Északkelet, 1911. november (3. évfolyam, 229–253. szám)
1911-11-04 / 231. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 5. oldal. b €lalléff©]fc gézm&- wtj *« ? * n r| glas■AsatüsSxTOBafiel iHmmr" fi31 só keztyik, t « «OWb fehérre i i a ® Utorak sasonjfegek t-3sxtiláes^■tofadr-- ftMBsS kffiaMfa a EL SffiÍ2£^aíií$ ü, fflM-tä® L ÍL fii iiügßml'j MámfUtíw ü. Si Aiapüm IMu-üzm. egymással folyton civakodtak. A napokban Csorb; Késsel támadt ellenfelére és annyira összeszurkálta, hogy hetekig kelett az ágyat nyomnia. Alig gyógyult fel azonban Náp -sebeiből az első találkozásnál ö ájrurkálta1 össze Csorbát. Így aztán összeszurkálva, feljelentést tettek kölcsönösen súlyos testi sértés büntette miatt. A cseléd bűne. Vajda Nándor mérnök a helybeli füitőházi főnök kiadta rujhfiit takarítás céljából a cselédje Wagner Ilona nagybányWai születésű leánynak. A hhüt- Jen cseléd azonban észrevette, hogy gaz-) dája pénzt tartalmazó tárcáját nadrágja zsebében felejtette. Kilopott tehát 80 koronát és a tárcát a benne maradt 300 korona összeggel visszatette helyére. Szolgálatadójai észrevette a toljajlást és feljelentette hűtlen' cselédjét. Javíthatatlan tolvaj. Balogh Terka cigányasszony már számtalanszor volt büntet ve tolvajlásai miatt, de úgy látszik ez mit- sem használt, összetalálkozott tegnap Balogh Sándor szintén helybeli lakos kőmives- ' legénnyel, aki kissé ittas vrolt. Ä cigány as szony ölelgetni kezdte a kőmiveslegényt és eközben kilopott a zsebéből 12 koronát. Megölte a széngáz. Fűzi Antal csa- nádapácai illetőségű radnai, napszámos teg- nap^este ittas állapotban a radnai vasHti állomásra tévedt s ott egy köszénrakásra feküdt le aiudni^Reggel holtan akadtak, rá A boncolás megáüpiíotta, hogy széngázjjmérgezés ölte meg. A szerencsétlen végett ért [munkást csanádapácán özvegyen maradt felesége és 5 kiskorú árvája siratja. Hirdetmény. Felhívom az 1889. 1890 és 1891 évben született és az 1892 évben ádlíás-köteleskorbajutó, úgy a helybeli mint az idegen illetőségű ífjakai, hogy az ösz- szeirán jegyzékkel leendő felvételek végett, november hó folyamán, a városi katonaügy osztálynál (Deák-tér 4. sz. 8. Jszoba) any- nyíva! inkább jelentkeznek, mert a mulasztók ellen a védtörvény 35 §-ában meghatározott 10 koronától—200 koronáig terjedhető pénzbüntetés fog alkalmaztatni. Szamtár-Né- meti 1911 évi október hó 30.Tankóczi főkapitány. Vonatösszeütközés. Pöstyénböl jelentik^: Az állomáson tegnap egy személyvonat nekiment az állomáson veszteglő teher- ; vonatnak. A személyvonat három kocsija föl- j borult. Egy vasúti alkamazott életveszélyesen megsérüli. Beviték a írencséni kórházba, a- hol most haldoklik. A személyvonat utasai közül Herzog Jakab bőrkereskedő és Quitt- ner fakereskedő könnyebben megsérültek. M mi koldusaink. Irta: Sipuhisz. Mióta az eszemet tudom, ami falunkban mindig az öreg Topor volt a koldus. Volt neki egy kétkerekű kordéj a, abba befogott egy szamarat és igy járt házrói-házra. A szamarat nem is sokáig kellett izgatni, se szóval, se bottal, rövid idő múlva magától is megállt a jómódú és adakozó házak előtt s amint megállt, az öreg Topor, aki erősen •vak volt, oly keserves hangon kezdett imádkozni, hogy hallatára még; a hideg kő is krajcárokat izzadt volna ki neki. Az öreg Topor nem mindig volt szekeres koldus. Eleinte ő is gyalog kezdte pályafutását, de azután lassan-laíssan fölvitte Isten a dolgát, mint mondani szokás, megszedte magái. Azt a kis zsöllérházat, amelyben lakott, megvette Zsupányiéktól, körülötte a csöp telket íölturta, tököt, krumplit és babot vetett bele, szóval, tisztességes, törekvő munkás koldus lett. A dolog mellett természetesen a mesterségét sem hagyta el, mikor a déli harangszó hallatszott, befogta a szamarát, a kordély lőcsére akasztotta feneketlen nagy tarisznyáját s elindult végig a falun. Tudja Isten, micsoda edényt tartogatott a tarisznya belsejében, elég az hozzá, hogy még a levest is el tudta benne rakni. Végigment a falu egyetlen utcáján s mindenütt kapott, ahol odahaza voltak, egy marék lisztet, vagy babot, egy darabb kenyeret, hagymát, sót, paprikát, de kész ételt is, melyet vagy rögtön megevett, vagy odább szállított. A falu legszélső házánál letért az útról és a kertek alatt visszatért a túlsó végre, ahol ő is lakott. Ez volt a napi körútja. De vendégszerepelni is eljárt a vén t Topor, messze földié, a nagyobb búcsúkra.1 Egy ilyen kirándulás alkalmával fejébe szállt a bor, amellyel szokás szerint itt is, ott is megkínálták, kapta hát magát, beült a kocsmába és elkezdett a pénzén mulatni. A nép ezen szörnyen felháborodott, illetlennek tartották, hogy egy tisztességes, hivatalos koldus ennyire megfeledkezzék magáról, holott a templom ajtóban van a helye és kiverték csárdából. Vérbefagyva vitték haza ami fa- lubélieink. Másnap aztán az elöljáróság nevében beállított hozzá a bíró. — Hallod-e, Topor, te nem férsz a rödbe. — Meg is bántam1 keservesen, nemze- tes biró uram, — nyöszörgőit vackában a koldus. — A keresetem odaveszett, aztán vagy négy lyuk van a fejemen. Meg is kapod a büntetésedet. — folytatta szigorúan a bíró. — A Csikesz régen kér imár, hogy nevezzük ki őt is koldussá, aszongya, hogy neked házad, földied van, te nem vagy már igazi koldus. — Jaj, nemzetes biró uram, ne vegyék ki a mindennapi kenyeremet a számból. A Csikesz egy istentelen zsivány, aki nem1 vál- hatik becsületére a doldusmesterségnek, mert akkor is csak lopni fog. Ha pedig úgy gondöl ják, hogy ketten legyünk koldusok, erre azt mondom, hogy a falu ezt nem bírja Meg. Most is hányán becsukják orrom előtt a kaput, aszongyák, hogy magunknak sincs mit aprítani a tejbe. Azt meg csak nem tehetem meg, hogy gyakrabban járjak idegenbe koldulni? Rossz hírét vinném el a falunk-^ nak, azt hinnék, hogy még a koldúsát se bírja eltartani, olyan szegény. — Na, jól van. Topor, hát most ennyiben marad a dolog. De ha még1 egyszer meg-* történik veled ilyesmi, akkor vége a hivatalnak, elcsapunk. Isten áldjon meg! A birónak vcsakugyan sikerült alaposan ráijeszteni Toporra, ettől kezdve tisztességesen viselte magát, csak otthon pálin- kázott s ha berúgott, addig nem mutatkozott míg ki nem aludta magát. Ezidöben Topor már régen egyedül lakott viskójában. A felesége nagy ideje, hogy meghalt, a fia pedig még gyermekkorában elsodródott valahová, senki sem tudott róla. semmit. Egyszer aztán Topor is megunta a kolduséletet, lefeküdt valami árokpartra és meghalt. A szomszéd Csapóné jelentette az elüljáróságnak, hogy a Topor szamara már vagy két napja rettenetesen ordított szegény, mikor a ház végiben lévő szinbe oda volt kötözve és nem adtak neki se enni, se inni. Mikor keresték a gazdáját, Káwéfc&S&ll' Benko Sándor
