Északkelet, 1911. november (3. évfolyam, 229–253. szám)
1911-11-15 / 240. szám
eSMkaäM árok: fi%n i ii i ryw«« rrr whmi»i Ä magyarok nyakára küldőit császári szolga felséges urának színe elébe járulván jelentést tett, imigyen szólván: A munka, ■mire Felséged bizalma az én mindenre kész szolgai hűségemet találta alkalmasnak, gyönyörűen indul, azaz nem: nem indul, folyik, gördül, zuhan.. Igen, felséges uram, gyors, luxus vonaton jön a kedvelt magyarok vére, pénze. Már is elhoztam volna, de ....... De azok a rebeiis Kossuthundok... (A dicsfény elborul.) Ne, ne méltóztassék aggódni Felségednek: nyugosznak ők, a hős fiák... Hatalm as karom ime kibontotta azt az untauglich Berzeviczyt az elnöki székből, aki ■elfelejtette, hogy a cél szentesid az eszközöket. Mos í'már nyugodt vizeken evezünk, Szatmárnémeti, 1911. november 1 mibmmmmmmÍ Szerda. evezünk, mint egy Lohengrin, az ellenzéki cápák gutaütést kaptak. Még egy kicsit pazarolja az időt a költségvetés, ez a smarn- ’ügy, de a dicső hadsereg1 nagy átfejlesztése, 'teljes egyesítése a győzelmes császári károgó alatt csak idő kérdése, rövid idő kérdése, talán karácsonyra abban az örvendetes helyzetben leszek, hogy alattvalói szívem legmélyebb hódolatával jelenthetem Felségednek: Magyarország Felséged lábai elölt hever (A dicsfény kiderül... .) — Legyen békesség; ne halljam a mo- j rajt, mi onna »alulról ide íelzug, csendre vá- | gyom. Az Ígért kriszkindlit, a sok-sok, piros | arcú, rugalmas izmu magyar bakát és azt a í pár municiós széké: ny aranyat várom. Ugy-e kedves Khuenem, meglesz?... Akarom, ó- hajtom, szeretném ... Khuen homlokán a hideg veríték gyönj győzik, szédeieg, de. azért mosolyogva bólint- j gat igent:) így jött le a bécsi üzenet: legyen csend! A háborgó, sistergő tűzhányó torkába próbáljon valaki be’ekiáltani: csend legyen... Ezt a forrongó, átalakuló és élni akaró népet nem lehet elcsendesiteni. Különösen most nem. Tudjuk nagyon jól, hogy a morajlás, mit innen visz a keleti szél, a nyugalmat, csendet óhajtó agg császárnak kellemetlen lehet.: de hiába: ez a moraj az élet zaja, a gyomrok korgása, a szivek dobogása... Ezt a morajt emberi szóval nem lehet elcsittitjhni. Hej pedig volt itt valamikor csönd. A j Karaffák, a Básták, a Heiszíerek és a Haj- i nauk csináltak itt csendét. Nem volt semmi zugás. Legurultak a fejek, amelyek izmosán, ! hajlithatlanul ülték a vadakon. Sirok alól, Csalódás. Két bús deák napkeltekor még Aluszik; nem csoda. Báíozni voltak tegnap este, Mirtatja a szoba. A hónap vége messze van még S addig is élni kell. Ilyen a hangulat, ha mondom, A pénztárca körül, Hanem zz alvó két diák még Az álomnak örül. Amelyre ragyogó betűkkel Van irva: »Elseje.« A két álomkirály És háttérül postásfcocsit Iái Csöngetnek és a postás immár Az ágyak szélin áll. Cipő, ifzmoking, frak egy sarokban BuSkodik szanaszét. h szobaleány, ha jő, bizonnyal Cipőre, gombra lép. A pénztárcájuk tárva-nyitva Bever az asztalon, üresek persze, hja a bál a Legdrágább vigalom. Sol már sötéten integet be Halálod óh hitel. Az álom jó és nem kegyetlen, ígér beszél nekik, Elűzi a bús valóságot És szövi képeit. Két hetet a fantáziának Könnyű átugrani S ép két hetet ugrik keresztül A két sehonai. Álmukban édesen vigyorognák Az álomkép fele, Keresi dühöng az utcasarkon —- Mozdulnak álmosan — Felugrik erre mindakettö S az ablakhoz rohan. Álmos szemük, hej, postakocsit Mind hasztalan keres, Nem az áll az ablakuk előtt, Hanem a — szemetes. Nádi Hegedűs. lap mslndcn megtartja. vevő, M a£an 4jpit vasa*, amerikai c pár dpö vámiát, Szolid árak! amely a dpé Diís választéki TEL TELEFON 252. Mos és »tálán bie.
