Északkelet, 1911. június (3. évfolyam, 104–126. szám)
1911-06-09 / 110. szám
Szatmárnémeti, 1911. Ujj Somlyay próba-terme! UJJ MODERN RUHAFESTÉS Pttg LEGSZEBB RUHATISZTITAS BÁRMILY DIVATSZINRE. ■■ 4 v« ® VEGYILEG SZÁRAZ UTÓN! Üzletek: Kossuth Lajos-utca 10. szám, Kazinczy-utca 17., Atilla-utca 2. b. és Nagykároly Széchenyi-utca 43. szám. Alapítva 1886-ban. akkor azoktól a szocialistáktól, a kik érzik, tudják, élvezik a társadalom, — hogy úgy mondjam — édesanyai gondját. Nem lesz „hazátlan bitang“ s nemzetközi vörös az a gyári munkás, aki vasárnap délután a kis ker- tecskéjét bejárja s megnézegeti: vivágzik-e a borsó ? Ez a szocializmus. A legnemesebb. A legáldottabb. A nép jóiéte, a nemzet gazdagsága, a munkás egészsége a nemzet ereje, a munkás békéje, a nemzet nyugalma s a munkás földje egy darab hazaszeretet!! i sége van a dolgozó, haladó magyar í ! nemzetnek! : ........... ..................................-.............................................. .............. ........■ Uj i Női kalap üzlet. Uj! Van szerencsém a helybeli és vidéki kö- j | zönség tudomására hozni, hogy Rákóczy- j utca (Fogarassy palota) 26. sz. alatt levő uj I kalap üzletemből a raktáron levő modern női J | kalapokat az idő előrehaladottsága miatt — | mélyen leszállított árak mellettárusitom. Szénássy Gyulának a legújabb tavaszi J mintái megtekinthetők. Becses pártfogást kérve, maradok kiváló j j tisztelettel Lőwy Lajosné. Munkások! Ti robotoló embergépek ! El a korcsmáktól! Vissza a természethez! Vissza a családjaitok békés, megnemesitő és felüditő melegébe ! Valósítsátok meg a munkáskertek intézményét! A ti egészségetekre nagy szükFORGÁCSOK. & Vezető helyünkön a munkáskertek in-1 tézményének ajánlásával foglalkoztunk, hogy | humánus irányba tereljük azt a szocializmust, i mely ma egész erejével a politikára vetette 1 magát. Egy veszedelmes rém erre az intéz- I ményre a legnagyobb intelem : most jönnek j a nyugtalanító hírek a fekete veszedelem alattomos közelgéséről. mint köröttünk Velencében, Triesztben, Grácban és Berlinben vonultatja fel előre küldött követeit. Az ázsiai kolera — úgy látszik — mégsem a fiumei cápa, a dunai vizikigyó, a melyik minden évben megjelenik, de csak — papíron és ott is csak a sivár, kiszikkadt uborkaszezonban. Ha a hírek nem túlzottak — a mint bajos elhinni, olyan tréfálkozást a sajtó részéről, mely ezt a végtelenül szomorú tárgyat tréfás könnyelműséggel kezelné, — a fekete rém rávetette árnyékát Európára. Egy-egy erős intelem minden sötét hír a ragályok ellen a legegyszerűbb intézkedésre: a köztisztaságra. Ha én, te, ő, mindnyájan egy akarattal vigyázunk a tisztaságra, ezzel egy hatalmas bűvös kört vonunk magunk köré — mint a mesékben — melyen megtörik minden ragály. Ez nemcsak a rendőrhatóságok ügye, hanem a mindnyájunké. És mindaddig, a mig lesznek emberek, kik virtuskodást csinálnak belőle, ha egy-egy rendőri intézkedés ellenére cselekszenek, addig félni kell a kolerától. Félünk is, de csak azért, hogy — meg ne ijedjünk! Anyáink viseletéről. Ma, midőn a divat furcsaságai nyomon követik egymást, midőn a vidéki cigány még csak próbálgatja a „Bukj el szoknya“ kupiét s már is a nadrágszoknya vagy a szoknyanadrág kisért, fogalmunk sincs arról a gyönyörű viseletről, a mely anyáinkat nem cssk megkülönböztette Európa többi államainak nőnemétől, hanem — mondhatjuk — föléje is emelte. Különös viselet volt az, a melyben a szépség, festőiesség egyesült az egyszerűséggel, a melyről mégsem zengett az ország apraja-nagyja fülbemászó kupiét, a vicclapok sem élősködtek hetekig előnyössége vagy hátránya vitatásán s mégis az elnyomatás szomorú korszakában az egyszerűségében is kifejezésre jutó nemzeti jelleggel enyhítően tudott hatni az események hatása alatt elcsigázott magyarra, reményt tudott önteni leikébe, eszébe juttatva nagy költőnk biztató mondását: „az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért.“ Bizony, a mig a „bécsi rongy“ nem tolakodott be fertőzd erejével közénk, addig volt valamije a magyarnak, a mi egyedülálló volt, mint ő, a miben megtestesült ízlése, a szépség iránt való érzéke mellett gondolko- zási módja is ez a viselete volt. Nemzeti viselet! Minden, a mi benne kifejezésre jutott, eredeti, magyar volt s mégis napjainkban csak egy-egy mágnáson látjuk — de csakis ünnepélyes alkalomnál — a fényességben túlzásba menő utánzatot, vagy a főispáni hajdú ül feszes „magyarban“ a tovarobogó négyesfogaton. Szemfényvesztés! A magyar női viseletnek azonban még ennyi nyoma sem maradt. A párisi divatnak hódoló hölgyközönség méltóbbhak találja az idegen szokások vizsgálatlan elfogadását, mint a régiek ápolását s megelégszik azzal, ha anyáink ruházatát egyik-másik múzeumKávét ban ereklye vagy valamelyik régiség kereskedőnél ócskaság gyanánt szemlélheti. Sajnos, de igy van! S ha mi, magyarok, meg akarunk tudni valamit a magyar női viseletről, úgy kénytelenek vagyunk régi leírásokhoz, régi képekhez fordulni, mert a jelennek nincs oly magyar asszonya, nincs oly honleánya, a kit magyar viseletben láthatnánk. Az idegen újdonság iránt rajongó magyar női nem inkább hódol a szemlélőt gyönyörködtető, kielégítő divatnak, mint annak. melynek nem a női bájak feltüntetése, hanem a benne megnyilatkozó háziasság s e mellett az ízlés teljes kielégítése szerzett csodáló tisztelőket. Az elmúlt századok magyar asszonyai, magyar leányai ruházatukban nem keresték a föltünést, nem utánozták a vezérszerephez jutott párisi módit, hanem a célszerűség szabályait tartották szem előtt; s mégis ha ma megjelenne a divat terén anyáink öltözete, merem állítani, hogy nemcsak a bukj el legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : T"> ____O ^ J r. kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „MoKka DG nKO aanaor keverék“ Cégem különlegessége 1 kg. 4-40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
