Északkelet, 1912. március (4. évfolyam, 49–74. szám)
1912-03-19 / 64. szám
tv, To Ivans. 64. szám. aaasM— Szatmárnémeti, ííJt2. március 19. Ke ' :! teäBäysmBI í Északkelet FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. 0 I* TíF 4 » ■ * IS f 1 •w. Előfizetési árak: Szerkesztöáeg es kiadóhivatal: j MinőeuőérHfi-dijak a kiadóhivatalba küldendők Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken: !ß K. Északkeleti Könyvnyomda S/.aímárnéineii Nyiltíér sora 20 filier; Egy szám ára: 4 filier. Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 281. ; Hirdetések a tepteia. ■ b .--er: k-r/őíjemek. Uj szabadsáiiiarc. Irta: Batthyány Tivadar gróf. Hatvannégy évvel ezelőtt a haladás, a szabadság iránti vágyaKozás szelleme, táplálkozva és felbuzdulva a nyugati államok forradalmi szellemének hireitői, rohamosan té tért foglalt hazánkban. A főurak kastélyaiban a vájosi polgáiság körében s a falusi leg szerényebb hajlékokban egyaránt elfogott mi ndenkit a szabadság iránti vágyakozás, az ország újjáalakításának vágya. Sajtószabadság, szóliásszábadság, a nép gyülekezési jogának biztosítása, kgtőképen pedig a jobb- ágyság felszabadításával párosultan a nép jképvisetefi rendszerre alapított alkotmányost ^ág, élén a felelős minisztériummal, ezek 'Voltak a lelkeket áthatott szabadság iránti’ vágyakozás mindinkább konkrét formába öltött programmszerü megnyilvánulásai. Néhány lelkes magyar ifjú elszánt kisded csapatja egy belvárosi füstös kávéház zugában megszövegezte a nemzet kívánalmait, amelyeket március 15-ikén nyilvánosság ra hoztak. S az' eredmény, hogy köréjük sorakozott a magyar nemzet egésze, főur, polgár és jogtalan jobbágy, íéhetolva a társadalmi osztályokat egymástól elválasztó válaszfalakat, kezet kézbe téve harcba szállott a márc’ud ponfozaíokért. Megvoltak a hatvannégy év előtti kornak és a maga aggódó maradi . ondolkozásu, reakciós ellemei, a- melyek szembe akattak helyezkedni a tömegek, a hazafiak, a nemzet egyhangú kö vetéléseivel. Kevesek kivéle'ével az ómban, a- midőn 1 átták az összeg elszánt akaratát, volt bennük annyi hazafiasság, annyi belátás, hog "a szabadság iránti vágyakozásnak szabad teret nyitottak és mert meggyőződésük annak támogatását tiltotta, bölcsességgel fél- reálottak. A nemzet fakar,ata jgyőzede'meskedeő. ő- seink a 43-iki törvényekei megalapozták a népképviseleti rendszerre alapított alkotmányos — Magyarországot...ame!yet az osztrák és orosz szövetkezett reakció százezernyi szuronyai sern voltak képesek végképpen me gsemmisiteni, mert 48-rki szabadságunk törvényei és az elnyomatás korszaka felett diadalmaskodva, lS67-ben, ha nem is teljes egészében, de a népképviseleti rendszer féntartásával túlélték az abszolút hatalom rémuralmát. Hajtsuk meg zászlónkat a negyveniiyclc&di.'.i események szabadságszerető hazafiainak nagy alkotásai előtt. Miként az egyes ember életében, úgy a nemzetekében is megállásnak helye nincsen. Vagy fejlődik, halad, erősbödik egy nemzet ,pái huzamosan a kor követélményeihez simulva, — vagy pedig zütlik és eiő&b-utóbb eltűnik, eltemetve a haladás újabb eszméV • gyei által. Magyarországon megismétlődik a mostani valóban történelmi nevezetességű időkben a 48-as eszmék örökké dicsőséges korszaka. Szabadságinlézményeink, a sajtószabadság, a szólásszabadság, a törvényhatóságok alkotmányvédő intézményei látszólag erősen állanak. Tényleg azönban é- zernyi hatalmi erőszak;, furfang és pénz érvényesüléseivel béklyóba kötvék. Népképviseleti rendszerünk Európaszerte kSznevetség prédájává vált, elavult, szűk körökre szorított és megnyilatkozásaiban a kormányhatalom minden szabad akarat megnyilvánulását megakadályozó erejének súlya alatt a népakarat szabad megnyilvánulásának paródiájává sülyedt. A magyar nép milliói ■ smét szabadság, ■ g, alkotmányosságért küzdenek. A reakció /képviselői szövetkezve a kormányhatalommal, szembehelyezkednem a milliók jogos követeléseivel, erei,üknek legvégsőbb megféHKI BOLDOG Irta: lekcsei Sulyok Béla, Forró júniusi délután volt. A kiaszott szomjas földből felhőt vert fel a hirtelen támadt szél. Az égen északkeletről szédítő gyorsasággal közeledett a koromfekete fellep. A park sétányai mindinkább népteleneb- bé váltak. Igyekezett mindenki fedél alá a kitörni készülő vihar elől. Már csak rtt-ott lehetett látni egy-egy elmaradt embert Gyorsan összeszedtem a mellettem heverő újságokat s a legrövidebb utón igyekeztem kiütni a parkbő1. Még a park ki- iáratánoz sem jutottam el, már kitört a vihar. A sudár nyárfák recsegve-ropogva ölelkeztek egymással. A villám vakító fehéren cikázott át a sötét, vészt jósló fellegen. Lábaimtól telhető gyorsasággal tartottam a legközelebbi kávéház felé. Valaki a nevemet kiáltotta. Vagyl; egalább is úgy hallottam, mert nem vehettem ki tisztán a menydörgésben. NéhányHépést tettem s aztán puszta kiváíicsiságbó! visszafordultam. Egy barátom, Balogh Dénes jött uránnam. ő kiáltotta a nevemet. Betértünk egy kávéházba. Tele volt vendéggel, akik szintén a vihar elöl menekültek ide. Néháníjpercig szótlanul ültünk 'egymás mellett. Balogh elmerengve nézte a zaiongó vendégeket. Telt arcán vidám mo- isoly játszadozott. Szemeiben a boldogság megelégedettség tüze égett. Nagyon különös Volt a viselkedése. Máskor jókedvű,, bőbeszédű Volt, most hallgatagon, szemeiben különös tűzzel ült mellettem. A kíváncsiságtól gyötörve meg is ként? étem: Miért vagy ma oly szokatlan hangúiéiban, Dénes? Talán valami különös eset történt veled?.... Egyáltalában nem történt semmi különös dolog velem... Csak elgondolkoztam az életen. Az élet változatosságán. Az embereken... , De mégis?... A szemed.. Olyan különös láng lobog benne... — A boldogság lángja az, barátom. Az igazi boldogságé.'Egy szikra pattant szivembe, amely lánggá, olthatatlan, legyőzhetetlen tüzzé fejlődött. Amely uralkodik rajtam. Amely boldoggá, megelégedetté tesz; erőt, kitartást önt telkembe... Öreg gyerek vagyok már. Átúsztam a pillanatnyi íelhe- vü’és szülte szeretem tengerét. Voltam szerelmes sokszor. Ha megláttam egy leányt: szivem izzott a szerelmi láztól. De ez csak olyan múló érzelem volt. Az az érzés, amely most ejtett rabul: síromig velem marad. Ez olyan, mint az örök tűz... Míg fccsző’f arca ipi osödoft. Olyan tűz’ zel, szenvedéllyel beszélt, olyan őszintén hangzottak szavai, hogy nem kételkedhettem azok valóságában. KeveS Szünet után folytatta: — Nem szép leány az, aki uj színben tünteti fel előttem az életet, aki megmutatI ’ta a rögös, küzdélemterhes élet rózsás ös- | vényét. Talán nem is olyan csinos, vagy i kedves, hogy másnak is megnyerné a tét*1 Megnyílt Sárközi József «Marti Szatmárnémetiben, Kazinczy- utca 21. szám alatt Dr. Wallon orvos ur házában
