Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)
1911-10-31 228. szám
POLmSAl IÄFHiAF. Kedd. EHBníé&i árak: ffaBám 12 K. má&txmc f6 K. Egy «*»<*■& 4 ti fe*. Szerkasatöség ét; kkKkíwiávatei: Északke'eíj Körryvtrjofad* Scafeaár xératfíf Kazinczy-n t&. Tet#CTt^p^n: 7M. ^ 20 líBfer. ©Ifeiótoes* 31 Ma ünnepli a protestáns keiesztyén világ 394-dik évfordulóját amaz uj teremtés hajnalának, midőn az evangéüom örök üde vizének eltorlaszolt kutforrása felett újból felhang zott a mindenható isteni szózat: legyen világosságul Az Ur kibocsátotta lelkét és megújultak mindenek ... A zsarnok ura'mu egyház nehéz éjszakájából a krisztusi tan emberileg hamisított fojtó levegőjéből, a lelki és szellemi élet eme zűrzavaros khaoszából kibontakozott egy uj világ világossága. Ezt a világosságot irtó háborúk vérözönébe, börtön, pallos, máglya és gálya kínjaiba akarta fulasztani a sötétség, de az igazsiág bátor dörgedelmével átcikázott minden poklok zivatarán, megtisztítva, megelevenítve a kérész tyén hitéletet, diadalmat aratva a vakságon, homályon. Mert ez a világosság .isteni vala. A reformáció tehát a lelki és szellemi élet megújhodása ,ama romolhatatian funda- mento n, mely vetteteti a jizas Krisztusban. Az idők forgatagában a történet eifoguiatian Ítélete előtt mélán tekinthető uj teremtési korszaknak. Nem ismeretlen, uj erők özönlöttek ugyan a világ ereibe, hiszen az örök igazság testet öltött még a szent hajdanban és meg is pecsételtetek annyi könnyel, vérrel. Hanem a reformáció feltámadás!.. . Az a szent tragédia, mely egykor az emberek bűne miatt lejátszódott a Golgothán — dicsőségre magasztosulva, ismétlődött meg évszázadok múl va, azon eszmékkel, melyek a lelki és testi nyomor váltságának isteni eszközei. A láncirta : SÁRKÖZI LAJOS. ravert biblia, a benne lévő megváltó eszmékkel jutott husvét idiadaira a reformáció napján. És hogy ez a győzedelrni esemény minő változásokat és megrázkódtatásokat hozott létre a földiekén, nemcsak a hitéletben, hanem a birodalmak politikai alakulataiban s a tudomány és művészet fejlődésében is, szóval az összes szellemi kincsek értékesítésé-1 ben, amiről immár1 négyszázad tanúbizonysága beszél: emez áldásos eredmények mutatják a reformációnak, mint uj teremtési korszaknak valóságát. Mit is köszönhetünk hát a reformációnak? Egy uj viiágnézletet! Egy uj lelkiismeretet ! Ez a viiágnézlet tünteti fel a maga valóságában, hogy a hit tárgyai, a vallásos érzület szent tulajdonai nem verhet ók változ- hatatlan dogmák béklyóiba, amelyek kerékkötői a lélek szabad szárnyalásának. Ebben a világnézletben kristályosodik ki a folytonos haladás gondolata, eme krisztusi gondolat, mély szerint a ki jelentésű em egy időre szól, hanem örök időkre s a fejlődés folyamatában valamennyi ismeretnek csak természetes tápanyaga az evangéüom s a kettő között, tud- milli! a vallás és tudomány között, nincs lényegbeli ellentét, hanem tökéletes testvéri e- gyesség vagyon, mert mindakettő egy vérben, íogamzik, vagyis azé gy istenség, az örök feszme méhében. Ebből a világnézetből aztán önként következik, hogy a reformáció nem befejezett tény, hanem az írás kiapadhatatlan forrásaként folyvást csörgedező, éltető és táplálóé rő, miglen az Isten beszédének édességétől megittasodnak minden népek és nemzetek és teljes lésízen a föld az Ur dicsőségével. A reformáció alapelve tehát krisztusi elv: tökéletesedés mind az örökkévalóságig Mert nem hogy immár elértük volna a célt, avagy hogy immár tökéletesek volnánk: hanem igyekezünk, hogy elérjük, melynek okáért megfogadtatunká1 Krisztus Jézustól. A reformációnak köszönünk továbbá egy uj lelkiismeretet. Ez a lelkiismeret nem ismer bilincset, bármely töldi hatalom kovácsolja is azt. A bennünket szabad akarattal felruházott égi hatalomnak különben sincsenek bilincsei. Ezért állott be a szakadás a hivatalos egyház tói, mely az üdvszerzést illetőleg kényszer- zubbonyban tartotta a lelkeket s a megigazu- lás szabad útja elé oda fektette a maga ki- fundált közbenjárásának óriási sziklakövét, melynek megkerülésével senki sem járulhat Istenéhez, de amelyen csakis megfizetett ceremóniák és külső ájtatosságii gyakorlatok segítségéve! lehet áátjutni. Pedig nincs más közbenjáró, mint a Krisztus. S az Ő közbenjárása nem függ semmi formai vezekléstöl. A benső bűnbánatira rtfnegroncsoit lélek mindén emberi közvetítés nélkül szabadon ragadhatja meg az iüdvösséget. Íme az újjá született lelki szabadság, amaz uj lelkiisjfce-. rét, amely aztán minden szabadságnak közvetlen kutforrása. Szabad ez ész, a gondoTnljtimnn IngyBii kap maáak jobb *«&, H «•*«> <*r p&r «ipA liirfit, mm* * to«Bá*iö — Valódi amerikai dpGkl — Smfid árak í —Dt» väaszÜd £}*BŰBFELD StoUEL Beáfe»tér S. 2BL TELELŐI 2S2.
