Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)
1911-05-17 / 92. szám
Szatmárnémeti, 1911. 2. oldal. Ují ÉSZAKKELÉI próba-terme! Ujj zeti érdekek, de kivált a jogtalanok érdekei is kielégítést nyerjenek. Nem vagyunk messze egymástól. A haza szeretetében találkozunk. De a szeretetnek vannak skálái, az önző állati ösztöntől, az önfeláldozásban megdicsőülő szeretetig, a szűk, rövidlátó érdekektől a legszélesebb, jogsztó szeretetig. Beteg az a hazaszeretet, melyet kalitkába zárunk. Levegő kell neki. Ez a liberális lelkek gondolatvilágában, szélesebb, tisztább látóhatárában van megadva. Ne féljetek hát az uj szélesebb Magyar- országtól, ti kicsiny hitüek! Dahls&röm Créza városi kutmester. Kútfúrási vállalata. Szivattyú és vízvezeték felszerelést elfogad, j Majláth-utca 9. Telefon 233 Áchim András. Ez a gyászkeret mintha a koprsó deszkáinak volna jelképe. Egy szomorú tilalmas kerítés ez, melyen megtörik minden izgalom, leroskad minden támadás. A halál fölött csak kegyeletes lélékkel illik megállani. Ez a név sokak előtt igen gyűlöletes volt s talán épp ezért igen sokak előtt annál kedvesebb. A nép fia és királya volt. A szive volt az övé. A nép lelkét Dózsa Györgyön, az ő nagy törekvésének egykori tragikus hősén kívül senki sem tudta annyira magához fűzni, olyan fanatizmussal elbűvölni, de senki sem is tudta annyira a nép leikétől választanéi politikai alipigéit mint a csabai parasztkirály Achim András. Politikai pályafutása akadályversenyekből, türelmetlen nyugtalankodásokból áll. — Erős hangja akármelyik párt koncertjében zúgott fel, nagyon kirívó disszonáns volt. A saját népének keserve volt ennek a hangnak tónusa. A földéhség, a téves, földosztó szocializmus, az urgyülölet s a parsztönzés voltak jellegzetes húrjai: ezeken játszott a fanatikusok füzével, a nép embereinek nagy bizakodásával s több-kevesebb ügyességével. Tragikuma volt, hogy a saját légköréből nem tudott kinőni. Csaba volt a világa. Egy vulkán égett a lelkében. Ezt a hatalmas energiát megfelelő szélességű területen nagy alkotásokra hatalmas szervezésre lehetett volna felhasználni. Megfult a saját miliőjének posványában: az egymástól megférni nem tudó emberek rágalmaiban elvakult szenvedelmeiben. Ezeknek iszapja nem engedte szabadon lépdelni a politika porondján. A sértett önérzet, a rágalom ez együtthatója, az apjukért bosszúálló fiuk keserve ásta meg sírját. Tragédia volt halála. Tragikus alak ő is, gyilkosai is. Elvakultak. A szenvedélyek megingatták lelkűk egyensúlyát. Ma már ott pihen a békéscsabai temetőben. Egy forrongó lélék bizonytalan, elhelyezkedni nem tduó törekvése szakadt meg utolsó lehhelletével. Ki tudja, ha ez megtalálta volna azt a szilárd Archimédesi pontot, melyen megvethette volna lábát, nem irta volna-e be nevét örökre a történetünkbe, oda a Dózsáé mellé? . . . Achim meghalt. Ma siratja népe. Elismeréssel valljuk be sírja fölött: rendkívüli ember volt. Talán nagyobb, mint eddig sejtjük. Törekvése él. Ez uj nevek alatt fog kérdéseket diktálni a társadalom elé. szikla. gu török selyemkaftán s egy finom mivü török tőr. Mink a kettőt Beniczky alispán vette meg az utolsó Huszártól, aki már régen paraszti sorban nyomorog. De még földhöz tapadó szegénységében, a szennyes, füstös kis zsellérkunyhójában is sokáig őrizgette az évszázados ruhadarabot, melyben a hagyomány szerint egyik őse Nyáry grófot, a szolnoki vár híres kapitányát török fogságából megszöktette. Elszaporodtak s parasztsorban élnek Je- sZenben a Jeszenszkyek, Ruttkán a Ruttkayak Lipócon a Lamosok s a múlt emlékei mesék alakjában jönnek csak vissza emlékezetüknk- be. Régi idők! A Kossuthokban, úgy tetszik, valami a- risztokratikus vonás élt és öröködött meg s ez óvta meg őket a föld népével való elve- gyüléstől. Elszegényedtek, de urak maradtak; Kossuth nevű paraszt nincs turóczban. Nem is voltak különben sem szapora faj. Harminc- negyven esztendővel ezelőtt még három-négy Kossuth-család élt az ősi telken. Ma a három kúria közül egyben bérlő lakik, egy másik üresen áll, de a harmadikat se teszi hangossá gyermeksirás, vagy asszonyi beszéd. Az utolsó Kossuth, aki még ma is Béla király adományföldjét szántja: Kossuth Lajos, agglegény maradt. Ma már hajlott korú ember, húsz esztendő óta elvonultan él a világtól, sehova se jár s a küszöbét sem kopogtatják a látogatók csizmái. Csak akkor mozdul ki hazulról, ha éppen kénytelen vele. Mikor például a megy egy ülésre, vagy a képviselő választásra kell menni, hogy a tótok ellen leszavazzon. De ilyenkor is csak épen, hogy leszáll a kocsiról s dolga végeztével a- j Zonnal hazafordul. Odahaza a kertjének s a Kis gazdaságának él. Büszke a nemes gyümölcsfáira s a rózsáira, a mikkel úgy tele van a Kéri, hogy nyári virulás idején a szomszéd faluig elhordja illatukat a szél. Egyszerű, de nyájas, kényelmes uriház a Kossuth Lajosé, a múlt század negyvenes éveiben épült. Akkor bontatta le Kossuth György azt az ősi hajlékot, amely egymást váltó nemzedékekneknek hosszú időn át otthona volt. A régi ház helyén most gerendákból összetákolt épület romladozik, félszer és istálló egy fedél alatt. Kossuth György érdekes ember volt, kemény és mogorva katona, aki büszkén viselte a császár kabátját. A negyvenes években, férfikora alkonyatán mint kapitány nyugalomba vonult s hazajött Turócba gazdálkodni. — Édestestvére volt a Monokra szakadt Kossuth LászÉlónak, a nagy Kossuth Lajos apjának s igy nagybátyja a kormányzónak. Kossuth Lajos kis diák korában idejárt nyári vakációra Kossuthfalvára s ma is megvannak azok a levelek, melyeket édesapja Kossuth György irt s a melyekben egyebek közt arról is kérdezősködik, hogy viseli magát Lajos az atyafiak közt. (Folytatjuk.) Utazási különlegességeit bőröndök casettákból. Halászati cikkek: valódi angol horgo- és selyem spárgák. Teljes ennis felszerelés. Rakettek, azok ja- _ _ vitása és teljes hurozása, labdák, sprések, szél és középhálók. Tavaszi gyermekjátékok, kerti bútor, hinták, függő ágyak. Vívó felszerelések párbaj pisztoly, kardok kölcsön is. Gyermekkocsik és székek nagy választékban Ragályinál, Szatmár, Deák-tér 8. sz. (Gillyén-ház.) Telefon-szám 269.
