Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)

1911-08-06 / 157. szám

III. évfolyam. 157~ik szám. Szatmárnémeti, 1911. augusztus 6. Vasárnap. FÜGGETLEN POLITIKÁI NAPILAP. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K. Egy szán ára : 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldend Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Németi Nyilttér sora 20 fillér. Kazinczij-u. 18. lek ion-szám: 284. ; Hirdetések a fegjutángosabto árért közöltetndk Muszáj szikiak A politika fiimszaltagjan a legérdeke­sebb és legizgalmasabb jelenetek peregnek le. Viharos időben villámlani szokott. A nagy, sötét fellegek előtt szél-vész söpri meg az utat, a gyomrukban pegig jeget és villámot, pusztulást rejtegetnek. 3 Az a sötétt és eddig is szorongó ag­godalommal nézett viharos felleg, a mely mint mindig, nyugatról, Ausztia felöl tola­kodik felibénk, rejtegeti egy pár villámot. Ne csodálkozzunk, hogy egy kis szik­ra már kipattant s Pozsgay Miklós és Pál Alfréd majdnem ökölre kapott. Férfiak csa­táznak. A lelki fegyelmezettség az izgalmas forró levegőben megbomlik s egy szenve­délyes kifakadásra az öklök is meglendülnek. Most persze a bécsi s egyéb, irántunk a nem leggyöngédebb érzelmeket tápláló sajtó és itt, belül a magyar sajtónak a jelenlegi parlament korhaladásán csengő része is Je­remiás siralmainak hangján fújta meg a gyászindulót a magát meggyilkoló parla­mentünk halála felett. Hát röviden ezzel is végezzünk. A parlament rothadásának nem a verekedések a szimplómai. A pusztifó ba- tillusokat beieíelepitik a politikai rothadó, jellem télén, ásatag alakok, vagy pedig a le­vegő tulerős és akkor sorvad, gyengül a parlament, mint a tüdővészes ember nem bir ja a szűzi havasi levegőt. Ez az utóbbi eset hasonlit a mi parlamentünk állapotára. A le­vegő tulerős. Régi sorvadása most már ha­marosan lép a sertiár stádiumba. De ez a verekedés ezt a pusztulást nem sietteti, semmi köze nincs hozzá. Ezt — ha józanul akarunk ítélkezni — psihológiai alapon kell elbírál­nunk. Vakondtúrásból ne építsünk várat.— Pont. A piaiament sorvadása más forrásokra vezethető vissza. Erről már sokat beszéltünk. De hogy nevén nevezzük a gyermeket, hát a mi parlamentünk veleszületett gyengeség­ben fog kimúlni. Egy úri testület, egy pár ezerholdas birtok automobilos gazdája, aki­nek van módja, hogy képviselő lehessen — ez a mi parlamentünk. Torzítva, de találóan jellemezve. Maga a nép, a nemzet ott húzó­dik meg a bal-oldali padsorokon, érdekei ott szólalnak meg az Isten kegyelméből és a nép szabad akaratából való képviselők ajakn. Az az abnormitás, mely a választások visszaéléseiből és a hivatástalan képviselők lehetőségéből áll, hordja magában a parla­ment lehetetlenségét. És még valami. A mi parlamentünk nem az a kölcsönös köz vetítő erőátviteli közjogi szerv, nem az a telefon, meiy a kölcsönös érintkezést tartja fenn a nemzet milliói és a korona között. Nem. Ez a funkcionálás romlott, egyoldalú. Csak felülről lefelé hozza az óhajokat, tol­mácsolja az akaratot és fogadja a parncsokat. De alulról mint a szivattyús kút csak szívni tud. istentelenül jól szívni. A vérünket. Hiába kiabálunk mi innen alulról, ebbe a telefonba hiába meneszijük iei a népgyülé- sek végzéseit, a pártok határozatait, szóval: a nemzeti akaratot, felveszi, de nem továb­bítja. v Most ebbe a lefelé szolgáló telefonba belekiáltott a pöstyéni köszvényes íürdőző, Tisza István. Csak ennyit: muszáj. Muszáj megszavazni a császárnak a sok újoncot és sok milliót. Hát magával a telefonáló és vo- ; natleintő nagy úrral tisztában vagyunk. A Szamos hullámai hamarabb fognak hanyat­homiok visszagördülni Erdély felé, minthogy a Tisza István politikájának vonatját meg­állítani, sőt visszainteni lehetne. Az halad' zakatol előre, előre, míg éji bogár módjára j neki megy a falnak. De ez a muszáj nagy ur, akárcsak gróf Tisza István, még annál is nagyobb. Ez maga a császári Ige. A logosz. Bécsből még eddig ez hangzott, felénk. Muszáj megadni a csá­szárnak, ami a császáré. Hat ezzel a muszáj jal szembe állítunk egy másik muszájt. Az életösztön, a haláltól irtózás muszáj-át. Nem. Nem tekintély már előttünk ez a Tisza-féle muszáj. Hiába fenyeget a császári szócsövön Tisza és a kis és nagy mungók hiába sápitoznak, hogy elpusztul, összerop­pan a nemzet, az ország a nagyhatalmak ma­lomkövei között, mi csak egy muszájt hal­lunk. Az életösztön nagy muszájját, A Tisza-féle muszájkodás elgyengüJ a katonai javaslatokban rejlő végveszedelem sejtésére felébredő és visszarántó életösztön- nünk nagy muszájja előtt. Ez a muszáj legyen a mi jelszavunk.— Muszáj pusztulniok a katonai javaslatoknak! Dr. Baithazár Dezső ref. püspök ünnepélyes beiktatása. Az ünnepségek sorrendje. Mint már jeleztük, dr. Baithazár Dezső püspököt e hó 15-én fogják beiktatni uj mél­tóságába Kézimunkák glas- sé keztyük, se: hófehérre ::: & & bútorok szőnyegek tisztítása. üzletek: Bossufti Lajos-utca fi. u. Hazínczy-utca 17-, iltilia-ulca Z. fe. és togyföroiy Széüienyi-utca 11 sz. Alapítva 1886-ban. ^ÄfÄBäjtäjer Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom