Északkelet, 1912. július (4. évfolyam, 145–170. szám)
1912-07-16 / 157. szám
Szatmárnémeti, 19 í 2. 3. oldal. A tejéríékesités országos szervezése. Az országos szövetkezeti kongresszus, mely az ország összes altruista szövetkezetének a részvételével október 24-én ül össze Budapesten, rendkívül nagy fontosságú kérdés rendezését tűzte ki napirendjére, mely a városi fogyasztó közönséget épugy érdekli, mint a falusi termelőket. Arról van szó, hogy a városok jó és elég tejjel való ellátását a falusi termelők szövetkezése utján fogják keresztülvinni országszerte. Mig a külföldön a városok tejjel való ellátása biztosítva van, nálunk a mostani .drágaságban még a tej sem biztos tápláléka a közönségnek, mert rossz és kevés. Ezen a bajon akar segíteni a kongresszus a tejéríékesités országos szervezésével, a tejszövetkezetek alakítása és talpraállitása utján. Hitelszövetkezeti és fogyasztási szövetkezeti mozgalmunknak a sikere, abban leli magva- i rázatát, hogy amint néhány falusi szövetkezet alakult, azok rövidesen egy központ körül csoportosultak. Újabban az állattenyésztő szövetkezetek gyors terjedése is azt igazolja, hogy a szövetkezeti mozgalom csak központosítva ér el eredményeket. Ezekkel szemben 600 tejszövetkezetünk van már, de országos tejszövetkezeti központ még mindig nincs s országrészi központ is alig egy-kettő működik, amelyek mindössze 40—50 tejszövetkezet működését kisérik tanácsadó és ellenőrző figyelemmel. Ki kell emelnünk a mosoni és baranyai tejszövetkezetek példás vezetését, ami ugyancsak annak köszönhető, hogy a mosoni és pécsi központi egyesület gondjukat viseli. A városi szociálpolitika oda jutott, hogy a városi lakosságnak tejjel való ellátását mindenképen biztosítani akarja. Ha a termelők ezt intézményileg nem biztosítják, akkor a városok maguk 'állítanak fel tejcsarnokokat. Ez esetben azonban a termelők hátrányban lesznek a városi intézmények rendelkezéseit követni. Mindenképen elérkezett tehát az az idő, hogy tejtermelő gazdáink érdekében a tej értékesítés szövetkezeti szervezése a tejszövetkezeti központ felállításával együtt komoly ténnyé váljék. Előttünk van a szomszéd példa, az osztrák gazdák pompás intézménye, mely egész Bécset ellátja tejjel. És ez intézmény az Alsóausztriai tejközpont, mely a maga 80,000 liter tejszükségletét kizárólag falusi tejszövetkezetektől szerzi meg. Ezt a nagy tejmennyiséget 124 tejszövetkezet szolgáltatja, amelyekben 7,000 kisgazda szövetkezett, s jellemző azon kifogásokkal szemben, hogy a falusi gazdák nem eléggé megbízhatók a tej minősége szempontjából az a körülmény, hogy ezen tejközpont által szántott tej kifogástalan, átlagos zsírtartalma 3.68 százalék úgy, hogy általános népszerűségnek örvend s az üzem alig képes a közönség keresletének eleget tenni. A tejszövetkezetek központosításánál azonban szét kell választani a tejértékités és a szövetkezeti ügy és könyvitel kérdését. Nem szükséges, sőt tán nem is lehetséges az, hogy mindkét feladat keresztülvitelére, t. i. az értékesítés központi szervezésére és az ügy és könyvviteli felügyeletre és ellenőrzésre is egy és pedig országos központra bízza a szövetkezetek szervezését, útbaigazítását, ellenőrzését és felügyeletét az ügy és könyvitel terén. De hisz épp a szövetkezeti kongresszus feladata, hogy a kivitel módozatait megállapítsa, miután abban az elvben, hogy a központositásÉSZAKKELET ■MMMMnnMM ra szüksége van, mindnyájan megegyezünk, a kik szivünkön viseljük, hogy a szövetkezeti eszme e téren sem valljon kudarcot. Azért ezen a helyen nem is tartjuk célszerűnek, hogy a központosítás kérdésével részleteiben is bővebben foglalkozzunk s eléje vágjunk azon szakszerű terveknek amelyeket a kongresszus előadói terjesztenek elő. Itt csak annyit kell megjegyeznünk még, hogy a tejközpontositás keresztülvitelénél semmiesetre sem szabad veszni hagyni az ügy érdekében a tejszövetkezeti mozgalom eddigi támaszait, a földmivelésügyi kormány s a Magyar Gazdaszövetség támogatását s különösen a kitünően bevált vidéki központokat amelyek értékes magvai lennének az országos szervezés további folyamatának. Szövetkezeti vezetőinknek s a szakköröknek a figyelmét már most kell, hogy felköltse a szövetkezeti tejértékesités emez életbevágó kérdése, hogy a kongresszus korszakalkotó munkát végezhessen, állattenyésztésünk felvirágoztatása érdekében is. Az „Északkelet“ független politikai na pilap hirdetések közlésére legalkalmasabb. Különf élék. Országos állatvásárok vármegyénkben, julius 15-ikén Felsőbányán és Sárközön; 19-ikén Csenger- ben; 22-én Mátészalkán ; 29-én Fehérgyarmaton, Nagypaládon és Szinérváralján 30-án Krasznabélteken. Augusztus 1-én Királydarócon; 6-án Arangosmegyesen, Nagyecscden; 12-ikén Avasujvároson; 14-én Nagy- somkuton; 16-án Csengeren; 23-án Erdőszádán, 26-án Nagybányán. Munkás kerestet. Ä magy. kir. államvasutak temesvári osztály mérnöksége (Temesvár) mintegy 50 munkást keres (ai Temesvár-báziási vonal Széphely állomására, felépítményi munkák teljesítésére. Ajánlkozók forduljanak nevezett osztálymérnökséghez. Julius a méhesben. Nemcsak a kezdő, hanem még a leggyakorlottabb méhészeknek is türelme az idén egyes vidékeken ugyancsak nagy próbára van téve. A folytonosan változó és szeles időjárás méhcsaládaink- knak fejlődésére még ma is annyira kihat, hogy bizony- bizony csüggetten tekintünk a jövőbe. A rajzás az idén megkésett ugyannyira, hogy júliust nevezhetjük a rajzás havának. Ez nem lenne hiba, ha a családok jó erőben (mézeltek jvolna. E jhelyett igein sok helyen csak tengődtek és pusztultak. A méhésznek júliusban a rajzott családokra, a rajokra és az utórajokra kell gondot fordítani. Az anya- család a kirajzástól számítva 9—10 nap múlva rendbe kell hogy jöjjön, vagyis az anyának pete rakást kell megkezdenie. Ha tehát 9—10 nap múlva a sejtekben nem találunk petét, az már gyanús. De mielőtt valami miveletre határoznánk el magunkat, alapos vizsgálattal meggyőződést kell szereznünk magunknak arról, hogy van-e anya, vagy nincs? Mert meglehet, hogy a családnak már termékeny anyja van, csak a petézést nem kezdette meg. Ha azonban a család anyátlan, úgy födött anyabölcsőről, vagy ami még előnyösebb, termékeny anyáról gondoskodjunk, s ha ezzel nem rendelkeznénk. akkor 1—4 napos fiasitást adjunk be, hogy módjában legyen a családnak anyát nevelni. Juliusbari már kiválaszthatjuk a telelésre alkalmas családokat. Gyenge családokat ne tűrjünk meg, hanem az esetben, ha egyik-másik gyengébb családot telelőképessé célunk fejleszteni, azt talerős családoktól elszedett fiasitással erősítsük. A méhcsaládok júliusi kiFelelős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda,
