Északkelet, 1912. január (4. évfolyam, 1–24. szám)
1912-01-04 / 2. szám
Szatmárnémeti, 1912. ÉSZAKKELET 2. old«;. K ALAP, cilinder és sapka újdonságok, divat nyakkendék, €j® CJZINHÁZ! biousök, sálak,, arany és himzett táskák, Francia bér- angol börkeztyük, úti takarók, szivar, szivarka és pénz- és selyem keztyük, Szénné karmantyúk és boák, kötött sapatárcgarmturak, frack ingek és divat harisnyák stb.. — — ági * kák és kabátok, csinos gyermek és serdült leányrakicskák és ’érk e í. té k '** divat harisnyák érkeztek Somlyay divatáru háláiba Deák-tér 10. Telefon 239. Gyönyörű választék pongyiákban és biousokban. Kliiön próbaterem l ______Telefon 239. Me nnie kellene, az a távozó, a mi legnagyobb örömünkre, csak a magyar miniszterelnök lenne. De maradni fog a magyar miniszterelnök isi Kevés példát látunk politikai életünkben jarra is, ugyanis, hogy egy miniszter tisztán csak azért, mert mondott, ígérj valamit sazt nem tartotta be, oda hagytfc volna a miniszteri puha bársonyszéket. Amint kevésbé fogja azt megtenni Khuen! j Ő már sokat Ígért s az ígéretéből alig váltott be valamit s mégis magyar minőisz- terelnök. Miért cáfolná meg önmagát s miért hagyná ott most a miniszterelnöki szé. két, hiszen csak azt mondotta, hogy állását köti a véderőjavaslatök változatlan elfogad pasához! Aliért ne ^ehetne ö továbbra is magyar miniszterelnök, hiszen a véderöja* vasiatokhoz csak apró, néhány milliárdokba, kerülő módosa iások fognak tétetni? Maradni fog tehát mind a kettő, de tazért továbbra is érvényesülni fog az az* elv, hogy »Ne bántsd a magyart!« !ft KARDOS Divatndvar Szabná* legféugesebb áruháza „Kréméi* Sándor jönne ha kéne“! A »Szamos« laptársunk e cím alatt fogj falkozik Krémer Sándornak a szatmári szín-» iházra vonatkozó pályázatával s úgy tüntet fel a dolgot, Mintha Krémer Sándor szertne' visszajönni Szatmárra. de nem kell senkinek sem! , Hogy kell-e Krémer Sándor, avagy nem, azt majd a választás fogja megmondani, de a tárgyi igazság szempontjából le kell közölnünk Krémer Sándor pályázatának okát és történetét. v Krémfer Sándor, mint tavaly, az idén Sem akart pályázni a szatmári színházra sr hogy mégis be fogja adni pályázatát, annak magyarázata egyszerűen az, hogy a törvény hatósági bizottság egy igen tekintélyes része ■egyszerűen felkérte Krémer Sándort arra, 1 hogy adja be pályázatát a szatmári színházra s ő tisztán e kérésnek engedve jelentette ki, hogy pályázni fog! tósági bizottságban, a kéneknek Krémer Sán dór kell! Ez idő szerint csak ennyit s csak az igazság kedvéért! Fogászati műtőm Értesítem az igen tisztelt közönséget, hogy fogászati műtermemet Budapestről Szatmárra, Hám jános-utca 12. sz, alá helyeztem át. Készítem a fogászat minden ágába tartozó munkálatokat u. m. egyes fogakat teljes fogsorokat, arany platina koronát amerikai kid munkákat jótállás mellett a legju- tányosabb árban. Régi fogsorokat javítok és átalakítok. Tisztelettel: UáwidL Ödön, müfcgász. Vafódi Chsuro amseik ai Hogy ki lesz majd megválasztva, az a jövő t itka, de éppen azért, mert Krémer Sándor abizottsági tagok egy tekintélyes részéne egyenes kérésére adta be csak pályázatát, úgy látszik, vannak olyanok is a törvényhasipi párja 14 korona Osiísr 9. mammmm (Irányon egy nyílt üzenet volt, az »igen tisztelt hazaáruló«-hoz intézve (ez én voltam), fnély azzal gyanúsította aZ apámat , hogy sírjában is megfordul, ha látja, hogy fia mire vetemedett. Szerencsére apám még életben* van. A negyedik utalvány megjegyezte, hogy »pedig önnek, szűkkeblű hazafa, olyan becsületes apja van.« Kezdtem sokalni a dolgot. Hogyan, húsz krajcárért könyvet kapnak és még gorombáskodnak is velem az emberek még pedig annyira, mjntha hét forintért adnám e könyveket? Hohó, én sem maradok adós. Aünden könyvbe Írtam én is valamit s- kölcsönösen bántalmaztuk egymást: szerző es előfizetők. S hogy biztosan megkapják (üzenetemet, rekommandiroztam minden példányt. A hetedik napon pedig utasitásj adam a házmesternek, hogy ha a pénzeslevél- hordó keres, dobja ki. A csőd szélén álltam, fi megrendelések egyre érkeztek: nem vag- |gyok millifomos, hogy ezt kibírhassam. A nyolcadik napon egy ismeretlen ur állított be, igen vastag botjai. Még az ágyban (feküdtem. — ön Túzok Márk? — kérdé. — Az vagyok — s fejemmel intettem. — Azért jöttem, hogy önt agyonüssem, a nemzet nevében. — Várja, meg míg felöltözöm. —Én Budavár ostrománál megsiketültem. — Uraságod tehát névtelen hős? — orditám, hogy a szászháznak mind a zsáz háza megrendült bele. — Az vag-yok. — Előbb fölöltözöm, nem szoktam pongyolában meghalni — bődültem a négyhetii hazafi fölösleges hallószerveibe. Intett, hogy jól van s letelje a rettenetes dorongot. Hogy beszéljem le a Iá-* bárói ezt az embert,, aki kérlelhetetlen, mert m süket? Belenyugodjon sorsomba? Ezt a szegény embert gyilkosságért be fogják csukni, én pedig vagy megllalok s ez esetben a gyorsan elősiető orvos csak halálomat fogja konstatálni, vagy életben maradok, s ez e- setben bűnhődöm, mert gyilkosság! kisérletre csábítottam egy öreg honvédet. Elkészültem.-— Készen állok — rikoltám. — Megyek már -— bömbölte ö s dorongja után nyul. E perében megnyílt az ajtó s szobaasszonyom rohant be a ház mester családdal. — Segítség! segítség! — i iabált az asz- szony, rrúg a házmester lefogta a doron got. Meg voltam hatva. A jó asszony! Hogy féltette az — öt forintjai, a mivel tartoztam neki. "v — Fussatok rendőrért! (— kiáltott a szobaasszony. — Fölösleges mondám — ez az ur az én nagybátyám. — Hát akkor minek ordítoznak úgy ? — Mert ő süket. — Bocsánat! (— s ezzel távoztak. De a derék házmester elvitte a dorongot. őltözlisdés miatt csak e hó végéig lehet fllcsún vásárolni, GyŐry Károly üvegkereskedésáben.
