Északkelet, 1911. július (3. évfolyam, 127–152. szám)

1911-07-02 / 128. szám

Ül. évfolyam. 128 ik szám. Szatmárnémeti, 1911. Julius 2. Vasárnap. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. «Sä*. Előfizetési árak: leiyben: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K. Egy szám ára: H fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Némeíi Kazinczy~u. 18. Teieíon-szám: 284. Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutángosabb árért közöltéinek "T — Megelégelreten. A kormányokat nem az ellenzék szokta megbuktatni. A bűnözésnek is van határa s ha ezen túllép, a saját cselekedeteinek sú­lya gördül reá siri kőként. Örömmel látjuk, hogy a kormány szé­pen halad előre, mint a lejtőn lefelé guruló kő, folyton fokozódó gyorsasággal a bukás felé. Azt a kevés és kétes rokonérzést, me­lyet rábizonyítanak a csatlósai, kezdi elve­szíteni. Folytonos bizalomnyilv,aratások és a belső békéről s a dühöngő egyetértéstől be­szélő bizonyítványok — fölöttébb gyanúsak:! az orvos-receptek szaporasága nem az e- j gészséget jelenti. Most azonban még ezek is elmaradtak. Egy idő óta elnémultak. Most j / Szegeden olyas valami történt, a mi egy ha­talmas lendület erejével Löki előre a kormányt végzete felé. Valami Serticz János nevezetű óbester csúnyán belerúgott a mi állampol­gári, katonai nyelven — civiibagázs joga­inkba, midőn két póttartalékost, akik civil­ruhában elmentek — a törvény világos sza­vaival megengedett — képviselőváiasztó jo­gukat gyakorolni, lecsukatott. Hát Szegedet ismerjük. Az újabb korban éppen a legma- gyarabb városból pattan ki egy-egy szikra, a melyik elég izzó ahhoz, hogy lángba bo­rítsa az ország szenvedélyét. Emlékezünk az 1903* vi koszorúbotrányra, midőn a sze­gedi Kossuth-szoborról »eltávolíttatta« a de­rék magyar fiuk koszorúját egy Sertic óbes­ter ur. iÉpen jókor jött a iVézltí ur most is. Ép­pen itt az ideje, hogy a vjÉitéz hadsereget forró szerelemmel kebLünkre öleljük. Hiszen" olyan határtalan a mi rajongásunk épp mos- j tanában a hadsereg és járulékai irányában, ohbhogy ennek a tulcsapongó rajongási laz­nak kell egy kis hideg zuhany a mit Sertic ur volt kegyes most — a katonai javaslatok idején — mégereszteni. Ez ami malmunkra hajtja a vizet. De a jelek másutt is ilyen biztatók, mint bulletineket ad ki, hogy imé: az időközi va- speciálisan Szegeden. A munkapárt hivatalos lasztások milyen pontosan beütöttek. Itt is, ott is a munkapárt megváltó missziója is­mertetet el, mindenütt győzött. Mindez igen szép. De a meglepő lélektani jártasságot el­áruló kormány férfiak — úgy titokban — bevallják az igazi okot. Megmondjuk, hogy Közhuszár Pongrácz. Irta: Ifj. Széli István. Buziássy ezredesné szokatlan rósz han­gulatban ébredt. A hajlott korú Buziássy ag­godalommal kisérte nála szembeötlően fia­talabb felesége ideges mozdulatát s csak so­kára merte feltenni a kérdést: — Luiza. maga ismét bosszús. Ugyan hagyjon békét, szólt az ezre­desné kipirult arccal. Mintha nem tudná, mi bánt. A szobaleány is felmondott, a sza­kácsnőm beteg lett, az ordinánc is elment. Tessék magamnak végezni a köznapi dol­gokat. Valóban krjíikus helyzet. — Ami az ordináncot illeti, — szólt Buziássy engedékeny hangon — az nem1 az én hibámon múlt. Egyszerűen a fiúnak kitelt a három esztendeje és leszerelt. Ez ellen nem lehet tenni. Hanem legyen nyugodt édes lelkem, már ii^ézkedtem is, hogy a beruk­kolt legénységből a legügyesebb fiatal em­ber az ön konyhájába kerüljön. Siffmann őrmestert bíztam meg a választással. Azt hi­szem, meg lesz elégedve kedves Luiza. — Szépen megleszek elégedve, —szólt türelmetlenül az ezredesné, — pláne, ha o- lyan tökfilkót választat, mint a Péter volt. A kirakatokat bámulta, Ha Derzsy őrnagyék- hoz levelet küldtem, elvitte Korányi kapitá- nyékhoz. — No, no, — szólt Buziássy, — ezek mind kellemetlen esetek, hanem hiszem,hogy a fövőben nem ismétlődnek. Feltétlen bízom a Siffmann őrmester ügyességében ....... De minth a szabályos lépteket hallanék. Gondo­lom, hogy ez Siffmann lesz. A következő pillanatban kopogás hal­latszott s egy éltedelét élő, napbarnított ka­tona ember lépett be. Mint cövek állott az ajtó keretében. Már jelentésébe akart kezdeni, mikor az öreg ezredes örömteli hangon fordult hozzá: — No, Siffmann mire járt? Van megfe­lelő legény? — Ezredes urnák áfáson jelentem, — szólt a hadfi, nagyon bajos a választás. Si­lány anyagot kaptunk az idén. — Enyje, no, azért csak akad egy ha­szontalan fráter a házamhoz — türelmetlen­kedett az öreg ezredes. — Ezredes urnák áfáson jelentem, — szólt Siffmann veszítve némit feszült állásá­ból — én alaposan szemügyre vettem az újoncokat. A mék ilyen szolgálatra születé­sénél fogva alkalmas volna, az nem felel meg, mert tisztátalan, járatlan az úri világ­Divatudvarba KAZINCZY-UTCA 4. SZÁM Kristály gözmosó gyár §P0T legszebben mos, vasal és tisztit. TÜSl Gyártelep: Szatmár-Németi Kölcsey-utca 8. szám. — Főiizlet: Kaztnezy-utca 11. szám. legujabb diaboló csokor és magánkötő drb. 50 fill. 1000 drb. nehéz selyem magánkötő alkalmi vétel drb. I kor. 500 drb ocassio „ „ előbb 5., most 3 kor. csak e hó végéig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom