Északkelet, 1912. szeptember (4. évfolyam, 195–212. szám), Szatmári Friss Újság, 1912. szeptember (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912-09-21 / 2. szám

! Szombat, szeptember 21 SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG. 4. oldal. 3z Uj Szamos Újságot a M- sofkező helpiien áruljál!: í Kazinczy-utca 17. Iparos Otthon épület- benl evő tőzsde. Friedmann J. tőzsde Kazinczy-utca. Ellenbogen Israel kereskedése Kölcsey- utca 26. sz. Simkó Pál kereskedése Kölcsey-utca 28. Nagytőzsde Deáktér. Barth tőzsde Deáktér Lővinger József kereskedése Deáktér 16. Deáktér és Kazinczy-utcai sarok Kesz- tenbaum déligyümölcs-kereskedése. Özv. Schvarcz Dávidné kereskedése Vár domb-utca 17. sz. Szűcs József kereskedése Hám János-u. (Törvényszékkel szemben). Meiselt Jakab kereskedése Verbőczy-u. ,, Pucser Emma kereskedése Pázsit-köz. Rákóczy-ut 22. sz. tőzsde. Breskó János kereskedése Atilla-utca. Attila-utcai tőzsde. Bartha Ferenc kereskedése Árpád-utca, '50. szám. Mulady József kereskedése Teleky-utca 41. szám. Ifj. Máthé Sándor kereskedése István - ,tér 11. (Muhy-palota). Ilj. Kenyeres Károly kereskedése Perényi utca 10. (Németi ref. templommal szemben). A fekete gyöngy. — Folytatás. — Zavarba jöttem: Kisasszony... asszonyoij Mosolyogva egymásra néztek; de ő aztán» jnegi'.y-oi k?’omat, s »anyja ebédre hí­vott... és én egész estig nálok voltam — Ö szép est! * $, n.c d: Cornélius. Nem lettem többé [hűtlen házukhoz. Sze­rettem Őt a boldogulásig, de soha sem mertem előtte szólam. Anyja serkentett a beszélésre... A jó asszony szere , mert szegénységé­ben is mindig megbecsültem, másnap fél­re hivott s igy szólt: «Kedves Balthazár én őt mindenikn# jobban becsülöm s ugij- szeretném fiamnak nevezni». Ez bátorságot adott, még azon este e- gyedül lévén Susannával, kimor.dtam a nagy szót! Kisé vonakodni Iátszék, ez azonban nem akadályozta, hogy észre ne vegyem hozzám hasonló szerelmes voltát... elpirult, rám tekintett... jaj, egészen a leíkemig ha­tott tekintete, egészen remegtem, végre meg-, szólalt: —- Várjon on, kiáltá egyszere, akarja-e hogy meggyőződjem hűségéről? Emlékszik nyáron ho lvarrogattasn Önöknél anyám­mal? Uj virágokat hoztak a kertbe... I- gen igen emlékszem. Elmentünk együtt meg­nézni ! egyszerűek s még is oly szépek vol­tak... egyik lepkéhez hasinljtott, másik da­rázshoz... az egyik — szóval tiz volt; de ■különösen kitűnt egy, szivalaku kék szárnyak kai! Soha sem láttam szebbet... Nos? Enged­je meg kisasszony hogy befejezzem... «a mint úgy néztük, a virágokot, hogy, hogy nem hajam érinté az önét... és a mint ön gyorsan félre húzódott, a kezében tartott, virág leszakadt száráról — mintha most is hallanám felkiáltását. Mintha most is át- nám mint készül könyekben kitörni... tőlem kért bocsánatot és im anyja megjelent az ab­laknál és szóllitá önt... én «Ön? Felvettem a lehullt virágot. Felvette? És eltevém mint ama rövid de édes bol­dogságom emlékét. Ön tehát megőrizte? Hí­ven kisasszony, s ha kívánja,, megmutatha­tom». Ó! barátom ha láttad volna Susannát! Nem ő volt többé, egészen uj lény, s ha még lehet szebb mint különben ... Sze­me i ragyogtak, dicsfény vette körül. Össze­tette kezeit olyan szépen, mint egy kis an­gyal: Ah! monda — csak ezt akartam tud­ni barátom, — most már boldog vagyok. Ha iön felvette a virágot gondolám — akkor szeret — és ha megőrizte, még most is sze­ret! Hozza el holnap a mi két szárnyú kis virágunkat — ez lesz legszebb menyasszonyi ajándékom! Jaj, barátom mikor e két szót hallottam: szerettem vona ugráni, szaladni Felugrottam, s bizonyosan valami bo­tondót csinálok ha — anyja be nem lép Nyakába ugrottam a derék asszony­ságnak, a leány összevissza öletem ez' hey- re hozott. Kalapomat véve haza rohjantam ázon reményben — hogy még ma este elviszem Susannának a virágot.... de ez a szörnyű vihar mindént elrontott, szerencsémet hol­napra haiasztám — és ennyi az egész' his­tória ! — Szent mindenhatóság! kiáltá Cor- nélius kezeit, összecsapva, két házasság egy­szerre. Aztán még az a jó fiú, mint valami utca gyerek a légbe hajigái ja sipkáját, ki­áltozván: Éljen a házasság! Éljen a férj! teljen a férj! Éljen Balthazámé! Éljen a kis Baithazar! Éljen Cornélius, éljen a fe­lesége, éljen a kis Cornélius! , Efhaljgatsz, mondá Balthazar nevetve befogván barátja száját, még felkelted Krisz­tinát... mám Ah! suttogta lassan Cornélius, ne kejt- sük fel a kis Krisztinát — jer mutasd1 azt a virágot, hadd csodáljam meg! » — íróasztalom fenekén van egy kis a­cél szelencében, ott vannak szegény anyám csecsebecséi is. Egy arany, fekete gyöngy "fogiapatu medaijlonba tevém, ma reggel is megnéztem — meglátod minő szép! Ezeket mondva, kulcs csomagot vett ki zsebéből s szobájába ment. (Folytatjuk. HuG Laptulajdonos: Északkel2ti Könyvnyomda.­Uránia mozgófénykép színház Kazinczy-utca 17. sz. Iparos­Otthon 1912. évi szeptember hó 20. Pénteken és 21-én Szombaton Izzó szerelem társadalmi dráma 3 részben. Ida Nielsennel a főszerepben és a fényes 2 órás kiegészítő műsor. Kezdete este 6 órától folytatólagosan. Vasárnap és ünnepnap délután 3 órától. Minden másodnap sensatiós uj műsor. Buffet. — Ruhatár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom