Északkelet, 1911. szeptember (3. évfolyam, 178–202. szám)
1911-09-13 / 187. szám
5. oldal. SaafenárBftnsti, Ifi 1. ÉSZAKKELET Menyasszony! főzfedenyek, hibás tökröh újbóli foncsorozása Sándo kész aklakok, épület üvegezés, legjobbat és legolcsóbban bedztv e'iictíín! ■ yiDsly legolcsóbban szerezhető be Gp?F Sárifr ÜBegksresiiSiiESSiMI Kávét Ben * rr ICO kávékéra? keverék" ionéi Szatthár, Kazinc* -,j. ni. sz. „M hna cégem különlegessége 1 kg. 4'40 koiona villany erővel pöckölve. fenséget jelentést tett az igazgatóságnak Hű viszont a hatóságot értesítette. SZÉP ARANKA CSUDAS HŐSÉGE. j. — Eredeti regény. — Irta: Bodnár Gáspár. 1 i ( 1 A festő meg felemelte fejét. — Uraim, mondotta, Aranka nem csak szép, de nemes és elokello leiek. Néma csend szállott a társaságra. Talán e csenddel akarták jelezni, hogy a festő olyan igazságot mondott, amit ők már úgy is tudnak. A népünnepélynek vége volt s mindenki elismerte, hogy az est királynője. a források és fenyvesek tündére... a szép Aranka volt. (Folytatás.) A festő pedig leverten szótlanul hallgatta a tapsokat és alig ivott egy kortyot poharából. — Viktoria! kiáltott egy csupaszképp fiatal ember a festő felé, Viktória! II. A hegyoldalon, egy kis bányász házban — minden fel van fordulva. Hófehér párnák duzzadnak a nyoszo- lyán. Ruhadarabok szanaszét. Edények, poharak a szoba szegletében. Hja, három nap múlva lesz az esküvő. A legszebb bányászleány esküvője. Aranká- ! nak, a fenyvesek és források tündérének me- ] nyegzője. Éppen most próbálta fel menyasszonyi ; ruháját ÉAranka. Egyszerű, cieomázatian menyasszonyi ruha. De azért királynő lakik ben- ; ne. Nem hiába nevezik a bányászlegények »liliom termetű«-nek. járása olyan, mint a levél lengése. S most, az az őszinte, kedves mosoly az arcán. Soha ilyen mosolyt! Mintha harmatból való lenne. Vagy talán napfényből , van szőve. Olyan játszi, olyan ártatlanul csintalan. Folytatjuk. Felelős szerkesztő: Dr. Veréczy Érne. Társszerkesztő: D úszik Lajos. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda. A jubiláló Szatmármegyei Gazdasági Egyesület életéből. %s\ ' tCJl)\ • •/. •• •■'■i y sf '7 1 >.:* ‘.l -.JJ ■ irta: Rtszdorfer Imre Egyesületünk ez év szeptemberében éri el tennálásá- ruik teiszázados jubileumát, melyet szeptember hó 21. és október 2-ika közötti napokon nagyobb ünnepségek és áitalánros gazdasági és ipari kiállítás keretében ül meg. Egyesületünket részben az ünnepségek fényének emelése, de főleg annak agrár-ünneppé tételében agrárpolitikai és gazdasági életünk vezérei, valamint országos testük felnit is támogatják. A mai nehéz viszonyok mellett, amidőn a gazdinak százféle ellenséggel keli megküzdenie, amikor minden nap uj;ibb és újabb aktuális s a gazda létével szorosan összefüggő kérdéseket vet fel, nagyon helyes, sőt szükséges, Logy a gazdákat az együvétartozás érzeténék fokozása céljából minél gyakrabban összehozzuk, hogy ágy a gazdák megbeszéljék azokat az ügyeket, melyektől boldogulásuk függ; de szükséges ez azért is, mivel az önzetlen vezérek, a lelkes tömegek ezreiből merítik a küzdelemhez szükséges erőt. Ez az ok vezette a Magyar Gazdaszövetséget, amidőn elhatározta, hogy szeptember 28-án Szatmárnémetiben, az egyesület jubiláns kiállítása alkalmából gazda- nagygyűlést tart. Abból az alkalomból, hogy a közönség tömegesen vesz részt a szeptember 28-adiki szatmári gazdagyülé- sen, nem lesz érdektelen, ha ennek a jubiláló egyesületnek életéből egy nehány olyan dolgot szögezünk le, a mely napreál fényesebben igazolja, hogy hazánk északkeleti részének kulturális ipari és kereskedelmi gócpontján, Szatmárnémeti szab. kjr városban székelő egyesületnek oly múltja van, amely már magában véve is kötelességünkké teszi, liogy íélszázados ünnepségét megjelenésünkre érdemesítsük s legyük a szatmári szeptemberi napokat kimagasló ünnepnapokká. j I i ö © 1 CB N (0 'kJ N * c CL? X> >> S> E U > 0> Cl ÜL cö n C <U bJD :53 C CJ ü >> bß 1860-ban, mikor a nehéz einyomatási korszak u- tán kissé szabadabb szellő kezdett lengedezni, mikor «nemeinkkel végre megértették azt, hogy elég és ne tovább, de a gyülekezési jog még mindig korlátozva volt, báró Vécsey József, Szafimárvármegyének lelkes, előrelátó, agilis nagybirtokosa állott a mozgalom élére, hogy a vármegye» gazdasági egyesületet megteremtse A vezér köré csoportosult az qgész, vármegye ’ birtokossága oly számban, hogy a megalakuló gyűlésen több mint 2000 gazda lelkesedése közepette jelentette tó Vécsey báró az egyesületet megalakulnak. Igen érdekes a magas műveltségű bárónak e gyűlésen mondott következő kijelentése, amely egyszersmind legékesebb kifejezése egy gazdasági egyesület céljának : »Honfiúi és nemzeti érdek követeli szolga-kezekből szabad kezekbe átment fpidészetünk lendítését, hogy a tudomány és tapasztalat kincseivel jólétet ár asz szunk a mezei gazda családjára.« A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület megalakításának szükségessége 1860. évi május ő-án lett tehát kimondva, érdemleges gyűlését azonban az alapszabá- hjok késedelmes jóváhagyása miatt csak 1861. évi szeptember havában tarthatta. Aki a hatvanas évek hitelviszonyait ismeri, nagyon í jól tudja, hogy gazdáink teljesen ki voltak szolgáltatya lelketlen uzsorások kapzsiságának, bankok, pénzintézetek különösen a vidéken alig voltak, a gazda anyagilag teljesen ki volt merülve, az alkotmányos élet visszaállításával jórészt elhanyagolt birtokának rendbe hozásához kellett, hogy fogjon s ha ehhez vesszük a Hatvanas évek elején beállott országos szárazságot, elképzelhetjük a gazda helyzetét. Az egyesület vezetősége belátta ezt a közelgő csapást, mely e részről is fenyegette a gazdákat, fáradságot és anyagi áldozatot nem kímélve, azonnal hozzáfogott egy szolid alapon álló takarékpénztár megalakitá- | sóhoz. A választmányi ülés ez irányú határozata oly háta»** volt Szatmárvármegye birtokosaira, hogy a rész-
