Északkelet, 1912. április (4. évfolyam, 75–97. szám)

1912-04-23 / 91. szám

Szatmárnémeti, 1912. ÉSZAKKELET 4. oldal. ^ w O * ÜllatbepeshedBlmünh osztróh béliói. Az argentiniai húsnak közös vámterületre valób behozatala körül lefolyt múlt évi ádáz fegyvercsörtetés értékes tapasztalatokkal gazda­gította a magyar közvéleményt. A közismert ön­ző osztrák kapzsiság, — kormányunk rekom- penzációs követeléseinek visszautasításával, — a kelletténél jobban kimutatta a fogafehérjét s ennek hatása alatt bizonyára meggyőződésévé vált nemcsak az agráriusoknak, hanem közgaz­dasági életünk többi számottevő tényezőjének is, hogy az Ausztriával kötött vám- és kereske­delmi szerződés csak az esetben tartható fenn 1917-ten túl, ha Magyarország törvényben biz­tosított jogait Ausztria nemcsak elméletben, ha­nem a gyakorlatban is tiszteletben tartani haj­landó. Sajnos e kivánalom minden ellenkező irányú törekvés erőszakos keresztülhajszolása nélküli teljesítésére kevés a biztosítékunk a j Lajtán túl. És ha azt halljuk, hogy a bécsi községtanács minap újra előhurcolta az argen­tínai husbehozatal eszméjét, amitől oly könnyen lázong a csupán húsra éhes bécsi nép és ez által a mindent kierőszakoló osztrák közvéle­mény, akkor feltétlenül kívánatos, hogy az ön­álló közgazdasági berendezkedés esetére szer- i vezkedő intézmények ügyével behatóbban és nagyobb érdeklődéssel foglalkozzunk. A Pozsonymegyei Gazdasági Egyesület ál­tal rendezett tavalyi országrészi gazdaértekez­leten hangzott el fentvázolt irányban az első figyelemreméltó szó, midőn minden eshetőségre való tekntettel feltétlenül szükségesnek jelezték oly intézmények mielőbbi megalkotását, melyek a gazdasági életnek általában, különösen pedig az állatértékesitésnek és az állatforgalomnak az ausztriai gazdasági élettől való függetlenité- sére vezetnek. Ilyennek jelölvén meg első he­lyen a 80-as évek folyamán megszűnt pozso­nyi hizómarha vásár visszaállítását, melynek előkészítésével az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet bízták meg. A kezdő lépés tehát megtörtént. Azonban mintha a pozsonyi gyűlés óta elaludt volna az egész lelkes mozgalom. Talán a politikai élet ’ mindenhatósága köti le az erőket? Vagy talán j csak madárijesztő volt Bécs számára a terv előtérbe állítása. Nem hisszük, hogy Így volna. Mert a terv elejtése egyértelmű lenne állatkereskedelmünk jövőjéről való gondoskodás elejtésével. Hisz a pár év előtt létesített bécsi állatértékesítő köz­pont óriási erejével lassanként teljesen magá­hoz fogja ragadni állatértékesítésünket s ha mindezt tétlenül nézzük, Magyarország szarvas- marha kereskedelme idővel úgyszólván teljesen ki lesz szolgáltatva Bécs önkényének. A gaz­daközönség és kormány önként kiad a kezéből egy olyan fegyvert, melynek céltudatos alkal­mazása különben óriási hasznot hajtana az országnak. Évszázadokra visszanyúló történeti adatok bizonyítják a magyar szarvasmarha jó hírét s hogy Ausztria céltudatosan folyton arra töreke­dett, hogy e fontos termelési ág jövedelmező­ségét a maga számára biztosítsa. Szabad ke­reskedésről szóló törvényeinket semmibe sem vették. S gondoskodott róla a bécsi udvari ka­mara, hogy Magyarországot e gazdag jövedel­mi forrástól elüsse. Számtatan nehézségekkel küzködött szarvas- marha kereskedelmünk éveken keresztül, me­lyet céltudatos politikájával azután lassanként teljesen a bécsi piacra utaltak, hogy a magyar gazdák milyen megelégedésére, azt az állat­egészségügyi követelések ürügye alatt életbe­léptetett méltánytalan rendszabályok alkalma­zása kapcsán felhangzott sürü panaszok és egyéb visszaélések fényesen igazolják. Élénk emlékezetében él még a gazdakö­zönségnek a bécsi bizományosok mindenható­sága. Szövetségben a nagy kereskedőkkel úgy­szólván urai voltak a bécsi marhavásárnak. Minden eladandó marha az ő kezükben volt, A mészárosok tőlük függtek és annak a gaz- j dána£, ki elkerülésükkel vitte hizó marháit a bécsi piacra, egyenesen lehetetlenné tették az előnyös üzletkötést. Természetesen a kizsákmányoló politika egyformán sújtotta a tenyésztőket és fogyasztó­kat egyaránt, ami végül tettre késztette Bécs város hatóságát is. Uj vásár szabályzatot csi- rnált és hatáskörében létesítette a marhavásár- , pénztárt, amely hívatva volt a pénzbeli elszá- Imolást rendezni a vevő és eladó között. ; Hogy mit jelentenek ezek az erélyes in­tézkedések a bizományosokra nézve, azt a kö­P zel jövő eseményei megmutatták. Helyzetük lé­nyegesen megnehezedvén, mivel a magyaror­szági hizlalókkal fennálló szerződésék módot nyújtottak neki arról, hogy székhelyüket Bécs- ből Pozsonyba tegyék át. Pozsony városának és a termelőknek támogatásával 1884. év áp­rilis 21-ü< napján megnyitották a pozsonyi nem­zetközi marhavásárt. Nem lehet célom, hogy a vásár négy évi , fennállásának történetét vázoljam. Elég körülte­kintően foglalkozott már e tárgygyal ä pozsonyi kereskedelmi és iparkamarának annak idején kereskedelmi kormány elé terjesztett véleményes jelentése, melyből kétséget kizárólag megálla­pítható, hogy a vásár minden tekintetben élet­képesnek látszott. És ha lett volna erőnk és kitartásunk az időközben felmerülő töméntelen i nehézségeknek s az osztrák közgazdasági po­litika mind megannyi gáncsvetésének leküzdé- ! sére: egyetlen hizó állatvásárunk ma már nem osztrák, hanem magyar területen folyna le. És ha ebből a fontos nemzeti szempontból fogjuk fel a pozsonyi kiviteli hizó állatvásár visszaál­lítása érdekében megindult mozgalom jelentő­ségét, akkor minden mellékérdekre való te­kintet nélkül, okulva a múlt szomorú tapaszta­latain a kormánynak és társadalomnak egy­aránt arra kell törekednie, hogy állatkereske­delmünk függetlenítése érdekében a pozsonyi i gazűagyülés határozata testet is öltsön. Felelős szerkesztő: Dr Veréezy Ernő. Laptu'ajdonos: Északkeleti Könyvnyomda Cukorrépa termelő gazdákhoz. Tekintettel arra, hogy a szatmári cukor­gyár r. t. részére a répa termelés 1913. évben általánosan kezdetét veendi, felkérem azon föld- birtokos és bérlő urakat, akik 1913. évre a cukorrépa művelésben jártas mezőgazdasági munkásokat (az egész gazdasági évre) szerződ­tetni kívánnak, hogy szíveskedjenek munkás­szükségletüket nálam legkésőbb f. évi május hó végéig levélileg bejelenteni. E nejelenté- sek folytán majd közölni fogom a hozzám be­érkezett munkáskinálatot s azon szerződési fel­tételeket, melyek mellett a munkások szerződ- íethetők. Szatmár-Németi, 1912. április hó. Bartha Kálmán gazdasági tanácsos. fiz „Északkelet“ fiif eilen polit ikai napilap hirdetések közlésére legalkalmasabb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom