Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)
1911-10-09 / 210. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET E j/0T.\ «ír;?-, ar s?-f( vv~ „• »v» fflf^JlÉ! irtB ü* ^wÉÉUÉiil ÉÉM ® ;tä'c : Í hhss-M raő: vé f. é ; c Hö i vásárom. Szatmár Beák-tér 2t.. y jérkeztek a iegujabb l£&*áu sss^é© gv e :s&s^ls yiilöns^iifc 1« ewttßk 5 w* :.xrrx;zssat ■xsaszssm 5. oldal. felni; csakhogy mindjárt a munkapárt soraiban is előtérben áll egy férfiú, aki nem akart sannak idején ilyenekkel élni s ez ,nem kevesebb, mint gróf Tisza István... A koalíciós kormány sémiéit ilyen eszközökkel. Kellő mennyiségű pénzzel és kellő nagyságú hatalmi nyomással egy Becsből kiren- tiíelt kormány mindenre összehozhat (fájdalom!) Magyarországon többséget — csak legyen elég pénz és erőszak. Éppen ez teszi a nemzeti lét szempontjából elodázhatatlanná oly választói reform megalkotását, amely ilyesminek még a lehetőségét is kizárja; másképpen ki tudja, miit hozhat még a jövő?! Szabad-e a magyar hazafiságnak , lefegyverezni az országot ilyen veszélyek közepette? Szabad-e az ellenzék kezéből kicsikarni az egyetlen alkotmányos fegyvert, amelyikei a magyar nemzet s a magyar államiság jogát védelmezheti? Ami a mostani házszabályok értelmezési és alkalmazási módját illeti, ezt a mostani többség által követett gyakorlat megállapította. Ugyanaz a többség e gyakorlaton nem változtathat, ha erkölcsi alapon akar állni. A változtatás anyi volna, mint a nyílt erőszak. Világosan áll az a tény, hogy a helyzet követelménye az, hogy a véderőjavaslat visz- j szavonassék, mert most már (mai alakjában) az uj hadügyi kormán inak sem kell; bizonyára a bécsi birodalmi gyűlésnek sem kell; a magyar ellenzéknek sem kell, a magyar többségnek pedig csak azért kell, mert kell, hogy kelljen neki. A habom. Legújabb események. Török veszteségek. : Konstantánápolyi távirat szerint a töröltök a tripoliszi parti ütegek bombázása al- | kaiméval 12 halottat s 23 sebesültet vesztettek. Több olasz hajót az ütegek íövegei megrongáltak. Tenge; i támadásaik. Korfuból jelentik, hogy az olasz hajó' parancsnok a Gumanica kikötőbe meneküít két török torpedót és egy ágyú naszádot megadásra szóllitott fel s minthogy azok magukat meg nem adták, megkezdődött a harc és az olaszok alpagos török torpedóhájót1 élsiüjesztették. A másik torpedó hajó meg- gyüladt és elsül.jedt, az ágyú naszád pedig megadta magát. Újra megkezdődtek a béke tárgyalások. Az angol kormány közvetitésévle a béketárgyalások újra megkezdődtek s a porta kijelentette, hogy kész tárgyalni az ultimátumban foglalt feltételekről, ha az olaszok hadi kárpótlást nem követelnek, s Tripolis- ért Törökországnak megfelelő kárpótlást figát. Mikor ez megtörtént, odaintette az öles policemant és nehány halk szót intézett hozzá. A rendőr csak a fejével intett, mint a China ipagodli és gyorsan eltávozott a tárgyaló teremgől. Beszélj tovább, szólt gyöngéd hangon, barátüag a szerencsétlen vádlotthoz Barlow. — Kevés mondanivalóm van még, ho- norable. A beszélőképességemet a nyomorúság, a nélkülözés már elragadta. Fáj a beszéd, nehezemre esik minden hang. Nagyon nyomorult vagyok. Már többször akartam öngyilkos lenni. Nem eguszer elhatároztam, hogy a legelső elémkerülő villamossal szétzuztatom a fejemet. De a végső percben eszembe jutott a beteb asszony és a két magatehetetlen gyermek. Gazság lett volna őket magokra hagyni. A reájok való emlékezés némi reményt öntött belém. Hátha holnap talán munkát és kenyeret szerezhetek. Istenem! hiszen olyan kevés az, amit kívánok !... — És mit tudnál dolgozni? Mihez van kedved ? — Zsákot hordanék, köveket cipelnék, ! hogy az enyéimnek gyógyulást és kenyeret j adhassak. Az én mesterségem nem olyan, | amit név és összeköttetés nélkül érvényesi- I leni lehetne. A kedv a mai állapotomban hatod rendű kérdés. Festészeti tehetségem már kiaüvó-íélben van. Ki tudja, tudom-e még az ecsetet forgatni? — Tehát te festő vagy? — kérdezte a biró, mialatt éles tekintette végig futott az előtte rozkadozó ember arcán. — Valaha a hollandi festő akadémiában ángy reményeket fűztek jövőmhöz. Az első tanulók sorában állottam. A szerelem elrabolta tetterőmet s én minden lelkifurdalás nélkül áldozatul dobtam minden dicsőssé- gemet a szerelem oltárára. Ebben a percben Grace Perry Ray mond - a jámborképp rendőr odalépett a bírói e- meJvényhez és lassú hangon jelentést tett küldetéséről. Szegénység... Nyomor... Betegség.. Ezek a hangosabban kiejtett szavak e- gészen a vádlottig hallatszottak. Összeborzadt belé. Barlov J. James leszált az emelvényről és egyenesen odament a vádlotthoz. — A büntető paragrafus legkevesebb két hónapi börtönbüntetést szab minden lopás elkövetőjére, de én veled szemben kivételt teszek és... szivem szerint ítéletet mondok. íme, fogad ezt a kis összeget, vegyél kenyeret, húst, hivass orvost és vásárold meg a szükséges gyógyszert. Ha kissé magadhoz tértél, jöjj bátran a lakásomra, 57 Street 122, 'szám és akkor, ha tehetséged legkissebb nyomát látom, a sötét örvémj nyomoráról visszavezetlek a becsületes, mun kés ember sorába. Embert menteni; ez bírói és egyúttal emberi tisztemhez tartozik, bem a rideg paragrafus: a szív szerint ítélni ez az igazi humánus feladat. — Bölcs bíró... Bölcs biró, rebegte elfúlva a vádlott és könnyei sebes patakként omlottak. * l&rgtereafcedBBg SraÉm^v K»z?Mc*yHií. Ük sí, JBM&M btroék“ fcéf©« fcKiétfs^saég* 1 kg. éWimtöáo m: ^my «Swl pürlíötvc. s ©allérck §rézm©- 15U;|zZÄ_ sása tükMénnyel Utt§Ul|6r s e s( Jsá fehérre s i i I ^ Üzletek: Samttk Lijp-Sílsa E 82. MSZH*» Sítli-atsa Uá ^^«sA4 legf^jfcat só bsiorok sacőn 'y'ek % u. Alapítva tis^tlicásalö8o-boíi. Benkő Sándor
