Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)
1911-08-17 / 165. szám
J Sí!, évfolyam. 165-ik szám. Szatmárnémeti, 191 í. augusztus 17. Csütörtök. Előfizetési árak: Szerkesztőség és kiadóhivatal: j Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Helyben: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K. | Északkeleti Könyvnyomda Szatrnór-Németi Nyiltíér sora 20 fillér. Egy szám ára: 4 fillér. Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. Hirdetések a legjutáiujosabb árért közöltéinek FÜGGETLEN POLITIKA! NAPILAP. 35 SL§© az Irta: Tkaijner Albert. Deák Ferenc, Te nagy, Te hatalmas, Te igaz, Te becsületes magyar, Te a Haza bölcse, a szellemedet idézem meg s kérdem Tőled1: Okulva a tapasztaltakon, 44 esztendő szomorú tanulságán megcsinálnád-e újból a 67-es kiegyezést? Vagy úgy csináinád'-e ismét, mint a hogy megcsináltad? Lehetetlen erre igennel felelned. Nem det! Nem igaz, hogy Te elalkudtad volna osztrákot, mint a koronás királyt és nemzete- igaz, hogy Te jobban szeretted1 a császárt, az nemzeted jövőjét. Te csak becsületes és jóhiszemű voltál s azt hitted, hogy a szerződő másik fél is becsületes. Az olasz csúfos vereség után következett a porosz diadal a dicső osztrák ármádia fölött. Solferino után Kőniggrátz! A hires osztrák birodalom úgy szétmál- lott, imint egy abroncsát veszített dohos hordó., A császár »szerte nézett s nem leié honját a hazában.« Az absolutizmus igájában 18 évig siny- iett magyar nemzet még bízvást várhatott volna 1—2 esztendőt s akkor a császár beadta volna teljesen fejedelmi derekát s az őt és minket megillető budai királyi palota s egy ldrályhüségéről ismert nemzet fogadta volna szivébe állandó lakásra. A könyörületes Deák Ferenc a halálra sebzett osztrák oroszlán lábából kiszedte a tövist, hogy később felgyógyult lábávai minket, a magyar nemzetet rugdósson agyon; az akkor szelíd fenevad vagyonából teljesen kipusztulva, elerőtlenedVe a magyar ostoba gavallériából nyújtott nemzeti ajándékból erőre kapva állandóan magyar vért kivan. Elsoroljam-e 44 hosszú esztendő szenvedéseit, anyagi sanyargatásait, mit kapzsi ragadozó szomszédunk okozott? Mutassatok e féiszázadból egyetlen törvényt, mely Ausztriával szemben nekünk kedvezne. Mutassatok egyetlen közös intézményt, i melyben a mi nemzeti voltunk kidomborodnék. Nálunk még betügydnkben sem történhet semmi az osztrák befolyás ellenére. — Mert az osztrák velünk szemben egy esetben sem smucig: a képviselőválasztásoknál. Ak- ko raévtelen hősök, ipari és kereskedelmi vállalatok, bankok önként hoznak a magyar nemzet letörésére sok milliót és nem kevés pábnkát. A császárnak csak olyan magyar miniszter kell, ki feltétlenül hajlandó az osztrák telhetetienség kielégítésére. Ilyen minister pedig csak olyan többség felett rendelkezhetik, melyet ö vásárolt össze az idegen pénzzel. Az ilyen többség soha sem lehet jogosítva arra, bog yő a nemzet képviselőjéül legyen tekinthető. Ennek a logikai következménye az, hogy ; ! hazánkban mindig kétféle magyar ember van: I az egyik az osztrák császár pártján, honnan j minden áldás: pénz, befolyás, hatalom stb. mint édes méz csurog a szájába; a másik magyar ember a ki e nyomorult, magára hagyott, szegény magyar nemzet pártján van, melynek semmi egyebe nincs, mint vértől ázott földje, melyből minden igaznak (és hamisnak egyaránt kijut a simák szükséges hely, melyen »igen sok jelesünk hamvai fölött fogja ringatni vándorfuvalom a feledésnek tüske bokrait.« Közéletünkben mindig szemben áll e kétfelé magyar. S az isten ments, hogy egy ilyen m uszály magyarnak az ember kétségbe merje vonnia hazafiságát! 1889 óta jóformán mindén kormány a katonai javaslatokon bukott meg. Magyarázzam-e hogy miért? Mert a független kissebb- ség mindig megtudta törvényes eszközökkel akadályozni a nemzetre súlyosodé elviselhetetlen terheket. Most is azt teszi az ellenzék. De a feudális muszáj gróf és a szeliden mosolygó Sziléziából közénk szakadt granicsár be akarják bizonyítani az ő osztrák hűségűket és e magyar szempontból — szeliden szólva — nagy szegénységi bizonyítványt a nemzet törvényhatóságaival akarják ratifikáltatni. Az ellenzék a nemzeti jogok védelmében a nemzeti közvagyon érdekében hősi önfelál- dözással harcol az egyetlen kezében maradt fegyverrel az obstruktióval a többség ellen. Szamár ember az, aki az obstruktiót célnak tekinti a mai politikai helyzetben. Ez csak eszköz, és sajnos egy olyan párttal szem ben, a hol a zsebkendő a nemzeti zászló: egyetlen eszköz! Láttuk a tegnapelőtt! közgyűlésen, hogy a főispán, polgármester, hogyan védekeztek, hogyan tettek tanúságot arról: mily nem szívesen vállalják e muszáj játékot! S nem csodálatos-e, hogy a két főhivatalnok mellett, kiknek muszáj úgy táncolni, a hogy fenn fütyülnek, vannak elég számosán, kik szinte passziózva tárt kebellel várják az obstruktio letörését s a mi és holtbizonyosan következik utánna: az elviselhetlen teheitöbbletet.. Az ő argumentumok, a mint magvas beszédeikből egyedül volt világos: szavazzunk! Nem tárgyalom hosszasan azt a súlyos szabálytalanságot, mellyel a Versec átirata szőnyegre hozatott. De nem hagyhatom szó nélkül azt — és itt látszik a politikai huncutság — hogy Versec két korábbi áliratát a közgyűlés elől, mint a hova címezve volt — elsikkasztották. A főispán ur installatiója alkalmával azt a kívánságát fejezte ki, hogy a városi közgyűlésből zárjuk ki az országos politikát. Ezt szigorúbban elmondta a tavalyi képviselőválasztás után. Mindkét nyilatkozat akkor történt, mikor a közgyűlésben, még szavazattal is lehetett volna a nemzet javára dönteni.
