A Polgár, 1912. december (4. évfolyam, 268-276. szám)
1912-12-01 / 268. szám
Szatmárnémeti, 1912. Vasárnap. December 1. IV. évfolyam. 268. szám.- •,•***»• • ^^r-OSv'-r«.'•téSSSSBWR'^í.?**\ - - '’***- .•** ;>v . rvzsntar*ir.#&SL4Sttxi fca*.. *«»«*•:..•. v»azvsxm*.-._a Előfizetési árak : Egész évre helyben ... 8 korona Félévre „ ... 4 korona Negyedévre „ ... 2 korona Vidéken egész évre . . .12 korona Egyes szám ára 4 fillér. Független napilap. Megjelenik délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda. Kazinczy-u. l8.(Zárdáva! szemben) Telefon szám : 284. Megnyugtatás és r «| __ _ ■* ■ J r JLllwSS Jl w JL55JIÄÜ JL 4#fcS59« I Azokkal a törvényjavaslatokkal, amelyeket a Monarchia kormányai most beterjesztettek, kéttős célt akarnak szolgálni. Meg nyugtatni p közvéleményt és megfélemlíteni ellenfeléinket. De mint rendesen é tör- j vényjavaslatokkal isi éppen ;az ellenkezője következik be annak, a mit szolgálni hivatva lennének. ügy áll ugyanis a dolog, hogy ahelyett, hogy megnyugtatnák a közvéleményt, azokban a törvényjavaslatokban, amelyeket »hábcru esetére« terjesztettek a parlamentek elé, a közvélemény csak az elkövetkezendő háború előjeleit látja; ellenben ellenfelének, tekinfetteí a józanul ítélő nyugat európai közvéleményre amely nem lát semmi komoly okot a háborúra, semmiféle kiegyenlithetien ellentétet a szemben álló felek között s igy kizártnak tartja ,át háborút, a javaslatokkal megfélemlítve nem lesz,, mert hiszen tudják azt, hogy a háborúval szemben találják a nagyhatalmak vétóját. Nem is lenne semmi komoly követkéz* menye közvéleményünk nyugtalanságának, ha nem úgy állana a dolog, hogy gazdasági életünk ilyen formán háború nélkül is nem szenvedné el a háborúval együtt járó károkat. Advent. Borzasztó kori Istennek sujtoló keze rajtuffk nehezedik. A bűn diadalmi tort ül áldozatai felett. Hízelgés, hazugság az ajkakon, csalárdság a szivekben. Testvér testvér eljen, gyermek szülője ellen tör. Hírnév gazdagság az érdemetlenek sajátja. A gazság, stréberség h valkodva büszkélkedik utcák szegeletén, mert a2 éidem elismerése | ß becsületes munka jutalma, óh az nem a i mi korunk gyermeke! t A milyen az egyes, olyan a tömeg. Rémület száll szivünkbe; nincs már jog, i- gazság, szeretet. Az ember gyilkolja az embert, az egyik nemzet öli a másik nemzetet. Megcsonkított hullák, hörgő haldoklók, a halottak tizezTei borítják a csatatért; sápadj ■sebesültek, kiéhezett emberrohesok támolyognak végig az utcákon. A fő elv: Ki bírja marja! Az elemek is ellenünk esküdtek. Hol van a betakarított áldás? Hol van a porhanyó őszi szántás, a szép, üdezöld, zsenge őszi vetés? Szomorú a határ, átok van rajta; nem hallatszik a pacsirta éneke mellett A női szív. Irta: Sz.-oé H. I. Remek este volt. A csillagok milliábd- jai ragyogtak az égen, a jó üreg hold a szerelmesek pártfogója pedig nappali világosságot bOcsájtott a földre. Jekelfalussy Vladimír földesur szép Ie- itaya Ida kisasszony, a kastély remek kertjeién a sárga homokkal beszórt kavicsos irton sétál, mellette a fiatal délceg Sasváry Ferenc tüzér főhadnagy halad. Idám édesem! A keserű fájdalom végtelensége rejtőzködött e szavakban. De a leányka nem akarta észrevenni, hanem a kezében levő két thea-rózsa illatos leveleit tépdeste le egymásután. Ida! meg egyszer kérlek, ne dobd el magadtól lángoló szerelmemet. Igaz, nem illik," hogy én még most is szerelmi érzelgé- seimmel ostromolták, midőn az a rózsaszínű illatos kis Ievlke mindent tudomásomra (juttatott, ä visszaküldött jegygyűrű meg min dent megmagyarázott. De nem jövök többé, nem, csák~ oly választ adjál imádott Idám, mint amilyet a szived diktál. Már azt hiszem, a levélemben eléggé megmagyaráztam mindent. Szivem meghűlt. Híáfe mindén! a magáé Feji nem leszek és nem lehetek! Oly különös hangon modta ezt a Ie- íány, hogy a férfi ereiben meghidégült a vér. Ida! édes Ida emlékezzék a múltra ismeretségünk körülményeire, mily fájdalmában voltam vigasztalója? Igen, jól emlékszem. Szivemet akkor bánat emésztette. Hittem annak, aki rutul megcsalt; én szerettem, szerelmem volt oka botlásomnak. S akkor maga jó szívvel volt hoz-* zám. De ne idézze fel kérem ezen fájdalma» 'emlékeket újra. De Ida, édes Idám! nekem örökre felejthetetlen lesz az a veröfényes korai reggel, midőn megtudtam a parkban való sétálá- sunk közben, hogy rokonszenvem viszonzásra talált. Emlékezzél vissza arra a néhány szóra: Ha van valami, a miért élnünk érdemes, úgy bizonyára szerelmünk az. Inglih József Blsííranp BgpNiinzati infózste és palgári szabósága Szalmái», Városház épiiiet. Készít a íegjutá- nyosabb árak mellett legjobb szabású és minden igényeket kielégítő polgári öltönyöket, papi reverendákat, palástokat, süvegeket, katonai, vasúti sport és mindennemű egyenruhákat, valamint magyar dísz és viselő ruhákat.
