Északkelet, 1912. augusztus (4. évfolyam, 171–195. szám)
1912-08-06 / 175. szám
Szatmárnémeti, 1912. ÉSZAKKELET 3. oldal. A gazdák és a jövedelemadó. A jövedelemről szóló 1909. évi X. törvénycikk értelmében az általános jövedelmi pótadó helyébe, a valóságos személyes jövedelmi adó lép, mely 300 K. felüli jövedelemtől 210,000 koronáig fokozatosan 0.5 0 0 -tói 5 %-ig emelkedhetik. Ezzel a körülménnyel tehát számolniok kell a gazdáknak s ezért nem lesz érdektelen, ha az alábbiakban kifejtjük, mimódon lehet kiszámítani ez uj adó kivetésének aiapjául szolgáló tiszta jövedelmet. Önkezelés esetén a mező és erdőgazdasági üzem, a vele kapcsolatos jogok jövedelmét a saját gazdálkodása folytán tényleg elért tiszta jövedelem alkotja. Ezen tiszta nyereség a hasonló mezőgazdasági birtokért ugyanott, vagy a környéken szokásos haszonbérhez arányosítandó. A mezőgazdasági mellék haszonvételekből származó jövedelem csak akkor vehető számításba, ha az ily mellék haszonvételek az illető birtok belterjesebb kihasználásának arányait túlhaladják. A mező és erdőgazdaság bérbje adása e- setén, a bérbeadó jövedelme a haszonbér, a részéről fentartott egyéb haszon, valamint a bérlő által netalán teljesi/endő szolgáltatások értéke, levonva ezek összegéből a bérbeadót terhelő s a törvény szerint levonható kiadásokat és terheket. A tényleg elért tiszta jövedelem alapján becsülendő meg a haszonbérlő jövedelme is, a melyhez a birtokkal együtt bérbevett lakásának részére, vagy annak nevében teljesített bárminemű ellenszolgáltatás értéke levonandó. Részletes bérlet esetén mindegyik fél jövedelmét a gazdálkodás folytán elért tiszta jövedelemnek ráeső része alkotja, Az adó alá eső jövedelmet a fél bevallása s a törvény 9-16 § előírása alapján az adókivető bizottság évről évre állapítja meg. A 11 § utolsó három kikezdése szerint azonban azoknál akik szabályszerű üzleti könyveket és üzemük nyereség és veszteség számláját hitelesített alakban bemutatják s ha továbbá ez a könyvitel kielégítő, vagy ha az ellene felmerült nehézményeket akár a kivetési, akár a jogorvoslati eljárás során megejtett vizsgálat megfejtette: a mező és erdőgazdaság jövedelme ezek mérlegében megállápitott jövedelem tekintetébe vételével állapítandó meg. Az adóköteles jövedelem alkotó tényezői A) Nyers bevételek. 1. A gazdálkodásból származó készpénzbevételek és követelések összege. 2. A gazda és hozzátartozói által használt lakás pénzértéke. 3. A gazda és hozzátartozói által felhasznált és másoknak ajándékozott termények, állatok és anyagok pénzértéke. 4. Az adótárgyaknak nyerészkedés céljából történt adás-vételéből származó nyereség. Ha azonban az ingatlanok és leltári tárgyak eladása nem foglalkozásszerüleg és nem nyerészkedés céljából történt, úgy az ebből származó nyereségnek csak a hozadéka tekintetik adóköteles jövedelemnek. B) A nyers bevételekből levonandó kiadások. 1. A termelésre, biztosításra és vagyon- fentartásra fordított összes kiadások. Az „Északkelet“ független politikai napilap hirdetések közlésére legalkalmasabb. 2. A gazda által lakásul használt épületek tatarozási, karbantartási és használatával járó költségei, (vízvezeték, kéményseprés, éjjeli őr, stb.) 3. Az épületek, gépek és egyébb holt leltári tárgyak értékleirása. 4. Az üzemi veszteségek, ide nem értve az előző évnél régibb időből származó veszteségeket, továbbá a beigazolt kamat, járadék, bér és haszonbér és a kárbiztositással nem fedezett s a jövedelmet érintő elemi kárvesztes- séget. * 5. A tényleg fizetett illetékek, illetve egyenérték és kárbiztositási dijak, az üzenet terhelő állami és községi közvetett adók, illetékek és vámok, a gazd. és ipari alkalmazottak után fizetett járulékok és egy.ébb költségek. 6. A beigazolt és adóköteles által fizetendő adóssági kamatok, haszonbérek és egyébb magánjogi címen alapuló terhek, ide nem számítva a telekkönyvileg bekebelezett közadók és kincstári bérhátralékok után járandó kamatokat. 7. Egy adózónál 200, a közös háztartás keretében együtt adózóknál pedig 400 koronát meg nem haladó életbiztosítási dijuk. c. A nyers bevételekből le nem vonható kiadások. 1. A 12. §. 5. pontja alá nem tartozó köztartozások. 2. Az adóköteles által nyújtott ajándékok, adományok, segélyek és egyébb efféle ingyen szolgáltatások. 3. A törzsvagyon gyarapítására, az üzem nagyobbitására és adósságok törlesztésére fordított összegek. 4. Az üzembe fektetett tőkék kamatja. 5. A háztartási kiadások. A gazdaságok könyvvitele oly módon szervezendő tehát, hogy abból a rendes jövedelmi mérlegen kívül, az adóköteles jövedelem mérlege is összeállítható legyen. Mivel pedig e törvény 1913. elején életbe lép és az adókivetés a jövő év elején a folyó évben elért jövedelem alapján történik, szükséges és kívánatos, hogy a gazdaközönség már az idén ilyen rendszeres számadást vezessen, hogy esetleg az abban kimutatott jövedelmi mérleg kimutatással védekezhessék netalán tulmagas adójövedelem megállapítás és kirovás ellen. Az állatbiztosítási üzlet fejlődése. Hosszú ideig az állaftbiztositási üzletág nálunk nem tudott népszerűséghez jutni. Nagyobb jelentőséget csak az utóbbi években ért el, mióta az állatárak jelentékenyen emelkedtek; s így valamely haszon- vagy tenyészállat elhullásával nagyon érzékeny veszteség éri a gazdákat. E jelentékeny anyagi károsodás ellen valió védekezés lendítettél fel ezt az üzletágat, úgy, hogy ma az állatbizltositásban eddig nem tapasztalt élénkség észlelhető. Az ország álajttíartó gazdái lassanként ráeszmélnek az állatbiztosításnak részükre val tjófiagy fontosságára. El nem vitatható, hogy a földrrilvelésügyi kormánynak az ál- lajtfoiztositás érdekében kifejtett altruiszikus propagandája nagyban előmozditója az újabban mutatkozó kedvező jelentéseknek és az ezen ágazatban uralkodó viszonyok várható konszolidálódásának. Felelős szerkesztő: Dr. Veréczg Ernő. Szerkesztő: Csomag Győző. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda,
