Északkelet, 1911. július (3. évfolyam, 127–152. szám)
1911-07-28 / 150. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 2. oldal. Somlyajf Jlruiiáz “ legnafjf Szatmár BAOiMMMiMkS« disral áruház* megye: 18{jiiay| Mitér 10. TeiSlOfl ül Ita Henrik, Piess Vilmos kalap gyárosok egyedüli lerakata, Borsalinó és Angol kalap újdonságok, úri fenérnemüek mérték szerint készíttetnek, óriási választék divat nyakkendőkben, angol bőr, és flór keztyük, séta pálcák, harisnyák, bőr, szivar szivarka pénz és visit tárcák, stb. az előre haladt idény miatt Panama és nemez kalapok leszállított árban. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszközöltetik). Női kézi táskák keztyük harisnyák, fűzők, napernyők sapkák és minden divat újdonságból nagy választék. Külön osztály női Blous, Pongyola és jotiponokból. íme két megjegyzés. A többire is rátérünk, ha addig valami» más, örvendeztetőbb, derűsebb politikai jelenségről nem adhatunk számot. Kölese pusztulása. égett porrá az összes szobában levő tárgyak» ka|l, elégett az udvaron, ólban levő minden jószág. Mentésről szó nem lehetett. A szomszédos község lakói egy óra múlva meggátolták a tűz tovább terjedését, de még az oltás most is (20 óra múlva) tart. 38 család lett hajléktalan, kiknek mindenük oda égett. Biztostiva csak fele volt az épületeknek.— Szomorú kép! Megdöbbentő helyzet! A nép/ , annyira fél, hogy kiköltözik a mezőre. De nincs is hová fejüket lehajtaniok. Én Istenem, mÉi lesz belőlünk?! i Esedezve fordulunk a jószivü lelkekhez:! — Segítsetek nyomorult helyzetünkben!, Kölese, 1911. julius 26. szerető testvéred j Bortnyik György ev. esperes-lelkész. j Ehhez a szomorú levélhez csak egyet, füzünk. Egy forró kérelmet lapunk nemes szi- vü közönségéhez. Siessünk segítségére a po- i rig égett község hajléktalan lakosainak. A szives adományokat lapunk szerkesztősége közvetíti és nyugtázza. ség tulfejlettségével, a népesedés nagy arányaival együtt jár. Ez valami áldozatszerü. halál, a mit a milliónyi tömeg követel. Tévedés. Rácáfolnak erre a nagy milliós népességű világvárosok, a melyekről (n?m tudom:' nincs-e benne hamissg) azt a hirt bocsátották szárnyra, hogy ott a vigyázatlanságból okozott embergyilkosság kevesebb áldozatot szed i Én ezt a halálfajt fegyelmezetlenségi helyesebben : neveietlenségi halálnak keresztelem el. Az iskolákban gondosan tanítják a gyermekeket arra, hogy a gólya szárnya fey kete, a Iába hosszú és veres, de azt valahogy magától értetődőnek veszik, hogy az ember a legértékesebb valami a föld színén. Ez a Krisztus aksziómája volt. Mint egyéb tanítását, ezt is elfeledtük. Ha ez a gondolat egyszer rneggyökeresednék az emberek agyában, ha ez világgondolattá terjedne, akkor — más lenne a világképe és a statisztika nem olyan iszonyúan vádolna néma számaival. 4 Az ember a legértékesebb! Ezt keilene a Kovaldféle gyárakban minden ajtó fölé és a cégtulajdonosok ágyának koronájára felírni, ,erre kell tanítani a kőmives pallérokat, a vasúti kalauzokat, a vállalkozókat, gyárosodat, fiakereseket, soffőröket, kis és nagy rendőröket: a miniszterektől le a falusi kisbiróig. Mindenkinek, aki valami olyan kötelességet teljesít, mely mások életére, testi épségére vonatkozik, annak tudnia kellene, hogy a más élete a legdrágább, még a saját életénél is! Önfeláldozó emberszeretet! Ez ennék a halálfajnak, ennek a neveietlenségi könnyel muségi Abe’jhalálnak az ellenszere, orvossága Ne a péAnz, az emberi hitványság, % gonosz, bekötött szemű kapzsiság vezesse az emberekre vigyázni köteles embereket,— legyenek azok gyárosok, vagy hatóságok,— “hanem az a nagy, felemelő kötelesség, hogg százak, ezerek életéről gondot viselni tartoznak. És végre válására némuljon el, törülöd'-. jék ki lelkűnkből az a gonosz Kaini szólás: őrizője vagyok-e én az én atyámfiának? ! Legyen mindenki az embervédő liga tagja! Érezzük, hogy közünk van egymáshoz! De erre neveini kell az embereket. Az óvodától kezdve! szikla. Egymásután érkeznek a legszomorubb tűzvész hirek az ország minden részéből. Virágzó községek, szegény emberek betaka- J ritott termése, háza és jószága pusztul bele i a lángökba. Most ismét innen a szomszédos Köleséből hozz felénk a szél pernyeszagot. Mintha valami átok nehezednék erre a, derék, dolgos népre. Ez már a második tüz- veszedelem, a mi két hét alatt érte. Ismét j 94 épület égett porrá. De hadd álljon itt Bortnyik György kölesei evangélikus esperes-lelkésznek lapunk társszerkesztőjéhez intézett levele, melynél — igazabb és szomorúbb képét a pusztulásnak semmiféle képzelet nem rajzolhatja meg. A levél a következő : Nagy tiszteletű Lelkésztestvérem! Szomorú hirt jelentek Köleséből. Ez a jóravaló szorgalmas magyar nép oly szerencsétlen, hogy azt leírni sem tudóm, őszi vetése nem adta meg a magot; tavaszi vetése május végén kifagyott; újra vetettek májuf' végén, de azt meg a nagy szárazság tette tönkre .Kora tavasszal beütött a marha és sertésjárvány. Azóta a vásárok megszűntek, utolsó pénzforrása is megsemmisült. Ezek mellé sem1 kellene több. De jött a vész egymásután. Julius 14-én egy óra alatt 59 épület lett a tűzvész martalékává, 26 család maradt hajlék, vagyon nélkül. Még a lángnyelvek el sem tűntek káp- rázó szemeink elől, már ismét félreverik a harangokat. Julius 25-én d. u. 3 órakor ismét hangzik a vészkiáltás: — Tűz van! Tűz van! A 45 fokos óriási hőségben egyik ház a másik után gyuladt ki. A nép a mezőn. Alig van 1—2 ember a községben, menteni a nagy hőség s óriási lángnyelvek miatt semmit sem lehet. Egy Egy óra alatt 94 épület Az embervédelem. Budapest, az u. n. magyar Babilon nem csak az építészeti műremekekkel, a kultúrával, az embergyönyörködtetés művészetével vezet, de az emberpusztító önzés, az életeket emésztő kapzsiság kárhozatos bűnével is. Nap nem múlik el, hogy egy állvány össze ne omoljon, vagy a villamos sinei ne ember- (vértől váljanak síkosabbá, vagy egy omnibusz, társzekér, vagy automobil ne mángoroljon össze egy-egy földi vándortársunkat.. Sokszor kutattam ennek a halálnak a űieghátárazása után. Könnyelmüségi áldozatiak nem nevezhettem el, mert alapjában a pesti járómüvet vezető nép, a kocsis, a villamos kalauz és a sofför gondosan vigyáz, a könnyelműséget nem' lehet ráfogni. Inkább a tömegre. Van valami gyerekes gőg a pesti -publikumban, a mely hasonló lehet az apja. Snellett lépegető kis pajkos fiú bizakodásához, tudja, hogy vigyáznak reá. Azt hittem, hogy ez ahhalálfaj a népesMentőszBKPények és kötszerek, “ Hercz Sándor orvosi mükötszertárában Szatmar, vaShá^mdieu cséplőgépek és ipartelepek részére miniszteri rendeletnek megfelelően, golcsóbban kaphatók
