Északkelet, 1912. július (4. évfolyam, 145–170. szám)
1912-07-25 / 165. szám
Szatmárnémeti, 1912. ÉSZAKKELET 3. oldal. Néhány szó új országosvásárok engedélyezéséhez. Az utóbbi időben azok a községek, melyek eddig országos vásárokkal nem bírnak, nap-nap mellett kérelmezik a vásártartási jog engedélyezését s igen sokan pedig, melyeknek vásártartási joguk már meg van, a vásárok számának szaporítását forszírozzák; még pedig ez áll úgy az állatvásár, mint a kirakó vásárra nézve. A kirakó vásár bennünket közvetlenül nem érdekel, igy avval igen röviden végzek. Nem tartjuk helyesnek, a kirakó vásárnak gomba módra való szaporítását, mert ezáltal a helyi iparra és kereskedelemre mérünk halálos csapást, pedig az a helyi iparos és kereskedő viseli községének terheit s nem érdemli meg, hogy a tizedik vármegyének, nagyobbára megbízhatatlan portékáival vásárról vásárra járó alakjai által tönkretétessék. Nem állítom azt, hogy bizonyos vidékeken ne tartassanak vásárok, ez szükséges a fogyasztó közönség érdekében is, de jól megfontolandó a hely, hová vásártartási engedélyt javaslatba hozni szabad, sőt határozottan állíthatom, hogy az illetékes fórumok, ha a szerzett jogokat nem lennének kénytelenek respektálni, a mai vásároknak legalább 50 százalékát beszüntetnék. Kevés különbséggel igy vagyunk az állatvásárokkal is. Ma már országos állatvásárokon néma helyi, lokális árak dominálnak hanem a budapesti, bécsi s berlini piaci árakhoz alkalmazkodik eladó vevő egyaránt, sőt nagyon jól tudja ma pl. a szatmári gazda, hogy Londonban nagy a vágómarha hiány; azt az állítást pedig, hogy a gazdának az értékesítésnél sokkal előnyösebb ha helyben, falujában tudja állatait eladni, nem nem tartom általánosan elfogadhatónak, mert bizony igen sok falu van, hol részint egyesek nemtürődömsége, részint a kereskedelmi tudás hiánya miatt az eladók kivannak téve a kupecek becsapásainak, mert bizony a szolid marhakereskedők minden kis falu vásárát nem kereshetik s nem is keresik fel, éppen azért igen helyes, ha az országos állatvásárok is élénkebb forgalmi körzetek iparilag, kereskedelmileg s mezőgazdaságilag fejlettebb központjaira koncentrálódnak, melyeknek lakossága a műveltség magasabb fokán állva nincs annyira kitéve a különböző oldalról jövő lelketlen becsapásoknak, már csak azért sem, mivel a napi sajtó utján is tudomást szereznek az országos állatárakról. Nem tartjuk helyesnek az állatvásároknak könnyelmű szaporítását főleg állategézségügyi szempontból, mivel éppen az állatvásárok egyik legfőbb terjesztői a különféle járványos betegségeknek, hiszen a múlt évben országosan dühöngött száj és körömfájás szintén vásárok utján lett behozva hazánkba s főleg ezúton terjedt faluról falura. De nem helyes az országos vásárok indokolatlan szaporítása a meglevőknek sikere érdekében sem, mert bárhol is engedélyeztessék uj vásár, az mindenkor a szomszédos vásártartó község vásáraira károsan hat, mert hiszen az utóbbinak körzetét szükebb területre szorította. Pedig jól meg kell jegyeznünk, hogy egy forgalmas helyen levő, már hírnevet szerzett vásár forgalmát csökkenteni magukra a szomszédos községekre nézve nagyobb anyagi kár, mintha azok a szomszédos községek az országos vásártartási jogot meg nem kapják. Még nagyobb abszurdum a vásárok száAz „Északkelet“ független politikai napilap hirdetéseit közlésére legalkalmasabb. má nak szaporítása, ugyan pl. nem nevetséges Csenger községnek évi 12 vására, vagy Krasz- nabélteknek 7 vására. Szerény véleményem szerint a kirakó vásároknak évi maximális száma négyben, az állatvásároknak pedig kettőben: egy tavaszi és egy őszi állatvásárban volna megállapítandó. Ugyan honnan veszi a gazda a 12 állatvásárra hajtani való marhát, vagy ugyanazokat sétáltatja minden hónapban? hát biz az nemcsak fölösleges, de egyszersmint lehetetlenné is teszi a vásároknak erőteljes kifejlődését, s úgy a gazdára, mint a vevőre nézve csak pénz és időpocséklás. De hát akkor mégis mi lehet az a mi ösztönzi a községeket a vásárok szaporítására, hát bizony erre csak az a válasz: hogy a vásárvám jövedelme fokoztassék, helyesebben mondva, a vásárvám bérlők zsebe jobban teljen. Éppen azért azoknak a testületeknek, hatóságoknak, a melyek ezen ügyekben hivatva vannak véleményt adni, nagy körültekintéssel és óvatossággal kell eljárniok, mert kivannak téve igen gyakran, hogy a közérdek örveelatt akaratlanul leplezett magánérdeket szolgálnak, ezt pedig elkerülni mindenkinek kötelessége. Különfélék. Országos áitatvásárok vármegyénkben, julius 22-én Mátészalkán; 29-én Fehérgyarmaton, Nagypaládon és Szinérváralján; 30-án Krasznabélteken. Augusztus 1-sején Királydarócon; 6-ikán Aranyosmegyesen, Nagyecseden; 12-ikén Avasujvároson; 14-én Nagy- somkuton; 16-án Csengeren ; 23-án Erdőszádán, 26-án Nagybányán. Legújabb hivatalos termésbecslés vái megyénkben. Miután a termés becslések komolyságára nagy súlyt helyezünk, gazdáink érdekeit véltük szolgálni akkor, amidőn gondoskodtunk arról, hogy Szatmárvármegyére vonatkozólag a minisztérium által kiadandó termésbecslései. előtt 5—6 nappal már közölhessük a leg- illelékesebb helyről vett adatokat. A legutóbbi termés- becslés szerint kath. holdanként várható: búzából 7.30, rozsból 7.40, árpából 6.50, zabból 5 q. Burgonya és tengeri jól állanak. \ ' Országos méhészeti kongresszus 1912. évi augusztus 18—19.-én Kolozsvárt. Részletes tájékoztatással szolgál, Dr. Balázs Ferencz főtitkár (lakik Kolozsvárt.) Az állatbiztosító szövetkezetek felelősségének leszállítása, A magy. kölcsönös állatbiztosító szövetkezet mely áldásos működést fejt ki a falusi állatbiztositq szövetkezetek megalakítása körül, a kebelébe tartozó falusi szövetkezetek kártérítési felelősségét legutóbbi közgyűlésén leszállította. Az erre vonatkozó egyhangú közgyűlési határozat a következő: »a kötelékében álló összes községi állattenyésztő és állatbiztosító szövetkezetek károkért való felelősségének határát leszállítja, úgy hogy jnig eddig egy-egy községi szövetkezet kockázata, a biztosított állatállományban bekövetkező károkért, az állatállomány értékének 5 o/0-áig terjedt, ezentúl az csupán 3:5 °/o-ig terjedhet.« A 'határozat természetesen nemcsak minden megalakult és működő de minden ezután alakuló szövetkezetre is kiterjed. E határozat egygyel több ok arra, hogy (községeink szarvasmarhatartó gazdái tömörüljenek és saját érdekükben minél előbb alakitsák meg a mai magas szarvasmarhaárak mellett annyira fontos állatbiztosító szövetkezetei. Felelős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Szerkesztő: Csomag Győző Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda,
