Északkelet, 1912. április (4. évfolyam, 75–97. szám)
1912-04-23 / 91. szám
SV. évfolyam. 91. szám. Szatmárnémeti, 1912. április 23. Hétfő. Északkelet FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken: 16 K. Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Nyilttér sora 20 fillér. Egy szám ára: 4 fillér. j_ Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. j Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. Becsüljük meg a becsületes munkát. «A munka nemesit!» ezt a szép jelszót halljuk emlegetni mindenütt és mindenkor. És még meg is tudjuk a bibliából s az életből vett gyönyörű mondásokkal, mintegy igazolni akarván a fenti jelszót «Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék» — mond ja az életkönyve: a szentirás. «Munkarügy szebb a kezeden, mint az aranygyűrű!» «Munka után édes a nyugalom!» «Munka által száll az áldás hajlékodba!» Mindmegannyi életből vett s igy a tapasztalat által igazolt szép mondás. És ime mégis mit látunk a való, a rideg, a sivár életben, amely bizony egy cseppet sem igazodik a szép jelszavak, a gyönyörű mondások u tán? Nagyon szomorú, hogy ne mondjuk, mé lyen megdöbbentő jelenség, hogy hazánkban — Magyarországon — a becsületes munkának nincs meg a kellő megbecsülése. 'A siker nem a szorgalmas munkást látszik jutalmazni, hanem — felette sok esetben — a dologkerülőt. Nálunk azok élnek gondatlanul, kiknek homlokán nem gyöngyözik verejték a mindennap! kenyér megszerzésének nehéz gondjáért. Nálunk — az ijesztően rósz szabbodó megélhetési viszonyok közepette már-már odajutottunk, hogy nem az a jeliszó az uralkodó: «A munka nemesit!» hatnem ez a másik: «Semmit vagy csak igenigen keveset dolgozni és mégis sokat keres ni!» Vessünk csak egy nagyon is futó pillantást szerencsétlen viszonyaikra. Boldogul-e az iparososztály ? Dacára annak, hogy szinte megfeszített erővel dolgozik — telve panasszal jajszóval. A teher alatt szinte összeroskad. Hitele nincs, — ellenben kész munkáját kénytelon hitelbe adni. A kereskedőosztály (helyzete sem rözsásabb. Kénytelen, jórészben külföldi, főként osztrák árucikkel ellátni (üzletét s raktárát, (mert magyar gyáriparról ugyan lehet-e már nálunk beszélni. No meg a «tulipán korszak» ideje is lejárt már, nem dicsőség, ahol csak lehet, (magyar iparcikkeket vásárolni. A társadal mi élet vezetői meg igazán nem teszik tűzbe kezüket a magyar iparcikkekért, de talán lekicsinylik s fitymáliák azokat. A kisbirtokos, a földmivelő és a mun kás szorgalmas munkája, becsületes igyekezete és törekvése sem termi meg fáradozásának méltó gyümölcsét. Ezért kénytelen {kezébe venni ja vándorbotot, hogy ja mesz- 'sze idegenben, Amerika gyáraiban s bányáiban 1 assan, de biztosan elpusztuljon. A tisztviselők, a hivatalnokok élete meg köztudomású dolog, hogy csak kínos vergődés, nehéz harc a megélhetésért, a mindennapi kenyérért. Nehéz, testet-lelket ölő munkájuk dehogy is van csak némileg is méltóképpen megjutalmazva! «Nagy fizetése igazán ‘— csak az: uborkafára felkapaszkodott néhány strébernek van.» Csoda-e hát, ha a napilapok hasábjai telvék sikkasztásokkal, lopásokkal, családi botrányokkal, gyilkosságokkal, és öngyilkosságokkal!? A szomorú események szomorúan igazolják állításainkat. A családapa, ki lemészárolja egész családját, a kereskedő, ki hatszor felgyújtja jól bebiztostoitt raktárait, a gazdag tőkepénzes uzsorás, ki bankjában .kizsákmányolja a kölcsönre szorult egész ta lu lakosságát, koldusbotra juttatva őket — mind-mind nem rutul ékesen szóló bizonyító kai-e annak hogy nálunk «milyen nehéz az élet!» Valóban itt volna már az ideje, igazán p 12-ik óra, hogy ne térjünk egyszerűen és (közönyösen napirendre e szomorú állapotok fölött. Nagyon sovány vigasztalás az, hogy más, nagyobb, boldogabb, országok népei között is előfordulnak hasonló esetek. Am ami ott csak szórványosan, elvétve fordul elő az minálunk már-már — sajnos — minden- dennapi dologgá válik. Épp vezetőembereink selsőrendü s legszentebb kötelessége lenné az, hogy az erkölcsi helyes egyensúly vissza állításán komolyan gondolkozzanak. »Régi dicsőségünk« — rongyá íoszlik széjjel. A müveit külföld1 előtt, a jelzett szomorú események kénytelen örökös tárgyalása val irántunk viseltetett bizalma és rokon- szenve teljesen megrendült; erkölcsi megbízhatatlanságunk híre futó fűzként terjed szerte az egész világon. És a felsorolt bűnök mind csaknem egy iforrásra vezethetők vissza. A szegénységre. A becsületes munka meg nem becsülésére. Nálunk az embert, a munkást, a tisztvise löt nem érdeme és értéke szerint becsülik fneg, hanem a protekció, a pártfogás nagy sága szerint. Ez az ut a dicsösséghez és a gondtalan élethez. Csoda-e hát, hogy oly (sokan igyekeznek ily uton-módön boldogulni A kötelességtudó embert háttérbe szorítják a stréberek, a törtetők. A tekintélyes s 'igy jól fizetett állásokba oly sokszor nagynevű vagyis inkább nagy pártfogóval bíró embereknek nevezett üres semmik kerülnek, föknék benső értéktelensége akkor tü- pik ki, ha visszaéléseik, csalásaik nyomorra jutnak egy szép napon az ámulók. Sehol a világon nem éli oly vígan é- ietét a protekció, mint mihálunk, hiszen, ha ez az érdemest méltót karolná fel, kinek’ volna s lenne szava s kifogása ellene? Ámde épp az a bántó, az a mélyen sértő hogy nem az érdemest, hanem az érdemtelenek, nem a tehetséges hanem a tehetség telenek, nem a komoly munkás, hanem a léha semmittevő érdiekében fárad. Valóban itt van már az ideje, hogy <a valódi kulturáJIamok bölcps példáját követve, nyissuk meg mindén téren a sorompót a becsületes munka, a becsületes igye-v kezet előtt. Segítsük elő, hogy mindazok, akik kedvel, szorgalommal és becsülettel dolgoznak, megkapják méltó jutalmukat: atisz-. tességes megélhetést. Becsüljük meg a becsületes munkát II A helyzet. Lukács miniszterelnök és a választó jog. Lukács László az ujonan kinevezett miniszterelnök — mint félhivatalosan közük megkezdte tárgyalásait a kabinet összeáIrtására vonatkozólag. Mihelyt ezzel elkészül Becsbe utazik és jelentést tesz ő felségének^ azután összehívja a képviselőházat. A kor- jmány bemutatkozása és a delegáció rövid ülésezése után a képviselőház megkezdi noy malis működését, amelyet az uj miniszter-' elnök a választói ajeform jnegalkotásával fog» biztosítani. A miniszterelnök e kérdés elintézését aktuálisnak és szükségesnek tartja' és föltétlenül ettől várja a rendes tanácskozás elhárítását. Lukács László miniszter-' (elnök tárgyalásai során az illetékes tényezőkkel megállapodott abban, hogy a delegációk Mindennap friss süteményei Sárközi Józseí cukrászatában Kazinczy-u. Zl. (Zárdával szemben.)
