosz diplomátia alattomos huzavonáiról s főkép szakadatlanul jön a hir Szerbia pökhendi szemte­lenkedéseiről, kritikán aluli magavisel­Inglib József elsőrangú egpNibizati intézeti és pnlglni szabósága Szatmír, Városház épület. Készít aiegjutá- nyosabb árak mellett legjobb szabású és minden igényeket kielégítő polgári öltö­nyöket, papi reverendákat, palástokat, süvegeket, katonai, vasúti sport és minden­nemű egyenruhákat, valamint magyar dísz és viselő ruhákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom