Északkelet, 1912. április (4. évfolyam, 75–97. szám)
1912-04-17 / 86. szám
IV. évfolyam. 86. szám. Szatmárnémeti, 1912. április 17. Szerda, KKELET FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. — Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken : 16 K. Egy szám ára: 4 fillér. _________ Víz és város. A napokban a Verbőczy-utca egyik oldalán haladva a másiK oldalról egy indulatos felkiáltást hallottam: »A teremtését neki, a polgármestert kellene ebbe a pocsolyába belevágni!« Magam is ép ekkor tűnődtem azon, ihogg (mily jkerjilö utakon tudnék ß Kisíaludy; ^itcán lakásomhoz csónak vagy tutaj igénybe-: vétele nélkül eljútni? Természetes tehát, hogy ez az indulatos felkiáltás hason húrokat rezgetett meg lelkemben. A jókivámatok terén nem mentez ugyan ismeretlen részestársam által óhajtott határig, de bizony magamban én is összeszidtam a- mugy magyarosan a város tehetetlen vagy — mi még rosszabb — tenni nem ‘akaró köz- igazgatását. Valóban lehetetlen állapot is, hogy egg élénk forgalmú, egyébként igen szépen fejlődött, törvényhatósági /aggal felruházott sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Nyilttér sora 20 fillér. Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. kir. városban nem is túl nagy esőzés után az utcák napok hosszat víz alatt álljanak. — Megakadjon hosszabb időre minden közlekedés, forgalom. Az ár apadása után pedig hetekig ott rothadjon, bűzhödjön a posvány. Elviselhetetlenné tegye, malária bacillusokkal telítse, valósággal megmérgezze a levegőt. Lehetetlenné tegye a házakból még a ki- jútást is. Annak pedig, aki kenyérkeresete, folytán kényszerülve van lakását elhagyni s kitéve magét egy alapos tüdögyúlladás könnyű megszerzése veszélyének, keresztülgázolt a víztől magasan ellepett gyalogjárón,, óriási kerülővel kelljen rendeltetési helyére eljútnia. Már ha nem kötött falábakat, nem szállt csónakra vagy nem akart két-három utca széltében térdig érő vízben gázolni. —, Megtörténhetik modem, kultúrvárosban ilyesmi? Nem. Pedig, hogy Szatmáron ez Így van, Isten látja a leimet, egy csepp na- j gyítás nincs benne. Ha valaki kételkednék | igazmondásomban, úgy próbáljon csak meg egy napos esőzés után (de még ennyi sem< kell) egy sétát tenni a Kisfaludy- és Bercsé-j nyi-utcákban. Találni fog ott egy keresztül lábolhatatlan tengert. Partjain kétségbeesett vagy mérges arcú halandókat. Látni fog ten-' gelyig vízben haladó kondikat. A vízi színen' úszkáló rucákat. Hallani fog rimánkodó hangokat, dühős szitkoziódásokat. Szóval látni és hallani fog sok mindent. Csak épen a város ezen állapotokon segítői közegeit, az erre irányuló legcsekélyebb ki- .sérletének nyomét nem fogja látni sehol. Csak épen a direkt e célra beszerzett szi- vatytyúk működésének hangját nem hallja sehol. , Persze mindezekre az a válasz: »Vis maior!« No hát én ezt tagadom. Láttam én már más csatorna hiányokkal küzködő várost is, még sem ily siralmas ál-, lapotban. j Pécs városa természeti okokból, mert közvetlen a város fölött fekvői Mecsek1 ETELKA. Irta: György Sándor. í Régesrégen történt. Alig emlékszem visz szem. Talán el se tudnám mondani, le se tudom írni részletesen, csak innen-onnan kira gadva egy-egy részét, ami jobban összeroncsolta telkemet, ami mélyebb sebet ejtett rajta... Ma mér csak a romjai élnek a lelkemben. Ősz volt. Letketrázó ősz; ami befeki- iált a gyönyörbe, ecetet vegyit az édesbe, A virágok le voltak tépve, a falevelek szétszórva; — mint ha egy felbőszített vak ember járt volna himes vázák, vékony lombikok között. És ez a kép megrázta az agyamat elhomályosította a szememet. Ifjú voltam. Boldog voltam. És belekiáltott az ősz boldog Ságomba: «Mulandők az élet minden prö miéi!» Szedj illatos rózsákat, mig tart a S2ép: nyár!....» A szél fojtó illatot csapott az oromba; olyan volt ez az illat, mint a haldokló lehelete. A haldokló természet lehelete volt! Hívogatott a perzselő nyári napsugár: nem mentem. Csalogattak a holdas és hol datlan forró levegőjű éjszakák: nem mentem Forr ó kezecskék remegtek meg a kezemben eleresztettem őket. Nagy hamvas szemek lázas pillantásai tapadtak ifjú izmos testemhez 1 !— elszaladtam tőlük; elpirultam! S utánam ^kongott az óra: «"halasztását dolgának sok, megbánta már;.... tak,.tak„, az idő eíjár!» ' És én belerohantam az őszbe s most kezdtem szeretni. Szeretni kezdtem egy leánykát, egy egyszerű: virágot, aki nem cico- fcázza magát és mégis csinos. Aki nem festi magát és mégis üde! És sokszor sétáltunk e- gyütt az úton, apró zsindelyes házak között. Sokszor mindennap elmondtam neki, hogy szeretem, hogy csak öt szeretem és a szívem hangosan ütemben dadogta, hogy i- gaz, csak őt szeretem. Etelka rám hajtotta fejecskéjét és szeretett. Egyszer váratlanul jött hozzánk. Az arca fel volt dúlva. A szemei vörösek a si- V ás tói. Az egész teste remegett. Hamarább jött, mint máskor. Mégcsak délutáni három óra volt; ilyenkor még nem szoktunk sétálni. Meglepett a váratlan megjelenésével — Eljősz-e az erdőbe velem? Mikor? — kérdeztem csodálkozva. — Most; ne kérdezz semmit, ne szólj semmit, csak jöjj velem. Megfogta a kezemet és vonszolt az erdő felé. Húzott, ahogy csak gyönge karjaitól csak kitellett. A szél, amely; folytó i- latot hozott, lekapta kalapját a nyakába, a haját szétkuszálta s mintha ingerelni a- karna, egy-egy tincset az arcomba vágott. És' Etelka minderre rá se hederitett, — vonszolt. És én mentem Éreztem, hogy valami |iagy játék (van Készülőben. Valami rettenetes esemény lehet, ami most űzi. A szemeiben könycseppek ringali szép padlón akar járni! Telefon szám : 368. Padló fény mázt és egyéb festék árut ¥ámos festék üzletében (Rákóczy-utca Törvényszékkel szemben) szerezze be. Hol azt a legjobb minőségben és legjutányosabban kapja meg Telefon szám : 368. Mindennap friss sütemények HÜ? cukrászatában Sftüi
