Északkelet, 1912. március (4. évfolyam, 49–74. szám)
1912-03-09 / 56. szám
Szatmárnémeti, 1912. ÉSZAKKELET 4. oldal. téli)társak közül az utóbbi volt a szerencsés i s a leánynyal el is jegyezte magát. A mel- | lőzött udvarló erre bosszút esküdött s megleste Argyilányt, kit az utcán göröngyökkel megdobált. A vetélytárs azomban nem vet- i te tréfáank a dobálást, hanem harmadmagával aaposlan helybenhagyta Andrékát. A törvényszék előtt élsz az ügy folytatása. Az összevarrott szív. " Imberger, az orvosi akadémia tudós tanára, a várostól messze eső kórházából hazafelé autózott. Egy betegét látogatta meg még egyszer a délután folyamán, akin egy különösen merész műtétet végzett s akinek állapotát feszült figyelemmel kisérte. Most is a gyorsan és zajtalanul haladó autóban a kis villamos lámpa fényénél átnézte a jegyzeteket, melyeket tanársegéde átadott neki. Imberger majdnem megszakítás nélkül dolgozott egész nap, hivatásában lelte minden örömét, ez volt egyedüli tartalma életének, de ez egészén be is töltötte s e táradba ta tani munkássága révén lett híressé, anélkül, hogy akarta volna. Simára borotvált arca sápadt volt, haja ősz, hosszú, vékony prrán aranykeretü pápaszcm. Szokása szerint félhangon beszélt és vitatkozott önmagával valamely érdekes kórtünetről. Egyszerre az autó egy széles, néptelen ut közepén hirtelen megállt. — No, hát mi az? Mi van? Mit csinál? A tanár, aki bosszankodott azon, hogy nem gondolkodhatik nyugodtan tovább, kinyitotta a gépkocsi ajtaját s azon a bizonyos, ingerült, Zsörtölődő hangon fordult soffőrjéhez, amelylyel jómagát vagy megin- dultságát palástolni szokta. , A soffőr kétségbeesett arccal állt ott. — Nem értem... A motor... Nem tudom, mi lelte. Megpróbálom. Bocsásson meg, — Uram 1 — Az isten szerelméért, most rendez maga nekem baleseteket, mikor kilenc órakor a Saint Germain Boulevardon kell lengem ! Rettenetes! * S a tanár kiszált a kocsiból. ) — Hát édes fiam, csak vesződjék a motorával, nem bánom akármeddig. Holnap reggel jelenjen meg pontosan. Én majd egy bérkocsiba ülök. — De kérem, uram, legyen türelemmel nehány percig, talán sikerül rendbe hoznom, ne induljon neki egyedül ennek az útnak, itt sok rossz ember jár. j — Ugyan ne mondjon oktalanságokat. , S a tudós nagy léptekkel elindult, magában szidva az autókat, soffőröket, távol- eső kórházakat és az időt, mely kérlelhetetlenül siet. Az ut, amelyen haladt, sötét és barátságtalan volt, itt-ott állott csak egy utcaiampa, jobbról-balról sok üres telek, kocsi sehol sem volt látható, hűvös őszi szél süvöltött . Imberger tanár gondolatokba mélyedve haladt előre és saját magával beszélt. — No és miért ne lehetne — később, ha jobban kitanulmányozzuk — miért ne lehetne a tüdővel megcsinálni ugyanazt, amit a vesékkel, vagy más testrészekkel, miért ne lehetne az emberi testet úgy kifoltozni, mint a !,' viselt ruhát, miért ne lehetne az emberi testbe is uj részeket beilleszteni, mint más gépezetbe? ... Annyira el volt merülve, hogy nem is vette észre, hogy négy árny sietve és fényé getőleg követi. Hirtelen rávettek magukat, földre tepertők, nyakára egy kendőt dobtak s annak végeit a szájába tömték, erős kezek ^szorították karjait s egy kést látott megvillanni. Érezte, hogy vége van. S villámgyorsa- vsÉággal, mint a halál pillanatában szokott — elvonult előtte egész élete, — mennyit íá- r adott, hogy enyhítse az emberiség szenvedéseit s mennyi munkája marad télben, befejezetlenül, ez által a szemcséden véletlen által. — Eresszétek el! Ne bántsátok, hisz ez Imberger tanár! Következő pillanatban a tudós tanár már talpon álott. Miniden oly hirtelen történt, mint egy álomban. Tántorgott, alig tudott a Iában állani, de ugyanazok, akik az imént megragadták s leteperték, most támogatták. Jíét útonálló mellette állott, a harmadik fölemelte kalapját a földről s átadta neki, a negyedik előtte állott — és zsebre dugva a kést, melyet az előbb rá emelt — és igy szólt: — Orvos ur, nem ismer meg engem?. Ez ugyanaz az érdes hang volt, mely az imént a többiekre kiáltott, hogy »ne bántsátok !« Imberger figyelmesen nézett a vad, marcona arcba. — A kórházban volt, ugy-e? — kérdé nyugodtan. Az útonálló arca felragyogott. — Igen, igen, orvos ur. Én vagyok az, akinek tavaly összevarrta a szívét. Én vagyok .Az volt ám a csodálatos műtét. — Mennyit Írtak róla az újságok. Még az arcképemet is közölték. Kést szúrtak belém, — ha tanár ur nincs, már nem élnék. Mondta is mindenki: ilyesmire csak Imberger tanár képes. — Úgy van, úgy van! Imberger érdeklődéssel nézte az embert, egészen közelről . — Igazán jó kis műtét volt. Összevarrni egy szivet! Azt mondták rá azelőtt, hogy őrültség ilyet gondolni és Íme, még sem volt lehetetlenség — példa rá maga, édes fiam. Mennyire örülök, hegy viszontláthattam. s És én mennyire örülök, tanár ur. So,hasem felejtem el, hogy ön mentette meg az életemet. Az előbb nem ismertem fel mind- i járt, — bocsásson meg! Imberger már régen elfeledte a rabló- támadást, a halálvesz^lyt, amelyben forgott, őt csak az általa egykor megoperált ember ér dekelte, egyebet nem látott. Vállaira tette kezeit s kikérdezte, mint a betegei- szokta — Nincsenek fájdalmai? Nem szokott fulladozni? Igazán nem érez semmit? — Semmit, épenséggel semmit, orvos ur jól van az megcsinálva. — Helyes, jöjjön el egy délelőtt hozzám a kórházba, hogy alaposan megvizsgáljam. Mondtam én, hogy semmi sem lehetetlen, ftiindent meg lehet csinálni, csak akarni kell... I Jó éjt! Újra elindult nagy léptekkel.... — Ez aztán az ember. Ilyen nincs több a világon! — mondta az összevarrott szivü ember. - Hogy megismert mindjárt, pedig hány ember fordul meg a keze alatt. De nem addig van, el kell őt kisérnünk egy jó darabon, mert errefelé sok gazember já'r, még valami baja eshetnék. S a négy útonálló, némi távolságban elkísérte a tudóst a legközelebbi térkocsi- állsmásig. Fiádéiic Bautet. Felelős szerkesztő: Dr. Veréczy Érnő. Lap tulajdonos: Északkeléi! Könyvnyomda a hirdető Közönség figyelőbe. Az »ÉSZAKKELET« égyedü.i független politikai napilap Szatmárvárm egy ében s igy abban a helyzetben van, hogy olvasói közé kivét-el nélkül a társadalom minden osztályát sorozhatja. A hirdető közönségnek vélünk szolgálatot tenni amikor közöljük méltányos hirdetési tarifánkat s hirdestés közzétételre a- jánljuk lapunkat azon kijelentéssel, hogy a hirdetések csinos, ízléses kiállítását, kívánat szerinti pontos közlését mindenkor a legnagyobb figyelemmel eszközöljük. i »Idái nagyság 1 10 5 2 104 300 szeri közlés. - Az árak koronákban egyszeri megjelenésre értendők. 1 20 16 12 10 8 7« 10 8 6 5 4 74 5 4 3 2-50 2 7s 2-50 2 1-50 1-25 1 716 1-75 1 —•75 —•65 —•60 Ezen árakból előrefizetés esetén 2 engedményt nyújtunk. Szallag hirdetések és reklám hirek elhelyezés szerint, külön megegyezés alapján dijaztatnak. Az »ÉSZAKKELET« kiadóhivatala Szatmárnémeti, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben!) Crick & Comp egyedüli elárusítója. wmr Teljesen ingyen kap minden jobb vevő, ki nálam cipőt vesz, egy pár cipő sámfát, amely a cipő formáját megtartja. — Valódi amerikai cipők! — Szolid árak! — Dús választék! 0rüs*f©lci Sámusi Beák-tér 9TELEFON: 252. TELEFON: 252.
