Északkelet, 1912. május (4. évfolyam, 98–121. szám)
1912-05-03 / 99. szám
Szatmárnémeti 1912. ÉSZAKKELET 4. oldal. A kisgazdák és az állattenyésztés. Az oiszágos állatösszeirás eredményeit nagy érdeklődéssel fogadta az egész közvélemény. Adatai több tekintetben meglepték a gazdáik ellenségeit, de legmeglepőbb az a tény, hogy állattenyésztésünk teién erősen előtérbe léptek a kisgazdák. Maga a statisztikai hivatal is megállapítja, hogy különösen a jobban jövedelmező seitéstenyésztést a kisgazdák karolják fel a nagybirtokosokkal szemben, a kik a sertésbetegségek következtében jelentékenyen apasztották állományukat. Az összeírás egyéb adatai is arra vallanak, hogy a hazai állattenyésztők között mind nagyobb többségre jutnak a kisgazdák s ha pár éve az ország állatállományának kétharmada volt a kisgazdák kezén, úgy abból a 2.264.656 állattulajdonosból, melyet a legújabb állatösszeirás kimutat, két millió bizonyára a kisgazdák osztályából Ikerült ^d. ( Magyarország közép- és nagybirtokosainak a számát 25 ezerre tehetjük s igy, ha még a városi lótulajdonosokat is leszámítjuk a fönti számból, nyilvánvaló, hogy két millió marad a 100 holdon alóli, azaz kisbirtokosokra, akik közül e szerint a háromnegyed többség érdekelve van az állattenyésztés ügyében. Az állattulajdonosok országrészi státistikája is erre vall, mert a kisbirtokosok által nagyobb arányban müveit Duna jobbparti és a Királyhágón túli részekben legerősebb az állattenyésztés és legtöbb az állattenyésztők száma. Hiszen a tejszövetkezetek és az állattenyésztő szövetkezetek tevékenysége első sóiban ezeket a vidékeket hálózta be. Moson, Baranya, Somogy, Tolna és a székely vármegyék kistenyésztöinek a hire már az ország határait is túllépte. A marhatenyésztést illetőleg is helyes tehát a megfigyelés, |amelyet a statisztikai hivatal sertéstenyésztésnél megállapított, hogy a tenyésztést a kisgazdák veszik kezükbe. Ez a jövő fejlődés iránya. A jövőben a kisgazda-osztály mind erősebb osztályrészt nyer az állattenyésztésből. Ezzel azonban halomra dől az agrárvámvédelem ellen megindult izgatás egyik leggyakrabban emlegetett vádja, hogy az állattenyésztés vámvédelme csak a nagy- birtokosoknak használ. Hazugsággá zsugorodik össze az az állításuk, hogy *z argentiniai hús és a balkáni állatbehozatal ineggátlása csak nagyúri kívánság, mert az állattenyésztés vámvédelme annak a kétmillió kisgazda becsületes jövedelmének megóvására irányul elsősorban, akik az állattenyésztők túlnyomó zömét alkotják. Most faár falán Világosabb lesz (a túlsó fabor előtt, mely ma is a mezőgazdaság vámvédelmét akarja csor- Ditani. hogy mikor Argentinia és a Balkán előtt meg akarja nyitni h atárainkat, a kisgazdák millióinak életerejét akarja megcsökkenteni. Az állatösszeírás eredményei szerint egyedül a sertésállománynál van némi visszaesés. A merkantil agitáció tehát a sertésbehozatalért fog közelebb legélesebb harcot indítani: nyissuk meg a határt a szerb sertésbehozatal számára. Épp a sertéstenyésztés az a- zonban, amelynél maga a statisztikai hivatal állapítja meg, hogy a kisgazdák kezdik erősen felkarolni. Ezen a ponton tehát a napnál világosabb a merkantil és agrárellenes izgatás a kisgazdákkal szemben. A Magyar Gazdaszövetség azonban a legu|abb észlelések után, melyek szerint kisgazdatársadálmunkj minél erősebben vesz részt az állattenyésztésben, még kitartóbban folytatja küzdelmét a vámvédelemért. Hagyományai, céljai, és elvei a kisgazdák, a falusi nép millióinak védelmére késztetik s folyhat e ez a védelem érzékenyebb, féltettebb ponton manapság, mint az állattenyésztésünket fenyegető vámpolitikai törekvésekkel szemben? A számok beszélnek, felvilágosítják még azokat is, akik eddig tétováztak, s egy táborba lesz a mezőgazAz j,Északkelet“ I független politikai napilap hirdetések közlésére legalkalmasabb. da sági vámvédelemért a Magyar Gazdaszövetség zászlaja alatt Magyarország egész földmivelő népe. A gyümölcsfák trágyázásának • jövedelmezősége. Utóbbi időben mint a mezőgazdáság minden á- gában, úgy a gyümölcsfák ápolása, trágyázása terén is haladást észlelhetünk, amennyiben ma már minden gyümölcstermelő gazda ápolja, tisztogatja fáit, s tudja azt, hogy azok nagy termést csak az esetben adhatnak, ha gyökérzetükkel a talajban elegendő tápláló anyagot találnak. Miután pedig a gyümölcs fáknak műtrágyákkal való ellátása sokkal egyszerűbb és könnyebb mint istálló trágyával való ellátása, azért a gyümölcsök műtrágyázása mindinkább terjedőben van. Erre a célra iendesen káliszuperfoszfátot és chilisalétromot használnak olyan módon, hogy mindén 100 négyszögméternyi fával beültetett területre 8—10 kg. káliszuperfoszfátot és 3—4 kg. chilisalétromot szórnak ki, úgy, hogy e műtrágyákból a koronák egész területe alá egyenletes mennyiség jusson, s e műtrágya keverékeket, főleg pedig az együttesen kiszórt szuperíoszfátot és kálit be is kapálják, vagy erősen begereblyélik, ellenben a chilisalétromot az előbbeniekkel nem egyszerre, hanem későbben adva, akkor, a mikor a fák rügyezni kezdenek, egyszeire szórjuk ki. Ezen trágyázással Németországban végzett pontos kísérletek alkalmával következő eredmények érettek el. Obercwehrenben, a foszforsav, nitrogén és káliummal trágyázott 100 drb. törpe arany parmain alma több termés a trágyázatlan fák termésével szemben 3 év alatt 1515 kg. volt; ez 100 kg.-nként 14 márka áron értékesült, ts igya többlet termésJösszes értéke 212.10 márka volt. A trágyázás költsége itt az egész időre 84 máikat tett ki, s igy a trágyázás utján nyert tiszta haszon 100 négyszögméter területen 128.10 márkát tett ki, Offenbachban, ugyancsak foszforsav; nitrogén és kálitrágyázás utján a magas törzsű fák közül 100 drb. kanadareinette alma 5 év alatt 7200 kg -al termett többet mint a trágyázatlan fák. Ennek értéke 100 kg.-onként osztályozatlan állapotban 14 márka áron számítva 1 008 márka. Mivel a fák :a kiültetéstől jjcezd ve 11 éven át minden évben trágyáztattak, a trágyázás költsége 100 fára 518 márka volt s igy a tiszta haszon 490 márka. U Ez is szép eredmény, dé ennél jobbak is nyerhetők, mert a gyümölcs ára osztályozatlan árban ol- ;;csón vétetett számításba. De a trágyázás költsége is nagyon csökkentette a jövedelmet, mert az által, hogy a iák minden évben és azon esztendőkben is trágyáztattak, a mikor még nem termettek gyümölcs öt, nagyon jelentékenyen emelkedett. Rendes körülmények között a trágyázás sokkal jövedelmezőbb lehet ha csak 2—3 évenként adjuk a trágyát, mert ha a normálisj trsgyamennyiséget adjuk évröl-évre, azt a fát nem képesek jövedelmezően kihasználni, s teljesen elegén- dő, ha minden második évben látjuk el műtrágyákkal a iákat. Ezek a példák is azt bizonyítják tehát, hogy a gyümülcsíák műtrágyázása műiden körülmények között hasznot hajtó, mert nemcsak az által, hogy a terméseket lényegesen tokozza, hanem főleg az által, hogy ilyetén módon a fák képesek mindén évben termést adni, ha csak fagy vagy egyéb kár tönkre nern teszi azt. Felelős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda.
