Északkelet, 1912. május (4. évfolyam, 98–121. szám)
1912-05-06 / 101. szám
Szatmárnémeti, 1912. ÉSZAKKELET 2. oldal. is, amely, a kellő fedezet folytán kielégítést' :is nyert. A hitelnek nagyobb mérvű kielégítését szolgáltatták mindenütt azon pénzintézetek, amelyek a fedezetül szolgáló ingatlanok értékét közvetlen tapasztalatból tudják, ismerik. A földbirtok mellett a folyton fejlődő gyáripar és ezzel karöltve fellendülő kereskedelem is óriási összeget igényel. Ebben az általános fejlődésben a városok, községek legnagyobb része szintén nem maradhat el. Példaként Szatmárnémeti törvényhatósági joggal bíró sz. kir. várost és egy közeli ugocsamegyei községet, - Halmit hozom fel, amelyek a lefolyt évtizedben jelentékeny mértékben fejlődőtek. Szatmárnémeti lakossága átlagban tiz- Hezerrel, Halmi községé ezerrel gyarapodott, sminthogy Halmi lakossága egytizedét teszi Szatmárnémeti lakosságának, — az emelkedés egyenlő arányú Szatmárnémeti és Halmi fejlődéséből meglehetős tiszta képet alkothassunk arra -nézve, hogy fejlődésünkkel mily mértékben "emelkedett hitelképességük és egyszersmind hiteligényük. Halmiban 1000 lakos részére, — Szatmárnémetiben pedig 10000 lakos részére kellett megfelelő számú lakházakat építeni. Ez a költség ide számítva a külsőségektől belsőségekké átalakult területek érték- emelkedését, — Halmiban legalább félmillió Szatmárnémetiben pedig legalább 8 millió korona. Ugyanennyivel emelkedett tehát a hitel- fedezet. Minthogy pedig ezen emelkédés lég- nagyobb részében hitel igénybe vételével /történt, nagyon természetes, hogy ezekre, mini birtokfedezetekre milliók hiteleztették. Azonban még ezzel nincs kimerítve a közvagyon értékének emelkedése, mert a városok községek fejlődésével, miként a fák gyökereinek, ágainak terjedésével a fák törzsei és ágai is izmosodnak, ép úgy a városok, községek belső részein levő telkek, fiának értéke természetszerűleg fokozatosan e- ímelkedik, s így az értékemelkedés kiszámíthatatlan. S mindez az emelkedett érték, mint újabb és reális hitelfedezet, nyomul előtérbe a közgazdasági életben s igényli az általa szolgáltatott fedezetnek megfelelő hitelezést, minek a pénzigézetek eleget is tesznek. \ Ha már most figyelembe vesszük azt, ,hogy országszerte részben kisebb, részben hagyobb arányú emelkedések történtek az egyes városok- és községekben, — csak természetes, ha a hitelfedezet ily mértékű emel kedése mellett a 10 év előtti hitelezés éviről-év re megfelelő arányban emelkedett. Ily körülmények között önkénytelenül e- lőtérbe tolul a kérdés, hogy a meggyarapodott közvagyon legreálisabb hitelfedezet mellettn yújtott hitelkielégités ellenében honnan merítik az osztrák-magyar bank és a vele egy gyékényen áruló budapesti nagy bankok azt a legalább is könnyelmű vádat, hogy a vidéki pénzintézetek könnyelműen hiteleztek? És mi alapon tagadjak meg a további hitelezést közvetlen a vidéki pénz intézetekkel és közvetve a nagyközönséggel szemben ? i Ez a vád, az előadottakból láthatólag, tarthatatlan. Ennek a vádnak a hangoztatásával és a hite! hosszabb ideig tartó, indokolhatlan megvonásával mintegy gyámság alá akarják helyezni a vidéki pénzintézeteket, mintha azok képtelenek volnának á hiteligényekkel szembeni fedezetek megbi- rálására. Pedig nem hallunk arról, hogy a vidéki pénzintézeteknél akár az osztrák-magyar banknak, akár valamelyik fővárosi nagyobb banknak pénzé veszett volna el. A fentiekben foglaltakkal felhívni kívántam a vidéki és elsősorban a szatmári pénzintézetek figyelmét arra, hogy a válságos helyzetben az osztrák-magyar banknak közgazdaságunkat végtelenül károsító ma-, gatartása ellen egyesülve állást foglaljanak & indokoltan kimutassák az ellenük emelt 'könnyelmű vád tarthatatlanságát s ezzel a •hite! megvonást és annak folyton fokozódó káros következményeit mielőbb megszüntethessék. E cél elérése a bankoknak fontos, a közgazdaságnak azonban életérdeke. Halmi. 1912. május hó. VARGA GYULA. Legjobb ismeretterjesztő az »ÉSZAK KELET« független politikai napilap. FOGAK, fogsorok, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkák, melyek rágásra azonnal alkalmasak, a legjutányosabb árban, jótállás mellett készülnek Dávid Ödön, fogászati műtermében, Szatmár Lévay-báz, Törvényszékkel szembe. HaaammmmamKmmmtmmmmmeimmmmmm—mmmmammmm m ingatlant akar venni vagy eladni, jelzálog kölcsönt keres, mielőtt bármiféle gazdasági cikke beszerezne. vagy a gazdásági élet bármely ágába vágó szükséglete van, forduljon bi zalomnial: Poszttól! Hóndor gazd. szakirodájához Szatmár, Kazinczy*. ( Nem csoda tehát, hogy mikor aztán a tiszaparti egyszerű hajlékba visszakerülj sehogysem találta magát. Unatkozott. Elhanyagolta dolgait, férjét, gyermekeit. Meg volt már mérgezve a családi boldogság. Sokat panaszkodott, hogy városon semmi sem úgy van mint Itt. Ott az embereik élveznék, szórakoznak. Itt meg megöli az unalom. Ott élnek, itt pedig örökös robotra lassú halálra vannak kárhoztatva. Majd a- jtért panaszkodott, mert ruhája nincs. Ami van az csak cafrang. Városon a viselő i^ sokkal különb, mint az övé az ünneplő. É$ így tovább. S mikor férje ezért szelíden fi- tgyelmetette, hogy ezelőtt ilyen is jó volt;, még ilyen se volt, — felcsattant. Sirt naphosszat. A vége az lett, hogy ott hagyta az urát, kisleányát. Egy éjszaka elszökött. Hírt se I hallottak többet felőle. Talán cselédnek ment. Sokat mondta:! varoson ,a cserédnek is jobb dolga van, mint I neki. Szebb ruhákban jár. c A malom pedig ott a vízre hajló füzes I mellett járt tovább, őrölte a búzát, gabonát | S mig ez vígan csattogott s> ropogtatta a | piros szemeket, gazdája búsan pipázgatott | a malom alatt. Egyetlen reménye, szeme fénye leányká f* ja volt. Napsütéstől fúvószellőtől is óvtaj A csapásból azonban még nem volt e- lég. Kisleánya a partról a malomba vezető pallóról a vizbe esett, belefúlt. A szerencsétlen embernek még az sem adatott meg, hogy gyermekét saját karja iközt lássa meghalni. Még az sem, hogy homlokára nyomja búcsúcsókját. A csapásoktól meglátogatott férfi ivás- nak adta magát. Lassan, lassan elúszott amije volt. Földecskéje, malma mii d. Odahagyta a falut, melyben oly kevés boldogságban volt része. Nem volt többé ott mit keresnie, hisz úgyis minden csak reményének romjaira emlékeztette. Nyakába vette a világot. És járja, rója az országútakat szakadatlan. Tizennégy! hosszú év óta folyvást. Mig egyszer, táláig egy bokor aljában találnak egy romot, amely valamikor emberi alakot viselt. De lelke már akkor az örök hazában lesz. S talán a kálváriát — mint itt lenn —- ott is járja majd. Ez volt a mese amit elmondött. Mi-* kor bevégezte, száraz csontos öklével két nehéz könnycseppet törölt le barázdás arcáról. Beíon-kut szerezhetők be. áteresz, hidcsövek, továbbá vályúk és víztartó medencékvalódi jó minőségben és csinos kivitelben Szatmáron csakis :: Beton-gyár: az országos vásártérrel szemben. Kosa Bertalannál Telefon szám: 55 KRISTÁLY fiC gozmosogyar és ::-intézet. üzlet: Kazinczy-utca II. SZAXIVIARj Gyártelep: Kölcsey-utca 8.
