Északkelet, 1911. július (3. évfolyam, 127–152. szám)
1911-07-29 / 151. szám
ifi. évfolyam. 15í~ik szám. Szatmárnémeti, 1911. július 2°. .. Szom brit V'i r ÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Szerkesztőség es kiadóhivatal: I Aiindenneniü dijak a kiadóhivatalba küldendők | Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K. Észjskkeíeti Könyvnyomda Szannár-Nemeti1 Nyilttér sora 20 fillér, is Egy szám ára: 4 fillér. Kazinczy-u: 18. Teieion-szám: 284. Hirdetések a legjutángosabb árért közöltéinek — ...- - — uuisswvjr>.:4-»i»arj*íÉK.-.; ta w.tkffW'iWW'i w ii «■w.-w,ian»ro s*w-n: Jijgos-e az obstrukció? A negyven év előtti német-francia mérkőzés után, midőn a poroszok diadalmaskodtak a gloire nemzete fölött, esetleg (megtehette volna Bísmarch, hogy bekebelezte volna a német birodalomba nemcsak Elsass-Lotha- ringiáí, hanem az egész Franciaországot — Persze nem merte megtenni, nem is lett volna tanácsos, de tegyük fel, hogy mégis megtette volna. Azért tegyük fel, mert mindenesetre akadtak volna a franciák között ,is a tényleges hatalomhoz szitó hazaárulók, akik helyeselték volna ezt, mint ahogy akadtak hivei Hl. Napóleonnak is, aki. három napig lövette Pársiban azokat a szerencsétleneket, akik az utcára ki merték tenni a lábukat, midőn császárrá tette magat. Természetesen Franciaország nem maradhatott volna német uralom alatt, felszabadította volna magát. Most képzeljük el, mit tett volna a francia nemzet az ő liaza- árulóval? Nem húzta volna-e mind1 egy szálig lámpavasra a bitangokat? Természetesen Franciaország nem maradhatott volna német uralom alatt, felsza'- badi tóttá volna magát. Most képzeljük el, hogy mit tett volna a francia nemzet az ő • hazaárulóival? Nem húzta volna-e mindegy szálig 1 ampavasra a bitangokat? Magyarországot tényleg bekebelezte 1849-ben a muszka segítséggel győző osztrák hatalom Ausztriába. A magyarok között — fájdalom — akadtak hazaárulók, akik ezt a tényt akceptálták, sőt helyeselték. Gróf tán több volt a gazemberek között, mint közönséges ember, de ez nem változtat szégye- j nünkön semmit. Az 1867-iki kiegyezés után azt hirdették az ország bölcsei, hogy amit óhajtunk, J mindent megkaptunk, újra szabad lett a ma- j gyár nemzet. Hogy nem igy volt, egy epek i j között az is bizonyította, hogy a rendszer- változás után nemcsak a fékentartásukra ide : csőditett idegenek, hanem a hazaáruió ma- : gyár ok is fényes kitüntetéseket és tisztes- • séges nyugdijat kaptak - iámpavas helyett. | Szabadult volna csak fel igazán a magyar, j majd tudta volna, hogyan kell ezeket a .[ nyomorultakat feknagasztalni ?! A kiegyezés óta nem szokás a hatalomhoz szitákat hazaárulőknak nevezni.. A 67-es kormányok tagjai és párthíveik fölemelt fővel járnak-kelnek köztünk, hazafiaknak vallják magukat. Tudja ugyan róluk mindenki, hogy mindig Bécs felé kacsingatnak, minden üdvöt onnan várnak, ennek fejében Becsnek minden kívánságát teljesitik is, de azért ők hazafiak. Ilyen hazafiakat nem terem a föld másutt sehol. Ezek tűrik és helyeslik, hogy a magyar állam mindenféle külügyi vonatkozásban elsikkaszíódik, ezeknek jó, szép és üdvös a külföldi követségeknél a kétfejű sas, a sárgafekete zászló és a németnyelvű ugyancsak szép, jó és üdvös nekik ez a hár í nnmas csodabogár a hadseregnél is. ! Hogy mindezek kizárólagosan egy másik ál- ! lamnak a kidomboritására valók, de azért j súlyos magyar százmilliókkal istápoltaínak, j az nekik mindegy, azért ok magyar haza- j fiák. Néha ezeknek a hazafiaknak odasug- ! iák, hogy a magyar állam még nincs tökéletesen eltüntetve, meg több fegyveres elnyomóra van szükség a sárgafekeíe zászlók alá, ilyenkor ezek a hazafiak készséggel engedelmeskednek a súgónak és kezdik a nemzettől követelni az újabb emberanyagot a nagyobb osztrák befolyás akceptálását és a több százmilliókat. Kezdik, de be nem végzik. Még eddig megoltalmazott bennünket a magyar istene attól, hogy ez a hitvány bécsi merénylet sikerüljön. A nemzet egy szer-egy szer kifárad, né- !‘mán tűri a bántalmakat, de mikor újra ezen l az oldalán kezdik sebezgetni, felszisz- í szén, talpra áll, összeszedi minden erejét és ! letiporja a merénylőket. Ide jutottunk most is. Újabb nemzeti j küzdelem küszöbén állunk. Miután — saját hibánk miatt —a megaláztatás kálváriáját végig jarattak velünk I elérkezettnek látták az időt a sötétség alakijai, akiket már egyszer az odvaikba kerget- | tünk vissza, hogy régi tervüket megvalósit- I sák. Szemérletlenül, orcpirulás nélkül cselek- I szik. Még nemzeti köntöst is húznak fel hozzá. Persze kilátszik a pata az oroszlánbőr 1 alól. ; Hát ha már a nemzet felismerte őket, | lehet-e helyteleníteni, ha az őrállók, az ellenzék elszánt férfiai megkezdték a csatát és ! azt a fegyverek megvállogatása nélkül foly- \ tatjákják? Nem helyes-e, nem1 jogos-e, hogy, azt az arzenált, ami rendelkezésünkre áll, 1 teljesen, az utolsó parittyakőig kihasználják? Ez kell, egyedül ez vezet célhoz. Nem kimélni, nem kegyelmezni, egészen pozdor- jává zúzni az ellenséget! Ez legyen a jelszó. A magyarok erős istene pedig segiísen j nekik, de segítsen a magyar erős népe is! Az álprófétákra, akik szemforgató farizeuskodással a lemondást, a sikertelenséget, a céltalanságot, a harc meddőségét és egyéb komiszságot hirdetnek, ne hallgasson senki. Ellenkezőleg mindenki, aki mái lát, adja tudiul szomszédjának, barátjának és ismerősének, hogy az osztrák elbizakodottságában újra a nyakunkra akar hágni s; ha össze nem tömörülünk és egyértelemmel visz- sz neam rugjuk, meg is teszi s akkor fel nem kelhet ez a nemzet soha, soha többé. Simon István. :: Gallérok gőzsmo- n • ;i z ■ JJ j-| Kézimunkák glas- sása tükörfénnyel Uttllal 6l I 31 sé keztyük,-is hófehérre ::s J bútorok szőnyegek tisztítása. Üzletek: Rossufk Lajos-utca 10. sz. Kszínczy-utca 17., Stílfa-utca 2. b. U Hagybároly Széchcnyi-utca *13. sz. Alapítva 1886-ban.
