Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)
1911-10-29 / 227. szám
# M?» évfolyam. 227 ik Szatmárnémeti, 1911. október 29. “------Va sárnap. FÖGOEXLEír POUCfTKAI H1PILAP. EMfoetésí árak: £2 K. Vidék»»-- 1« tL gar ,4 fi**» Szerkesztőség és kiaefóiitvaSal: Északkeleti Köiiyvny armla Sratrnár sémeti Kazinczy-n. V8. Ny i ittér ■r Hozsónsa a debreceni epíraeii (D) Jól esik már egy kulturális hóditó lépésről is számot adnunk. Annál is inkább, mert az a politikától mentesség, amelylyel ez az ügy kezeltetett s most már talán elintéz - tetett, egy nagy biztatás a sikerre. Ennél a nagy kérdésnél elültek valahogy a politikai hydrák, melyek pedig minden magasztos, alapozó ügyünket keresztül nyalábolják. Debrecené a harmadik egyetem. Ezt u- gyari a nagy inonstreküldöttség előtt nyilatkozó miniszter és miniszterelnök nem mondotta, de fő princípiumhoz, a dodonai ho- mályossághaz. A határozott, egyenes válasjz, amelyre az a küldöttség perzselő lelkesedés^ sei éljenzett volna s a mi méltó lett volna ahhoz a történelmi pillanathoz — mert az az volt! a melyikben a harmadik egyetem’ ügye eldöntetett, nem kenyere a mostani kormánynak. Ez a balvégzete: felemelkedni nem tud. Most már a kérdés úgyis meg van oldva. Elragadta a küldöttséget, a sajtót s e- zeknek révén az érdekelt közvéleményt a diadal mamora. A mi hiányzott a miniszteri nyilatkozatokban, kipótolta, kitöltette a honfiúi lelkesedés. Ez kényszeríteni is tud. Mint a hogy az a nagy és nemzetünk kulturális történetében példátlan áldozat ,a melyet Debrecen hozott meg anyagiakban és erkölcsiekben |, lelkiekben a harmadik egyetem kényszerítő erővel ragadja meg a tétovázó kormány kezét. Édes büszkeséggel és szent reménynyel emlékezünk most erről. Valami ragyogó uj szemhatár nyílik meg előttünk, midőn a debreceni cívisek pörge kalapjait a cilinderek között lebegtetni látjuk a harmadik egyetem elnyerése fölött kitörő örömmámorban. Egy izgalmas képviselőválasztásnál szokott ilyesmi megesni. Nálunk. Tomboló lelkesedés komoly férfiaknál csak ilyenkor van megengedve. Biztató cáfolat erre a debreceni öröm. Hogy mit nyerünk mi, az érdekperifériá- hoz tartozók a harmadik egyetemnek Debrecenben leendő felállításából? Bizonynyal többet, nagyobbat, mint száz politikai szolgálatok fejében döcögő vicináüsocskátó'. Valami uj értékbecslő érzéknek kellene bennünk kifejlődni, hogy az áldást, mely a debreceni egyetemről szétosztódik, megmérhessek. Ma az államok nagyságának és pedig nem kizárólagos ngyságának mértékegysége az — egyetem. Ha uj koronák készülnének r álmok szárnyán... Néma éj van... a pirosló hajnal Lenge szárnyán mindjárt megjelen, Előtűnik sötét homályából, Mint Hdércfény sirok bús honából... ... Minden élő nyugszik csendesen. Ne... még ne jöjj hajnal pirkadása, Ne zavarj meg, hisz hosszú az ut: Hadd szálljon el a szív és a lélek, Oda, hova kész örömmel tér meg S földi üdve közelébe jut. Látom is már, nyugszik a kis angyal, Mí>st álmodja édes álmait... — Óh, e látás oly jól esik nékem... Tu! a földi gyarló mindenségen Most üdvözli angyaltársajt. Rá lehellem lelkem édes csókban A picinyke alvó ajakra; S szende arcát a szivembe vésem, Amig élek e kép velem lészen: — S ez lesz keblem vezércsillaga! Boldog vagyok! — Most nem vérzik szivem, Hálát adva örvendek legott Kérem Istent: Szerető Jó Atyám! Fény-lakodból óh tekints le reáin! S áldd meg! áldd meg a kis Margitot! r ^'íiu«5W->^L- ■ -Vi. i i. " ' Óh e töidön minden elmúlandó: Öröm és bu elhal a szivekben; — Elhagy engemi s e boldogságom, S a pirosló hajnal hasadáson: Uj fény támad—: az álom elreppen. Gacsály. Siető Pál. Erzsiét Királyné bátorsága. Egy olasz iró, Mantegazza, Rómában a minap fölolvasást tartott az anarkisták merényleteiről és fölidézte Erzsébet királyné meg gyilkolását is. Elmondta, hogy a királyné milyen bátor lelkű asszony volt s legnagyobb veszedelemnek is nyugodtan a szemébe nézett. A mikor egyszer Angolországban tartózkodott, séta közben találkozott egy nagyon sápadt, vézna asszonynyal. Megszólította s megkérdezte, hol lakik. Másnap aztán fölkereste szegényes lakásán, hogy meggyőződést szerezzen az asszony nyomorúságáról. Az asszonyt, többször, meglátogatta kisérőjével, de anélkül, hogy sejtette volna kilétét. — Egy alkalommal, a-„ mikor a szegényes lakást elhagyta, a beteg; asszony férjével találkozott az ajtóban, aki kap náaám jobb 8 nil&a dpát vsa, «^vfár dpA sám£á& a®dy a dpö txnrifti »egta^a. — VafééB amerikai dpőki — Szofíd áfák! — Dns választéki ÖRÖMTELI] SÁMUEL Deák-tér 9. T £ L JLJL&Jf 2K. TELEFOH 252.
