Északkelet, 1911. november (3. évfolyam, 229–253. szám)
1911-11-05 / 232. szám
Szatmárnémeti, 19H. november 5. Vasárnap. F" ■"■■■ ................. III. évfolyam. 232 ik szóiti, F&eciEim FOEJ®mij: Eia&BrtArf árak: Egy száia árat 4 güfet. Szsrkiaiatőség Északkeleti KB&yva8&mát Steatefeatae» i üy itttér s^ra 20fS5ér. &irfgii~S7ÍíK« .%&• f Hi^stéwsk * Itf-Íiít. fi iiifásf lila. szikla Őseink a táltosok, az áldozati fehérlo vak beleiből s a rómaiak a madarak repü- pöléséböf|gytítC2ték friókumtálni ® jövendöli Szorgalmas huzgóságga! és izgatott várako zással kutatták. Szegény jámborok. Ä mit papok a harukpekszek füllentettek, jó pénznek vették. S mit tehettek egyebet: belenyugodtak a papi igékbe s várták, hogy milyen knapp nem fggnak beteljesedni. Ez a jövendő látás ,ez a politikái szeánsz ma is izgat. Soha jobban, mint most. Mindenki haruszpeksz szeretne lenni s jám- bof •jíjUiDgyüségyel nézegeti a felbocsátott kormánypárti postagaiambok repülését. Találgatják : vájjon milyen idő várható. A politikai an erő idők bosszantóan nyugodtak, szilárdnak, mint a tőzsdeárak. Hiába kinálgat- ják a sötét szemüveget a kormánypárton; az ellenzékieknek, bizony azok a legjám- borabb arcai sem képesek a helyzetet sötétnek, váharseiytetőnek látni. Szegény Khuen... Mindenki áldozati lónak n zj s a beleibe, a gyomrába szseret- ne nézni: vájjon mi lehet benne? Tiszát is kerülgetik, figyelgetik, mint földrengés járáskor a rengésórát, a szeizmográfot, vájjon mikor kezd el beregni, kattogni. Hát igaz, hogy beregett, de a földrengés valahogy megkésni látszik. A helyzet nem mindennapi. Eddig meg volt minden helyzetnek a ■— kulcsa. Valakinek a zsebében. Néha mint a gólyának a hazából kettő is jutott. Most egy volt az is elveszett. És a nagy állambölcs, Khuen vallásos rezignadóba burkolózva várja a fejleményeket, mint igazhitű muzulmán a nap felkeltet. Istenre bízza a továbit. Megható íme még is van hit és bizalom... De már nem önbizalom...! Most tessék egy-kél hónappal viszjftm- emiéhezni. Ez az igazhitű férjiu, a ki mosolygott mindig, a legnagyobb viharok kitörése előtt is, a ki jobblábbal szokott kelni, hogy valahogy baj ne érje, ez a babonásan hivő férfiú most elbocsátja a gyeplőt és keresztet vet magára, mint az a muzsik, a kiről a Kőszívű ember fiaiban van szó. Most már mindegy. Ismételten visszaidézzük az eredeti képét. Ä bizakodó nyugalmas lelkű áljamfér- fiuét, a kit nem hoz zavarba semmi s midőn a számításait keresztülhúzza a miniden lélekbúvárra rácáfoló ellenzék a melyik még a kánikulában sem olvad el, még a mindig van valami a tarsolyában. Valami so- 4ra nem látott, soha nem ih'aiiott leleményes zseniális megoldás. Errőt unos-untig beszéltünk. Nincs bizony abban a bőrtarsolybgan semmi. A hely zet kulcsa legkevésbé. Tehetetlenül áll ott ahol cselekednie kellene. Most már ut nincs, mint az a sokat e- mlegetet, sokat festegetett ördög, az — erőszak. Ám ha van következetessége — ez a legelemibb politikai morál, — akkor ez elől a jó előre beharangozott, sőt még Székely igazságügy miniszter urtót, a fő jogi orákulumtól is helyeselt erőszak elől kitérnie nem lehet. Alkudozásba bocsátkozott az ellenzékkel. Azaz nem ő hanem Berzeviczy, mert ő félt Tiszától! És most ? Mint a farkas a bárányt — az ellenzéket teszi felelőssé a békesikertelenségéért. De hát ki itt a legyőzött? Ki van itt sarokba szorítva? Az ellenzéknek keli az egységes megállapodás persaszőnyegét oda íeriférii \a lukszuslvonat- jából — erre is emlékezzünk! — kegyesen kiszálló kormány lábai elé, mondván: tessék letelepedni velünk s nargilézzünk a békepipából. Az egészs békeákció úgy indi- tó okában, mint céljában gonosz volt. Hát tisztességes és komoly békekezdeményezés az midőn a szorongatott, a helyzeti, hogy pár dönt kéme, a földön hemperegve azt vitatja, hogy az ellenfele a legyőzött? És komoly-e az olyan akció, melynek nem kevesebb a célja, mint az, hogy az egész ellenzék a belátható parlamenti munkatérről vonuljon te, engedje a kezeit gúzsba kötni, hogy a nemzeti munka zavartalanul folyjon? ? Mi ez más, ha nem az ellenzék számára a selyemzsinór?... Végezze ki magát, hogy Khuen urék élni tudjanak. No hát ezt a játékot is iáttuk. Ráismertünk újra az ellenfelünkre. Most már csakugyan itt van a leszámolás. Egészen megérett. Kuen ugyan most is csak az u. n. presztízsét félti, a tekentélyét és ezért nem masiroztatja vissza a véderöjavaslatokat. így van mindig. A kinek a feje fölött ég a ház, nem az almáriumból kapja ki a bankócsomót, hanem egy párnát kap a hóna alá s rohan kifelé... A presztízs? A tekintély? Csak ennyit szorongat magához a kormány, midőn ég a feje fölött a tető s inog reszket a föld, nort epur si mouve, mozog a föld. Lassan komolyan. Mig a' presztízst félti és védi, a bőrét, a fogát fogva ott hagyni a kormány, ha a nép-’ Ci ic«. & kap minden jobb m nálam «p ves». qgg Esegtüxtja. — VMééi amedSraj dp5M — Smfíd árak! sm&y a dqtö foatmáját •Eh» választék! TE*. ÄJ? #■ K 2S2L TELEFON 252.
