Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)
1911-10-23 / 222. szám
Szatmárnémeti, 191 í ÉSZAKKELET 2. oldal. lenzék a kzdelmet rnegiünditotta, megvalósul. Miért tehát tovább küzdeni? Hiszen — mindazt, amiért az ellenzék küzdött, elérte, illetve eléri. A küzdelem tehát eredményes volt, vagy az lesz. S hogy ezék az óriási, szinte elérhetetlennek látszó kérdések, vívmányok, elérettek, tisztán az ellenzék küzdelmének az eredménye. Hiszen ha az ellenzék néhány fel- szóllalás után a maga útjára engedte volna a véderőjavaslatot, az úgy, ahogy napvilágot látott, törvénynyé is vált volna! Ha az ellenzék nem indítja meg a kíméletlen parlamenti harcot, nem lett volna nemzet {engedmény s talán sohasom lett volna megoldva a választójog kérdése. Mindezen eredmény, engedmény tisztán az ellenzék javára könyvelendő el. S vájjon azok a törvényhatóságok, közte a mi megyénk és városunk is, melyek az lellenzék küzdelmét, amelynek pedig eredménye lett 60—80 millió megtakarítása, a hadseregben a nemzeti szempontok érvényesülése, elitélte, mit fognak csinálni akkor, amidőn azt fogják látni, hogy az elitéit küzdelemnek mekkora eredményei vannak? Küjönben könnyű lesz a helyzetük! üdvözölni fogják ismételten azt a kormányt, a mely miután az ellenzék kitartó küzdelmével kényszerhelyzetbe hoz, hogy a bársonyszék ben maradhasson, inkább beadja a derekát smegvaiósitja mindazt, amiért az ellenzék a küzdelmet meginditotta. Milyen vonzóereje van annak a piros bársonyszéknek? 1 A küzdelem tehát mindig az ellenzéké, a küzdelem eredménye, az elismerés, a pálma a kormányé. Ez a mi politikai életünk fundamentuma! Megdézsmált művészi hagyatékok. Jellemző, hogy valahányszor csak valamely kiválóbb művésze az ecsetnek, tolinak, vésőnek, vagy a zenének befejezi a maga földi pályafutását, akár marad utána végrendelet, akár nem — utólagosan mindig azt | kell konstatálni, hogy hagyatékát olyanok dézsmálták meg, akiknek erre a műveletre semmiféle jogcímük nem volt. Ezek az urak legtöbbnyire azoknak a soraiból kerülnek ki. akik az elköltözött kiválóságok fölöttébb buzgó tisztelői — esetleg intimebb barátai, bi- j zalmasai, vagy épen szolgálatkész »nyar- j goncai« — voltak, ez azonban nyilván még: mindig igen kétséges jogcim arra, hogy az 'elköltözött kiválóság hagyatékát a gyász és fejetlenség első zavaros óráiban megrohanják és magyarán szólva: mindént ellopjanak, ami hirtelen ében csak ellopható. Ez a fatális sors érte Zichy Mihály hagyatékát, akinek műterméből és pétervári lakásából egész sereg értékes műtárgy tűnt el, — ez volt sorsa Munkácsy Mihály hagyatékának is, súlyosbítván még azzal az inkorrektséggel is, hogy Munkácsyt — kihasználva lassanként elboruló elméjének beszátheoiógus írónak drasztikus jövendölésével, nyomatékos hangon bebizonyítsam az ének valóságát. Pompás ógijeleket és csodákat prédikáltam Össze; a csillagok úgy potyogtak az égből, mint a jégéső s a nap meg a hold annyira élsötétedték, hogy egy öreg paraszt '— a vén Miska — jónak látta az ujjával megpiszkáln ia gyertyalángot. — Öh jaj — nyögött — a Józsi gazdáim lis meleg a tűz. — Ezt gondolhattad volna — vélte a riegelbergi gazda felesége. Miért vagy oly szeles, te vén, aggcsont. Ha már Józsi gazdánál is ilyen meleg a tűz, gondolj csak rá, mint fog égetni az téged a pokolban? < — Köszönöm szépen a keresztény tanítást — felelte hetykén a vén Miska — bizonyára azért mondod ezt .mert hetvenéves vén kópé létemre még mindig adok valamit a stájer táncra .Tudod, asszony, én csak igy gondolkodom; Csak fütyölj, csak dalolj A táncot is járjad. Így néked az ördög őreganyja se árthat — Szent Isten! — kiáltott fel megbot- ránkozva Tamás, a favágó, — ez most itt, nekünk huncutos nótákat dalol s itt fekszik melletünk a halott! — Jézus, Mária, szent József! — si- koltott egy asszony s visszakapta fejét az ablakból. — Nézzetek csak ki, emberek, itt az utolsó Ítélet! A holdat nézzétek, egy nagy darabb húinyzik belőle! Mindenki az ablakhoz, az ajtóhoz rohant — Az ám, ni! — Annyi bizonyos, a pokoli sárkány felfalja a holdat — Jaj Istenem! Nemsokára torkában lesz a nap is, aztán jócakát napvilág! Majd sötétben kaszálhatunk zabot. — Ha ugyan terem valamelyes! — Az ám, ha elveti valaki! Azt hiszem, majd nem sokat törődünk a zabbal. Nemsokára búgnak a harsonák! Ilyen veszedelem ! — K ijhitte volna, hogy ezt is megérjük! — És hogy feltámadjunk halottainkból, még mielőtt meghaltunk volnÉa, — szólt a vén Mikpa, — de attól félek, hogy ez csak amolyan holdtötétedés. A nagy zavarban fel döntötték és eloltották a gyertyát. A kis olajmécses a holt gyermek fejénél alig pislogott. A hold sápadt, gyenge fénye beragyogott a szoba padlójára. Én elővettem messzelátómat, széthúztam és leültem az asztal alá, hogy a kicsiny ablakod gasan járó holdat. Folytatjuk. * Központi Áraházban H i ló! Halló! Halló! —< •öi kézittuuiKa, térti- és női divatcikkeket vásárolnak lei'olcsóbban. Msáni EiC&pßdf gazdagon dóra szolnak a Központi Áruházban Színházzal szemben. íelizereit Halló! Halk>! Hallói m int ik bél Benkő Sándor Ssmtfsf Jtrvthéa roet^?e; j tef|iittfpfobb SmSÄ Ifca Henrik, Pless Vilmos kalap gyárosok egydtHI’ leraknia, Borsníinó és Angol kalap újdonságok, úri fehémeraöek mérték sze- rint készíttetnek, óriási választék divat ayatekeadSiíbea, angol bőr, és flór kaaryük, séta pálcák, harisnyák, ik>r, szivar szivarka pénz és visít tárcák, sib. az etőre haltát idény miatt Panama és nemez kalapok leszátÜtoít árban. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszközöltetik). Női kézi táskák ksstyűk harisnyák, fűzők, napernyők sapkák és minden divat újdonságból nagy választék. külön osztály női Bírni«, Pongyola és jouponokból.
