Északkelet, 1911. december (3. évfolyam, 254–277. szám)
1911-11-10 / 261. szám
ÉSZAKKELET 5. oldal Szafcsfánaémei, 1911. Elhanyagolt kincses bánya. — A magyar lentermesztés — Magyarország ienterrnesztése mennyiségileg évröl- évre csökken Ezen hanyatlásnak oka a feldolgozásban tapasztalható hiányosságokra vezthető vissza. Meggyőződésből tudom, hogy a magyar proveni- entiáju lenkóró minőségileg ép oly kiváló, mint a hires pas-dle-calaiá, vagy normandiai kóró, s amennyiben annak az áztatásra való előkészítésében marad is némi kívánni való, az csupán azért van, mivel a hazái beváltók oly minimális egységárat juttatnak termesztődnk- Mek, hogy azért a fennálló hiányok kiküszöbölését joggal nem is kívánhatják, Franciaország északi részének éghajlat viszonyai nagyjában megegyeznek hazánk lentermelö vidékének klímájával, csupán az átlagos csapadék eloszlása kedvezőbb valamivé! Franciaországnak a páradús tengeri áramlat befolyása révén Ä fent említett kerületek talajának kémiai összetétele sem alkalmasabb a len kultúrájára, mint hazánké, csak a francia termesztő ambi- tiója, szeretete, kedve nagyobb a termesztés ezen ágazata iránt, mint a magyar gazdáé. Hazai gyáraink a lenkóró beváltási árait a következőképen állapítják meg: 1 osztályú kóró ára K 10, (90 etn -jen felüli magas- ságná!3 lí. osztályú kóró ára K 9, (80—90 cm. közötti magasságnál.) Iü. osztályú Isóró ára 8 K, (70—80 cm. közötti magasságnál.) IV osztályú kóró ára K 7, (70 cm. aluli magasságnál.) Ezen beváltási árak tehát magasság szerint változnak ; külön poníozatokban emlékszik meg azonban a gyár a termesztőivel kötött szerződéseiben a kóró vastagságáról s kimondja, hogy I osztályba csupán olyan légszáraz, szép sárga színű lenkóró sorozható, amely a kikötött magasság mellett egyenlően vékony szálú is. Mi sem {természetesebb, minthogy a szerződés ilyen formájában nemcsak falusi gazdáink kedvét szegi a lentermesztés iránt, hanem tanult termelőinkben is jogos kételyeket támaszthat a beváltó gyár jóhiszeműsége ellen. Niem egy eset van arra, hogy a termesztő határozott roszakaratott tapasztalván a gyáros részéről, len- kóróját inkább feltüzelte, mintsem elfogadta volna az azért felkínált méltánytalan árat. Kétség sem fér ahhoz, hogy a szerződés fent vázolt kikötései a gyáros részéről nem felkölt és nemes gondolkozás bizonysága, hanem egyedüli céljuk az, hogy majdan a beváltásra kerülő anyag átvételénél azon mértéket alkalmazzák, amely érdékeiket eredményesebben szolgálja. Ez az állapot nem tarthat soká, mert a termesztő gazdák között kezd köztudomásúvá lenni a beváltó kapzsi csalafintasága, s mint látjuk, a len mivelése Iránti rokonszénv lassan-lassan teljesen kihal a termesztőkből, hacsak energikus eszközökkel, radikális meg oldással és némi önzetlen jóakarattal a helyzeten mielőbb nem segítünk. összhangot kell teremtenünk a termesztő és gyáros között, amely mindkettőre nézve kedvező eredményeket 1» az. Franciaországban a termesztő busás jőve ietmező- séget Iát a lenkóró kultúrájában. Földmivelésügyi kormányának figyelnie kiterjed arra, hogy az alkalmas talaj- és éghajlati viszonylatban olyan mennyiségű lenkóró termeltessék, amennyit Belgium áztíitöképessége befogad. Ezen területek meny- nyisége évröl-évre hivatalosan közöltetik a közigazgatási hatóságok utján, a napi lapokban hirdettés adja tudtul, hogy egy acre-nyi terület milyen magas állami praemiumban részesül. A lenkóró félig-meddig fejlett állapotának idején, rendszerint júniusban elárasztják Franciaország lenter- raő vidékein a belga áztatók és lenkereskedők, hogy ott a nekik szükséges kórómennyiséget jó előre biztosítsák. A belga mesterek ez alkalommal írásban kötelezik magukat arra, hogy a ienkórót milyen árban veszik át a termesztőtől száraz állapotban. Junius-julius hónapokban a lenkóró még lábon ált s ki van téve a természet viszontagságainak; de a' termesztőt többé felelősség és anyagi károsodás egyáltalán nem érheti. Eztek után látjuk a külömbségeí a két termesztő helyzete között Az egyik éjjel-nappal aggodalmaskodva nézi az eget, mert a termés eredményét az utolsó pillanatban teheti kétségessé a jégverés, nyugtalankodik egész augusztusig, amíg lenkórója a gyár udvarára be nincs szállitva s végül megkapja jó átlagban számítva 102 kg.-ként a nyolc koronát, melyet különös méltányosságot és előzékenységet hangsúlyozva ad meg a gyár. Ezzel szemben a francia termesztő vet, munkálkodik öntudattal és a biztos eredménybe vetett hittel vigyáz a vetésre júniusig s akkor 20—25, esetleg 30 frankért eladja. Júniustól aug.-ig pedig a jó Isten vigyáz a termésre s a gazda vidáman, gondtalanul élhet a jövő vetésig. Gombossy Arthur. Országos állatvásárok vármegyénkben. December 11.-én Nagykárolyban; 18.-án Fehérgyarmaton 19.-én Hagymásláposon Krasznabélteken és Aranyos- megyesen: 22.-én Csengerben ; 28.-án Királydarócon. Vármegyénk állategészsége. Lépfene: fehér- gyarmati Kölese, Tiszabecs, Turistvándí; szatmárnémeti» palád, szinérváraljai Nagysikárló. Veszettség : avasi Avasfelsőfalu ; csengeri Csenger; Vetés; nagykárolyi Bőrvely, Genes, Kálmánd: nagy- somkuti Kísfentős, Nagynyires ; mátészalkai: Mátészalka, nagyárolyi Érkörtvélyes, Genes; nagysomkuti Kisfentős, Nagynyires; szinérváraljai Aranyosmeggyes. Ragadós száj- és körömfájás: erdődi Királyda- róc 13 u-, Krasznabéltek 7 u., Laphegy 4 u. nagykárolyi Esztró 1., nagysomkuti Kisbozinta 4 u., Szamos- ferricse 11 u. szinérváraljai Alsóhuta 5 u. és 1 1. Rühkór: nagybányai Alsófernezely ló. Sertésorbánc: fehérgyarmati Kömörő, Szatmár- cseke; mátészalkai Gebe 2. u. Sertésvész: csengeri Ura; erdődi Krasznabéltek; mátészalkai Gebe, Kántorjánosi, Nagyecsed, Nyirvasvári, 3 u., Szamoskér 3 u., Tunyog; nagybányai Alsófernezely, nagykárolyi Szaniszló t.; nagysomkuti Kolcér, Ko- váss 5 u,. Nagykőrtvélyes, Nagynyires, Nagysomkut 4 u., Szamostöigyes t.; szatmárnémetii Dobrácsapáti m.; szinérváraljai Paíóháza 12 u.; Nagykároly t. — - — ? Az „Északkelet“ független politikai napilap hirdetései! közlésére legalkalmasabb.
