Szatmári Friss Újság, 1912. október (4. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-30 / 247. szám

Szerda október 30. SZATMÁRI FRISS ÜJSAG. 3 oldal szinte tisztelet az elenyészően csekély kivé­telnek), hivatalos hatalmát apró kis pana- mázasokkal kamatoztatja. Végig isszák a körzetükbe tartozó korcsmákat, de fizetni csak hivatalos tekintélyükkel fizetnek. Azt váltják föl apró pénzre, spriecerekre. Mondja csak igentisztelt polgármester ur, hát okvetlenül szükség van rá, hogy a városi tisztikar tekintélyét ezek a korcsma- töltelékek keresztül lyukasszák? Okvetle­nül alkoholistákat, támolygö, tántorgó pá- linkabendőket kell az amúgy is agyon zakla­tott polgárság nyakára küldeni? Hát mire való a fegyelmi? Mire való az annyiszor megé edlett főnöki hatalom? Már elmúlt a szüret polgármester ur. Jó lenne már dolgozni is. Ne csak a függet­len sajtó bokszolására fordítsa polgármester ur amúgy sem 'nagy erejét, hanem lássnnk már egyszer ennél komolyabb és bizonnyal törvényesebb munkát. Szomorú idői Olyan most az idők járása, mintha min­dig temetőben járnánk. Olyan szomorusá- gos körülöttünk minden. A haza határain kivi;! ellenség, bélül ellenség ... Mindenün­nen félelmes katasztrófák kisértenek. Az e- gész Balkánt már a habom pusztító fer- getege söpör végig. Ezek a véres napok minket is gyászosan érintenek, már is lesor- vasztetta pénzügyi világunkat, megbénitotftá iparunkat, kereskedelmünket. A kis balkáni (államok háborúskodnak, mi pedig fizetjük a réniséges hadisarcot, azzal, hogy ezek az apró csatározások nagy hatással vannak gazdasági élelünkre. Nem elég szegény ez az ország, nem elég kizsákmányolt, meg ilyen külső veszedelmek is megrázkódtatják. És most, ilyenkor lesz a halottak ngp- ja is ilyenkor stilszerü a temetőbe mennie A bajok, csapások, ádáz gondok szinteréről tíz örök szomorúság birodalmába. Miaga a nagy mindenség is nem kevésbé gyászosan fogad bennünket. Szinte készült a halottak ünnepére. A mogorva ősz durva kézzel ron­tott a mezőségek tarka-barka virágaira. Idő előtt korán rontott a mezőségek tarka­barka virágaira. Idő előtt korán hervadtak el, az enyészet a lassú haldoklás költészete nélkül csapott rájuk. Az a néhány kései virág, ami még megmaradt, fez is megrogy­va csüggeszti le fejecskéjét és úgy fogadja a temető látogatók tömegét. Mert hatalmas emberáradat szokott kimenni a sirkertbe, kedves halottad felkeresni. Egy-két napán a hálás szivek, gondos kezek az élet nélküliek világába varázsolják a szinpompás, bűbá­jos tavaszt, Hiába tarolta le a zordon idő­járás a földnek legszebb álmait: a virá­gokat, azért azok ilyenkor koszorúkba köt- ke a temetőben virulnak. És minden egy árva sirhalom, hol a szeretet, a kedves halotjáért való imádj*­tos rajongás, az emlékezés szelíd gyertya­fényét meggyujtja, a fények lotogásától, a színektől tobzódó virágoktól összeségben úgy fest, mintha az egész temető egy tün­déi város volna ... Ezekben a kegyeletes órákban adnak :az élők lelki világukban sze­retett halottaknak találkozót. Minden njak küld itt imádságot, forró fohászkodást az égi hatalmassághoz, hogy áldás, béke, nyu­galom szálljon azokra a drága telkekre, a kik ott örök álmukat alusszák. A temetőben zarándoklók áhitatos fel­fohászkodása után egyszersmind békesség költözik azoknak sziveibe is. Mert a teme­tőben mindenki kisiratja magát! Istenem! oly jól esik a sirhantok közt simi! Oly iga­zi, oly természetes a zokogás, még a már­vány kövek is könnyfakasztásra tanítanak.... És a boldogtalannak, szegénynek, árvának, kihagyottnak a sirás: viglasza. E helyen sir­hat, meghallgatják iazok a porladó halot­tak, kik egy kis mükoszorunak ép úgy ürül­nek, mint a legdrágább elő virágfonatnak. Itt nincs válogatás! Mindönki és minden e- gyenlő! A gazdagságot és szegénységet ép úgy ne mlatolgatják, mint a gőgöt, njagy- ravágyást és a koldusaláziatosságot. Emberek! tanulhatnátok valamit a ko­porsók között, megtanulhatnátok a könyö- rületességet, az egymás iránti való szeretetek a földi hiúságokról való lemondást és mindert hiúságokról való lemondást és minden go­noszság elkerülését, amire csak csábit ben­neteket ez a kemény élet!... Emberek, amikor visszafojtott lélekzet- tel eljöttök a temető kapujától, gondol­jatok még egyszer kedves halottaitokita és legyetek jók, ti a múlandóságba visszaté­rők, hisz nem lehet oly kétségbeejtő a ha­lál, ag elmúlás gondolata azoknak, kik min­den esztendőben kedveseik sírjánál a fel­támadás igéjét plántálják hivő szivükbé! Vi triolos csat* Ifritó. Dráma a föpuényszéken Akik visszaöntik egymást. Megrázó drámának a végjeleneteként tárgyalta ma a törvényszék Demeter Ilon­ka és Olánovics szomorú tragédiáját. Egy elcsábított, aztán vitriollal leöntött szeren­(CsétJeh asszony históriája vonult el ma a kihallgatásom során a bírák és a nézőkö­zönség szemei előtt. 1910-ben jött Szatmárra egy Olánovics nevű ember s egy helybeli nyomdásznál vett albérletbe lakást. Ennek a nyomdász­ínak a teleségét, leány néven Demeter Etel­kát elcsábította és az asszony két kis gyer­mekével együtt elhagyta urát. Alig telt el két hónap, Olánovics megunta az asszonyt és elakarta Hagyni. Az asszony azonban ne­szét vette a dolognak és egy nap az arcát végiigöntötte vitriollal. A férfi rövidesen ki­gyógyult. Attól fogva együtt éltek megint. Demeter Etelkának kin volt az élete vele, de a volt férje nem akart tudni sem nóta 's így vissza sem térhetett. Olánovics minden áron megakart szabadulni az asszonytól s egy este, amint a munkából hazatért, egy üveg vitriollal végig öntötte az asszonyt. A ret­tenetes égési sebek borzalmasan elcsufitot- Ják az arcát. Ä törvényszék ma tárgyalja az ügyet s lapunk zártakor a kofla délutáni órákban még nincs Ítélet. HÍREK. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindazon * jó barátaimnak és ismerőseimnek, kik fe­lejthetetlen hü* feleségen halála felett érzett fájdalmamat részvétnyiiatkozataikkal eny­híteni igyekeztek, valamint azokniak is, kik végtisztességtételén fezeméi ijesen is megje­lentek, ez utón fejezem ki hálás köszöneté­inél. Maruska János. KITÜNTETÉS. Az abaujvármegye kzo- , művelődési egyesülete, Szabó Gyula gyür­kéi ref. tanítót, városunk fiát, a magyarosí­tás terén elért kiváló hazafias érdemeinek el- \ ismeréséül 100 korona jutalomdjjjal és dísz­oklevéllel tüntette ki. FIZETÉSKÉPTELENSÉG. A hitelező védegylet jelenti: Klejn József nagykárolyi kereskedő fizetésképtelen lett. FURCSA LOPÁS. Sepsy Miklós hely­beli lakos jelentette a rendőrségen, hogy a Vajay-utqai lakásán betörők jártak s az ismeretlen tettesek lelopták a falakról (a Villanycsengő teljes felszerelését. A csend­őrség kutatja a furcsa tolvajokat. Bármily korú hölgyet megtanítok bos- tonra 10 koronáért. Háznál vagy a tánc­teremben. Kívánatra vidékre is kimegyek csa­ládos házakhoz szerény dijjazás mellett. Ä' többi táncok tanítását is elválalom. Rád Hű­béridé oki. tánctanitó. Szatmár, Perényi-u. 10. szám. VEREKEDÉS EGY PÁR CSIZMÁÉRT. Lefkovics Leopold üzletébe beállított tegnap Suta Gusztáv esengerbagosi lakos és egy pár csizmát vásárolt. Mikor elment, Lefko­vics utána futott, kiragadta kezéből a csiz­mát és össze-vissza pofozta. A rendőrség, utcai botrányért megindította ellene az el­járást. Lefkovics azzal védekezik, hogy Suta tőle a csizmát! opta. Modern ruhafestés HáítálPr Pál Legszebb ruhatisztitás ff*. bármily divatszinre. «.CXJ ÍC4J<^1 k vegyileg száraz utón. Gyár főüzlet: Szatmár Kossuth. L.-u t~ r.ivdiu üzlet Kazinczy-u. 17 Attila-u. 2. Nagykároly: Széchenyi-u. 34. Alapi itatott : 1886.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom