Északkelet, 1912. július (4. évfolyam, 145–170. szám)
1912-07-12 / 154. szám
Szatmárnémeti, 1912. ÉSZAKKELET 3. oldal. Földmívelők nyugdíja. A Gazdasági Munkás- és Cselédsegitő Pénztár a közelmúltban igen üdvös változáson ment keresztül. Az 1912-ik évi Vili. t.-c., mely ezt a változást előidézte, lehetővé teszi, hogy ezentúl miden földmivelő ép úgy nyugdijat szerezhessen maga részére, mint bármelyik hivatalnok, vagy katonatiszt, sőt a törvénynek eme rendelkezései sokkal humánusabbak mint bármelyik más nyugdíjtörvényé, mert hiszen a pénztár kötelékébe még 55 éves korában is beléphet bárki és 10 évi szakadatlan tagdíjfizetés után 65 éves korában nyugdijat kaphat. Aki természetesen fiatalabb korában kezdte el a nyugdíjbiztosítást, az jóval több előnyt élvezhet. A nyugdíjbiztosítási összeg azonban minden egyes korhatárnál rendkívül csekély, mindössze 10 korona, ennek a csekély összegnek évenkénti befizetése biztosítja azután, hogy váratlan elhalálozás esetén családja megfelelő segélyt, ő pedig esetleges rokkantsága, vagy 65 éves korának bekövetkeztével 60 koronától 240 koronáig terjedő nyugdijat kaphat. Nem nagy összegről van szó, amint látjuk, egyik-másik, a dolgokat felszínesen vizsgáló egyén talán mosolyog is az összegek csekélysége felett. Hogy lehet mai nap 60, vagy 240 koronából megélni? Bizony ez előttünk is elképzelhetetlen dolog, főleg abban a korban, amikor az elaggodt test jobb elbánást, jobb táplálkozást és több kényelmet kiván. De nem is erről van szó. Az igy biztosított nyugdíj nem a megélhetésre, hanem pusztán csak az aggkori megélhetés jelentékenyen való megkönnyítésére van szánva. Az a földmives gazda, aki több évtizeden át hangya szorgalommal szántogatta a földet, ha elöregedik rendszerint átadja gyermekeinek vagy más törvényes jogutódainak az ősi földet s cserébe nem köt ki mást mint holtig való helyet a kemence padkáján, ami nyáron hűvös, télen pedig elég meleg. Ezenkívül igényeinek megfelelő szerény kis helyet a terített asztalnál, mindez untig elegendő neki, hogy életének hátralévő napjait aggodalom nélkül le- morzsolgassa. Azonban, ha megfigyeljük, bár mily nagy mértékben is meg van a magyar fajban, de különösen a földmivelő népben a szülőt szerető, a szülőt tisztelő vonás, mégis azt látjuk, hogy a legtöbb helyen a munkából kivénhedt apát inkább tehernek tartják. A ház gondjaiból vajmi keveset oszt meg a munkabíró fiatalokkal, még talán az egyetlen dolog, amit rá lehet bízni az unokák dajkálása, azonban idővel erre is képtelenné válik. Mennyivel másként változnak a viszonyok, ha a levélhordó elsejénkint pontosan beállít az elöregedett nagyapa nyugdíjával. Tudjuk nagyon jól, hogy a magyar földmíves házában a legkevesecb, amit feltalálhatunk, a készpénz s ime a nagyapa nyugdija hónapról-hónapra biztosítja azt, hogy elsején készpénz is akad a földmivelő házánál. Nem nagy az összeg, az i- gaz, de a falusi fogalmak szerint mégis óriási, úgy lehet hogy sok háznál épen csak a nyug- dijt élvező dohányára és koronkint egy-egy ital erősitőborra telik a nyugdíjból. De akárhányszor megtörténhetik az is, hogy éppen az elöregedett családfő nyugdija egészíti ki azt az összeget, amit egy-egy súlyos tartozás törlesztésére raktak félre, vagy ami valamely jövedelmező beszerzés vagy beruházásra fordítandó pénzből hiányzik. Milyen másként nézik minden háznál azt a megöredett családfőt, akiről biztosan tudI ják, hogy a hónap elején mindenkor hozzájut egy kis kész pénzhez. Mennyivel nagyobbodik a családi körben tekintélye, mennyivel jobban megbecsülik még az unokák is, ha azt tapasztalják hogy időnkint a nagyapó lajbizsebéből egy-két fillér kikerül akár palavesszőre akár pedig irkára, sőt szeptember táján, amikor a szüretelést még e! sem kezdték, épen a nagyapó pénzéből lehet csakis a tankönyveket megszerezni és karácsony idején, amikor már az uj bornak és a búzának az ára is elfogyott, a gyermekek részére szükséges csizmának az árát a nagyapó nyugdija biztosítja. Ebben rejlik tehát a földmivesek nyugdijának nagy jelentősége. Eddig csak a gazdasági cselédek biztosíthattak a maguk részére nyugdijat. Amint látjuk, a földmivesnek és a gazdasági cselédnek életviszonyai sok tekintetben egyformák, nagyon méltányos dolog volt tehát Darányi korszakos alkotásának, a Gazdasági Munkás és Cselédsegélyző Pénztárnak az áldásait teljes mértékben kiterjeszteni a földmivelő népre is. Ezáltal ez a különben is egyik legkiválóbb szociális alkotásunk a magyar viszonyoknak és a kor követelményeinek megfelelően tö*- kéletesült. Dicséret illeti meg mindazokat, akik ebben közremunkálkodtak. A peronospora térfoglalása. Az ampelollogiai intézet múlt hő végéről közli, hogy az elmúlt héten 4 következő járásokban jelentkezett a peronospora: duna- földvári (Tolna m.), dunavecsei és ceglédi (Pest m.), perjámosi (Torontál m.), verseci (Temes m.), sárréti (Bihar m.), nyíregyházai és nagykállói (Szabolcs m,), szamosujvári (Szolnok-Doboka m.), alvinci (Alsó-Fehér m.), hátszegi (Hunyad m.), medgyesi (Nagyküküllő m), Tékintve a peronospora tovább terjedésére felétté kedvező időjárást, a védekezés úgy az újabban fenyegetett járásokban, mint általában mindenfelé a Iegna- nagyobb erélylyel hajtandó végre. Miután a fürtök megtámadása, fertőzése ezidő tájt megy végbe, most az újabb permetezés alkalmával nagyon kell ügyelni arra, hogy a kötött fürtöket alaposan eláraszsza a bordói lé, a permetezés után pedig a fürtök minél hamarabb beporozandók rézkénporral. Az Ampelológiai Intézet ezen híradások teljessége érdekében mindén egyes szőlőtermelőt arra kér, hogy mihelyt szőlőjében a peronospora mutatkozik vagy ennek gyanúja forog fenn, haladéktalanul küldjön az Ampelológiai Intézetbe fii., Débrői-ut 15.) beteg növényrészt vizsgálatra. Ezen célra 'borítékot és a peronosporavédekezéshez útmutatást bárkinek küld (az intézet, aki levelezőlapon eziránt hozzáfordul. Az idei dohánytermés-kilátások. A lefolyt hetek kedvezőtlen időjárása erősen befolyásolta a magyar dohánytermelés kilátásait. Igaz ugyan, hogy még jó messze vagyunk a dohányaratástól, máris országszerte panaszoktól hangos a dohánytermelők tábora. A dohány ezidei állásával a szakkörök nincsenek megelé- gadve s a várható termés minőségéről és mennyiségéről is kedvezőtlen a vélemény, ami abban leli magyarázatát, hogy a kiültetés ideje a sok esőzés miatt megkésett s azóta a sok záporeső, dfe főleg a sűrű jégverés oly sok kárt tettek a palántákban, hogy sok helyütt újra kellett ültetni, ahol meg nem állt be eiz -3 szükség, ott az elsőrendű minőségről máris lemondtak. Ez a baj annál súlyosabban esik a latba, mert a jégvert dohány nem lesz alkalmas a kivitelre, holott ez évben erre oly pompás kilátás volt, bogy ia termelési területet is növelték, s a külföld érdeklődése folytán a dohánykiviteli részvénytársaságnak is nagyobb quan- tumot biztosítottak. Felelős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomd«, Az „Északkelet“ független politikai napilap hirdetések közlésére legalkalmasabb.
