Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)

1911-08-02 / 154. szám

Hl. évfolyam. 154-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. Auguszt us 2. Szerda. Hupten: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K.! Északkeleti Könyvnyomda Szaímár-Németi | Ngüttér sora 20 fillér. Egy szám ára: 4 fillér. Kazinczy-u. 18. Telel on-szám: 284. Hirdetések a iegjutányosabb árért közöltéinek FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. BKirijyxwtac’ sars«esuisruia*íHffl.-f«»íi'at ■v^r* Szerkesztőseg és kiadóhivatal: Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők r.t - um' «••-•r.vv;». IV SÍM»VÍMXU .nsíi&wr.' R?r.j£vft3CMíifiQKdBnTC4KSi I teftraüi sjiís Irta: SZIKLA. Népgyülés volt Budapesten a Tatter- saiíban. Egyes források szerint húszezer em­ber jeleni meg hogy tüntessen a kormány ellen, a katonai terhek ellen' és az áltajános választói jog mellett. Lelkes és lelkesítő be­szédek hangzottak el. Zugó taps és éljen kísérte a tüzessebb kijelentéseket. Aztán jött, a minek — úgy látszik — jönnie keil minden olyan népgyülés után, a melyiken nem Kim­en és Tisza, vagy ihletésük másnevü hordo­zói szerepelnek, jött t— rendőri brutalitás.— Vércsöppek képezik a záró pontokat. as Eddig ez a krónika. Tények egymás­mellé állítása, a mint egymásután sorakoznak. Mire ezeken a sorokon megszárad a fes­ték, már a kormány és a mi ma ezzel egy kalap alá esik, az oligarkia sajtója eiraszíja az országot a torzító, a gúnyoló, lekicsinyelő tudósításokkal. Nekünk végtelenül becses ez a népgyü­lés. Még a függeléke, a kardlapozás is. Az elhullott pár vércsöpp nem hiábavaló. A kis, apró események csak embriók, melyek egy forrongj, vajúdó közszellem izzó melegébe kerülve nagy átalakulásokká, forradalmakká nőhetnek. A paris ijuliusi forradalom intő példa reá. A feszültség, melnek fokozását a hatalom túl­kapásai idézik elő, robbanásokban fog kie- gyenliiődui. Nem lehet ma, a világosodó ér­telmű embereket igavonó barmokká aljasitani. Nem lehet a keveseknek saját önzésükké! megakasztani a megindult nagy . néptörekvést a teljes jogegyenlőség feié, mint nem lehet megállapítani a zugva-bőgve rohanó folya­mot egy pár hatalmas gerendával, a mit ui- jáb '•ajfektetnék. Itt nagy kérdésekről van szó. Történelmi | időket élünk. Csak azért nem látjuk a köröt­tünk tetőigó eseményeket teljes nagyságuk­ban és következményeik messzeségében, mert a közelség rontja arányt megállapító képes­ségünket. Ez a népgyülés csak a kezdet volt. A fővárosok népgyütései vezetnek. Megmozdul a vidék is. És a mai jogrend pillérei megre­pedeznek, eltolódnak, a mai hataürnasságok a szóvivők alatt megmozdul a talaj. Elérkezett az idők teljessége. Az az i- rány, melyet az 1848-as törvényhozás, a Kos­suth Lajos nagy korába nem férő lelke hatá­rozott meg történelmünk számára — a de­mokratikus, a közteherviselésen, de közjog­élvezeten is felépülendő Magyarország felé vezető ösvény most itt áll előttünk ___Hosz­sz u bolyongás, útvesztőkben vató tévelygés j után végre a helyes útra találtunk. Most már az a kérdés: vájjon ez a nem-j zet rábízhatja-e magát a Tisza Istvánok gyám | ságára, a virilisek kormányzására és elfogad- j ja-é, magáénak vailja-é azt a politikai törek­vést, melyet ezek űznek a nevében sffa mely Ausztria és a dinasztia erőnket meghaladó kiszolgálásában áll, vagy pedig a milliók fel- akarnak szabadulni a gyámság alól és ma­guk akarják sorsukat irányítani, nemzetük jö­vőjét megalapozni?... Nem csak társadalmi osztályok vívódása kezdődik i tt, hanem egy nemzet belső restau­rációja, újjászületése. A huszadik század le­vegője sokkal hevesebben áramlik, mintsem a kis királyok, a vicinális törzsfőnökök kis cirkulusait el ne söpörné s a mai közéletünk tengelyét ezekről át ne sodorná a tömeg ke­zébe. m; A hosszú gyámkodás alól kinőtt a nép. És az igahordözásért a kormány kerekeknél is helyt kér. Szuverén ura akar lenni magá­nak. Íme igy alakul meg a jövő fejlődés két erőkompononse: egyik a vagyon, a név önző hataloméhes ragaszkodása előjogaihoz, a má­sik a cenzusos jogmegfosztás mellett kivülha- gyott milliók küzdelme önrendelkezési jo­gukért. Ebben a párviadalban a legnehezebb sze rep a harmadiké: a dinasztiáé. Most bele­kapcsolja érdekeit a Tisza leikéből ielkezett digarchák felfelé tekintő s lefelé rugdosó ér­dekeibe, de mi lesz, ha a mai rendet elsöpri az a szélvész, a mely a Tattersaa! porát fel­kavarta ? Vajha ez az alakulás is olyan volna, mint a reformáció voll a keresztyénség törté­netében : íerembolná a harcis tekintélyeket, félre lökne minden közbenjárót s közelebb hozná egymáshoz az! a két szivet, a melyik századokon kérészi ül keresve egymást; csak nem tudott egymásra találni. fi magyar királyét és a magyar nemze­tét ......... Uj időki Hátha ti hozzátok azt, amit réges-régen várunk: a magyarok husvétját! A cirkusz. A cirkusz gyermekkorom legizgalma­sabb és legfájóbb emlékei ébrednek fe! e szó­ra mint ha ez volna porladozó-gyermekkori emlékeim temetője felett az a bizonyos írom bitáíó angyal, a melyik a feltámadásra fúj­ja a niadót. Izgalmas emlékek, mert valami nagy, beteg, — most már belátom per­Jíönyvkivonatok alapján leszámítoljuk. IW Kétes követelések behajtását elvállaljuk. Ingatlan IntoStOÄ^gal^iii ipo o 8bbp i Bi bub bs : ■ ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom