Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)
1911-08-13 / 163. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 7. oldal. A kunyhó elég nagy, úgy 6—8 ember elhalhat benne, ha nem finuásak. Mikó ezt a kunyhót sohasem használta, akármilyen idő volt, ő csak a számyékban i- dőzött, ahova a lovagi sfcötve volt. Fel se vet te az esőt, se a hideget vagy szelet, Amikorn idejött számadónak, nem az ispántól, hanem’jugy befelé kérdezte önmagát - tói, hoki lenire kell gulyás embernek a szárnyék mellé még1 kunyhó is. Az ispántól nem kérdezte, mert hát ha mégis kell valaminek az a kunyhó. Mint ahogy meg is tudta, hogy kell. Hált már abban Rózsa Sándor is, még pedig két pandúrral együtt, és pedig úgy, hogy Rózsa Sándór tudta, hogy két pandúr alig egy láb- nyira van tőle, de a pandúrok mitsem tudtak arról, hog yakit ők üldöznek ott van mellettük. Ez pedig úgy lehetet, hogy a kunyhó elejét képező oszlopokra fektetett gerendák a középen kitoldva voltak aként, hogy az oszlopoki a fektetett gerendák a mindenki által látható belső padózatot képezték, míg a toldalék kinyúlt úgy, hogy az első kunyhó után még egy, szükség esetén két ember részére is külön kunyhóit képezett, ahova a bejárat a gulyás másféllábnyj magasságú lábon álló deszka pihenője alatt volt. A szűk bejárat annyira el volt fedve, hogy arra csak az akd't volna rá, akinek tudomása volt a titkos nyílásról. Mikó uramnak, mig ide nem került számadónak soha nem volt dolga betyárokkal, itt azonban már megismerkedett velük. Meg kellett ismerkednie. Nem egyszer volt a rej- tekben néha 3—4 napig egy üldözött. Mikót ellátták étellel itallá!!, sőt ha nagy ünnepeken bement Istentiszteletre, pénze is volt. A gulyá ja néha-néha több volt inkább egy-két dá- rabbal, de nem hiányzott soha. Nem félthette a gulyáját, rendben volt minden, s így tisztelete is volt gazdái előtt* Amit pedig a betyárokért tett, és hogy egyetmást elfog adóit tőlük, nem tartotta ő bűnnek. B.zony nem tudom én, hogy változtak- e ebbe u a tekintettben a paraszti erkölcsök Mikó uram leikiismerete tehát nyugodt volt, ö a közrend ellen nem vétett. Az ő vendégei változtak, hol innen, hol amonnan a buvekák közöt tűnt fel egy, vagy több alak, némelyik csak kérdezett valamit, s vágtatott be a pusztába, néha bizony a halálba. Sok-sok eltűnt a szeme élőt; kit a golyó talált, ki másként találta meg a halált. Néha függve a száraz fán. 1860. év elején az öreg Mikó a szár- ; nyékba nsüíötte a szakmát, mellette ült 6—8 éves unokája Mikó Anna. Minden cselédje ki- I halt az öreg1 mellől, csak az az egy unoka ma | radr. Ezt kivitte magához, Szeme fénye volt az öregnek a kis beszédes lány. Tisztán já- ; ralit a az öreg kis unokáját, volt mindene, | Egy kis láda volt a kunyhóban, abban tartót ta az röeg a ruhákat, volt már abba olyan is, amilylen csak akaor kell Annának, ha meg i nő. Egyik-másik gavallér betyár úgy alkalom adtán kiválogatott a kislánynak egyet-mást. Legfeljebb egy-két ütésbe került. Miért ne j fogadta volna el a jó öregapó? Már falatozott az öreg ember meg a i csepp lány, amidőn a Kecskemét felé nyúló j dombok közzül egy lovas vágtatott a szár- | nyék felé. A habzó lóró! egty hatalmas termetű ember ugrott le. Tisztán volt öltözve, mint egy jómódú parasztgazda, akinek van mit aprítani a tejbo, az ekeszarvát sem magának muszáj fogni. A szép barna ember sötét szemével fölényesen nézett a gugpló öregre. Az öreg1 csak akkor nézett fel rá, mikor egész előtte állt. — De kicsiptéi Gyuri, — Meg váltottam magam. — Nem értem. — Társaimmal megosztoztam, ezenkívül mindén társamnak fizettem, hogy engedjenek ki a bandából. Az öreg vállat vpn. — Mi közöm hozzá? — Van. Mindenki megfogadta, hogy e- zután nem ismer meg engem, én rám nem vall soha senki, én pedig, ha szükség lesz rá, bármelyik eddigi társamat segíteni, ha kell, de csak úgy, hogy soha meg ne tudja senki, és engem ne veszélyeztessen. Az öreg ismét vállat vont. — Én miattam akár pap is lehetsz. Én akkor sem nézlek meg, az én papom nálam jóval fiatalabb, s így túl kell engem élnie. György összehúzta homlokát s fenyege- töleg nézett az öregre. — Janó sbá ne bolondozom Én megnősülök, mindenki beleegyezett. Az öreg bámulva nézett fel.. Hát csak nem az én áldásomat kéred. György fenyegetőleg lépett közelebb. Az öreg meg sem mozdult, halkas nagyon hal- kna füttjyentett és erre a szárnyék árnyas oldalán heverő négy nagy komondor lassan felkelt, odamentek az öreghez, mellette nagy ásítva leültek s ránéztek a gazdájukkal szem ben álló emberre; szemeik majdhem kérdezték: na hát mi lesz? Az öreg ekkor megszólalt: — Bökd ki, mit akarsz. Aztán eredj, hogy többé ne is lássalak. — Hiszen ez az, vagyis ha még lát se lásson, ha megismer se ismerjen. Ezért pedig itt a kend része, kétszáz pengő forint. És letette az öreg mellé. — Mit akarsz ezzel? A kende. Vagy ha kendnek nem kell, ó lesz ennek a békának. Az öreg tovább tolta a pénzt. — Ennek, ilyen? ....... Ejha — szólt azt án szomorúan — igaza van ha kicsiségeket elfogadtam, miért ne ezt is?... Egyik se külömb. — Tehát rendben vagyunk. Elmegyek. Indult a lava felé. az emberhez. Ekkor a kislány felugrott s odaszaladt Gyuri bácsi, hát nekem semmit se hozott ? S megakarta fogni a kezét. A férfi durván lökte el. hogy elesett és sírni kezdett..; — Hogy pedig ez se ismerjen meg kend a felelős, vén huncut. Az öreg ekkorra már felugrott, a pénzt, felkapta s a nyeregbe ülő emberhez lépett A négy nagy kutya a ló körül ült le. Tessék csak elindulni; az a négy kutya ott fog csüggeni a lovon, mig le nem löki a gazdáját. — Te nevezel engem huncutnak gazember — kiáltott az öreg' s mellbe ütötte a nagy embert, aki meglepetésében mit sem frudbtt tenni. Lova püszkölt, kapálta a földét, de nem mert megindulni. A négy nagy kutya szinte mosolyogva nézte a ló zavarát, félelmét. — Ha huncut vagyok, miattatok vagyok az is.. De ez hagyjám, hanem, hogy akis unokámat megrikadtad azt el nem feledem soha. Ne félj, én el nem árullak. Nem tudom hogy milyen voltál, ha veszély volt, de azt aki egy kislányt megütt, bátornak nem tartom léged pedig egyáltalán nem, mert tudom, hogy itt ebben a kunyhóban egy napnál mentek. Hitvány is vagy, érzés sincs benned tovább rejtőztél, pedig a pandúrok mán el- Mond' meg a feleségednek, hogy Tőrös Mikó, 0ános sajnálja, hogy tehozzád megy, jobb volna neki, ha a bakterhez menne, mert oly gazembert csinálsz belőle, mint amilyen magad vagy és maradsz. A pénzed pedig itt van nesze vedd el. as Bejegyzett könyvkivonatok alapján leszámítoljuk. kereskedők kinlevősógét Kétes követelések behajtását elvállaljuk. Iiptlan Mteíforplmi Ma. Beer Ferenc és Hite lenő
