Északkelet, 1911. szeptember (3. évfolyam, 178–202. szám)
1911-09-08 / 184. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 2. oldal. Somiyay Áruház ” leynagyobii ÜBÓÍ5ÍÉF10. Telefon 231 Ita Henrik, Pless Vilmos kalap gyárosok egyedüli ierakata, Borsalinó és Angol kalap újdonságok, úri fehérnemüek mérték szerint készíttetnek, óriási választék divat nyakkendőkben, angol bőr, és flór kezfyüs, séta pálcák, harisnyák, bőr, szivar szivarka pénz és visít tárcák, síb. az előre haladt idény miatt Panama és nemez kalapok leszállított árban. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszközöltetik). Női kézi táskák keztyük harisnyák, fűzők, napernyők sapkák és minden divat újdonságból nagy választék. Külön osztály női Blous, Pongyola és jouponokból. szomjúságában kész lesz mindenre, végre - megadja magát. Az újabb időben tele van a Ház, bent és a folyosókon sejtelmes sugdosódásokkal. Valami kivezetőről gondoskodik mindenki, a ki munkapárti. Ez is jellemző. Nagy patáliát csapnak az obstruáló ellenzék zsákutcába kerüléséről. Vezetőnek kínálkoznak. Egymás után hajigálják feléje a mentőövekéi, a kibontakozási terveket. Ez a nagy munkapárt idiotizmusa. A mi neki fáj, azt ráfogja az ellenzékre. Ö fulladozik a nagy hullámverésben és az ellenzéknek ajánlja fel a mentő övét. Pedig az halad célja felé, mint a lavina s elsöpri az egész mun- góvilágot. Valahogy most elült a házfeloszlatás terve. Ezzel is az ellenzékre akart ijeszteni, de addig emlegette, mig a saját háta borzongott bele. Mit hozhat egy uj választás? Kétséges. Csak egy bizonyos, hogy tiz- szerte több millió és pálinka sem fogná megtörni az ellenzéket! Azok az eszmék, melyeket a »törpe minoritás« hangoztat, még mindig vannak olyan erősek, hogy ha minden vá lasztási aljasság, minden talpnyaló hitványság összefogna is, ha csak egyetlen egy ajakon juthatnánk szóhoz is, akkor is feltartóztatnák a nemzetfosztogatókat s akkor is felhangza- nék a nyomorba taszított nép millióinak félelmesen zugó tiltakozása visszhangul reájuk ! Nem lehet ezeket kiíörüini a nép leiké- j bői. És nem lehet ezeket kikapcsolni a po- j | litikai számításokból sem. Egy uj választásnak ezek érvényesülésé- | | hez kell vezetnie, EskoSa cipők kitűnő minőség- ben GRÜMFELDIÉL D E K T É R 9.-----------------------------------------------------------------------------------j Pichler holapujdassápli dfiija: SC 5. KARDOS KALAPKIRÁLY Hazinczy ¥. Halott értékek. A Mona Lisa (Ez egy kép kérem. Festette I Leonardo da Vinci, Gioconda névre is elke- j resztelték.) eltűnése nyomán megindult hajted, de ezt nem veszem1 I számításba ... akkor visszakapod a szabadságodat. Öt esztendő. És a rabszolga elkezdett dolgozni teljes erejével. Mint a sátán, úgy esett neki a napi munkájának. Kész gyönyörűség volt Korra számára, hogyha kiült a ház ajtaja elé és onnan nézegette el, hogy a rabszolga barna bőre alatt hogyan dőmgorodnak és remegnek az izmok. Nem volt a számára kellemesebb foglalkozás, mint hogyha a rabszolgáját láthatta dolgozni, mert kezdte megérteni, hogy az ember remek teremtés, gyönyörűsége a szemnek. Öt esztendő... a rabszolga kiszámította ... épen annyi napfordüró, mint ahány ujja a kezén van. A napnak tízszer kellett fordulni Látta minden este leáldozni a napot és jeleket csinált köveken és sziklákon, hogy szeme előtt legyen az idő haladása. Amikor a nap először fordult, a jobb keze hüvelykujját nem számította többé. A következő napforduló után... bizony, keservesen sokáig következett el az.,, a mutató- uja is szabaddá lett. Ezt a két ujját jobban szerette, mnit a többit, amelyekre hosszu- hosszu idő (várt még. És ez a nagy számolgatás á kincsévé (vált 1a rabszolgának, legigazibb tulajdonává, amit senki még csak vitássá sem | tehetett. S miközben múlt az idő, a számvetése meggyarapodött kiterjedésben és sötét teljességben. Az évszakok mint nagy, határt nem ismerő idők vonullak el, nem tudta átérteni őket. De minden esti pirkadatkor meghányta- vetette magában a rabszolga a reménységét. Az idő, amely oly rövidnek tetszett, a mikor még előtte állt, áttekinthetetlennek tűnt fel, amikor elmúlt. De az újabb idő makacs- kodött az eljövetelével. Ilyen módón mélyült ki a rabszolga világa. Miközben sóvárgása véghetetlniii késlekedővé tette az időt, kiterjedt körülötte a tér is. Mindén leszálló este több és több mély séget hozott magával. Minden kietlen távolságban volt. Azt, ami örökké ismétlődik, ember el nem érheti soha. A rabszolga minden este belebámult a mélyen hanyatló napba. ... Amikor az öt esztendő végre, végre lepergett.. . olyan könnyű ezt így mondani... odament a rabszolga Korrához és kérte tőle á szabadságát. Vissza akart térni a szülőhazájába. szab an egy csom ó hihetetlennek tetsző és éppen ezért megdöbbentő dolog kerget csodálkozásba. Az egyik az a híresztelés, hogy a kép, a melynek az Illustrie Zeitungban látott utánzatán semmi feltűnőt nem találtam, még — bevallom — szépnek se láttam, mondom, azt hiresztelik, hogy a kép valami sze- drencsétlen perverz szerelőm őrült birtoká- dban volna. Borzalmas beigazoiása volna ez a Kraft-Ebbing tudományos fejtegetéseinek a sadista szerelemről. Ez a megvilágítása az ügynek nem nekünk való. Kórházi hangulattal nem akarjuk gyötörni sem magunkat, sem olvasóinkat, ki e cikkecske elolvasására vetemedik. Van egy más csodálatot keltő részlete az ügynek. A kép értéke. Érdemes erről csevegni. Micsoda kilengései vannak az értéknek! ... 1 Megszoktuk a mi kis olcsó passziókkal járó életünkben, hogy vannak élvezetek, melyeknek tarifája fillérek között mozog, pl. egy zóna pörkölt, hozzá egy pohár sör és két kifli összes gyönyöreink ára a hatvan fillért meg nem haladja... Az értékeknek is van atmoszférájuk. S ennek az atmoszférának átmérője kinek-kinek a — zsebe. Én például ezer koronára becsülöm saját értékatmoszfé— Nagyon jól munkáltad a földemet — mondta Korra eltöprenkedve. — De mondd csak, hol ás van a hazád ... nyűgöt felé? Láttam, hegy abba az irányba tekintgetsz. Igen, a rabszolga hazája nyugat felé volt. — Odáig messze az ut— mondta Korra. —- Magad is rábólintasz... messze! És neked nincs pénzed. A rabszolga megdöbbenve hallgatott. — Csakugyan, ez igaz volt. — Ha még továabb való három' évig dólgozol nekem ... nem, beérem a kettővel is, kettőig... akkor megkapod tőlem az útiköltséget. A rabszolga bólintott a fejével és dolgozott tovább. De nem tartotta többé úgy számon az időt, mint azelőtt. Ellenben sokat álmodott; Korra hallotta, amint álmában hebegett és dadogott.. És egy idő múlva megint megbetegedétt. Ekkor Korra odaült hozzá és sokáig beszélt a szivére. A szavai oly tiszteletremél- tóan, olyan tapasztaltán csengettek: — öreg ember vagyok. Fiatal koromban magam is vágyakoztam oda, ahol a nyugoti erdőségek vannak. De nem tudtam elég pénzt összekaparni az utazásra. Most már nem ju-
