Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)
1911-05-11 / 87. szám
Hl. évfolyam. 87-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. május 11 Csütörtök. ÉSZAKKELET FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyedévre 3K i Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Németi Vidéken: „ Eg^ s^m” á"ra | fylé"r ” " 4 ” Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. Magyar lovagiasság. A politika holt zezonja kezdi beköszön- tőziteit. Az érdeklődés, amellyel a magyar közvélemény eleddig szinte kötelességszerü- leg viseltetett a politkai élet hullámzása jobban mondva a fórumon viaskodók zajongása iránt, az egyre melegebb napok elkö- vetkezésével lassanként elfogy, mint a gyetya szál. Az újságok, — miután nekik kötelességük a honfigond színlelése, egyideig még mesterséges táplálással ágyekeznek ébrentar- tani a nyaralási gondokban őszülő családapák lanyhuló kíváncsiságát, a vége azonban mégis csak az lészen, a hosszú vajúdásnak, hogy a népboldogitó kormány dicséretét a mungópárti fülemülék egyesegyedül a kész- pénnzel fizetett gyorsírói gárdának fogják é- nekelgetni. Pedig eléggé jelentős feladatokat kíván elvégezni az eljövendő hetekben a magyar nemzét borzasztó nagy lelkesedéssel választott parlamentje. Ez a szokatlanul népszerű többség ugyanis újabb teherpróbáknak ki- I vánja alávetni a nemzetet. Nem lehet azt állítani, hogy Magyarország nem volna hozzászokva az osztrák telhetetlenség gyakori meg \ \ nyilvánulásaihoz. Mindezideig azonban akadtak kormányférfiak, akik a hatalom mámorában sem feledkeztek meg teljesen magyar vol- j tűkről és a maguk jelentős pozíciójában nem túlságosan magas, de eléggé erős gátakat ál- ! litottak az osztrák követelözések tengerárja | elé. — De Khuenék granszenyőri mozdulat- ! tál eltaszdtották maguktól ezt a keserű poha- I rat. Ők fenn akarják tartani a magyarságnak régi jó hirét-nevét. Mert amikor a megcsufolt j és kigunyolt magyar némáét életét és vérét j ajánlotta fel a közismert hálátlanságu Habs- , burg-családnak és a következő századokban j számtalan tanujelét adta önmegtagadó há- látlanságának, nevetett rajtunk az egész Európa és csak mi magunk hívtuk ezt úgy, hogy j »magyar lovagiasság«. Nem hisszük tehát, j hogy ennek a kétes értékű »magyar lovagi- i asságba« vetett közhitnek az épségben tar- j tása érdemleges feladatát képezhetné a ma- j i gyár alkotmányos kormánynak. Mert ez a gavalléros viselkedés a magyar adófizető polgárság rovására megy és a legfelsőbb megelégedés kevés ellenérték lészen azért, hogy a magyar anyák jónéhány hektoliterrel több könyet fognak hullatni. Ezért hát jó volna, ha a nyaralási gondok mellett juttatnánk egy kis időt a nemzet sorsán való aggodalmaskodásnak is. — Újra földrengésről beszélnek maguk között a magyar államiság alapfalai. Az a mozgalom, a mely a népjogok kiterjesztése érdekében állandóan meg-megujuló erővel rengeti ezt a korhadt fundamentumot, most ismét erőre kapott. Nem lehetetlen, hogy ezúttal nem is fog elerőtlenedni, hanem folytatja diadalmas útját a siker teljes kivívásáig. Ezt az utat minél simábbá tenni kötelessége minden magyarul érző és gondolkozó honpolgárnak. Mert egy igazi népképviseleti parlament képes biztosítékot nyújtani arra nézve, hogy obskúrus Khuenek és a magyar közélet más pitianőr- jei ezentúl nem fogják ellovagiaskodni összes Görgei és a magyarnép. Egykorú honvédek visszaemlékezései után... Mint őszi ködön lobogó pásztortüz fénye, a múltakból úgy villognak felém régi magyar emberek mondásai és beszélgetései a szabadságharcról. A nép szeretett regősei, az elaggottá honvédek pazar kézzel, megható szeretettel fonogatják a szüzvirág koszorút a r égi zászlókra, régi zászlótartókra. Borostyán levél, virágos ágacska, a sirhantokat beragyogó áldás dúsan jutott a nemzeti hadsereg kissebb, jelentéktelenebb vezetőinek is. A nép szeretett a hála e gyönyörű dicsfény sugárzásának hátterében csupán egy óriás árnyalak állong, mereszkedik rémséges ma- gahagyottan, átkos virágtalanul: Görgey Artur. A magyar nép Ítéletében, a magyar nép képzeletében sem részvéte, sem virága nincsen a vezérnek. A lihogó pásztortüzek regösei ma is felháborgó szilajsággal és kérlel- hetetlenséggel kongatják a Görgey nevet. És bármilyen fájdalmas, bármilyen szomoritó is az engesztelhetetlenség, a magyar mezőkön még mindég nem terem elég balzsamvirág a tragikus sorsú vezér sebhelyes homlokára. A magahagyott óriás körülti sötét éjszakából sistergő villámcsaásonként csattog a hazaárulás vádja... * * * A diadalmas X-ik honvéd zászlóaljat Dél-Magyarországrál, a rácokkal, szerviánokkal vívott véres csaták után parancsolták fel Görgey seregéhez. Atszenvedték a hires téli hadjáratot a Kárpátok között. Fekete János nánási közhonvéd Selmeczbányán ösmerte ; meg Görgei Arthur főtábornokot. Hadirendben állott az indulásra kész sereg. A hideg veresre csipte az arcukat és mikor Görgei megszemlélte a zord csapatokat, a X-ik zász- lóaljbeli egyik fiatal honvédnek a vállán elsült a töltött puska. Debreceni származású ember volt ez a fiatal katona. A bajtársak, mint szelíd, értelmes, kitartó honvédet ös- merték. Valami jobbmódu polgárcsaládból felhonvédnek. A véletlen puskalövés ugyan nem tett kárt senkiben, hanem, a Görgei lovafél- reugrott és a tábornok mérgében korbácscsal verte lovát. Haragjában azt is megparancsolta, hogy agyon kell lőni a honvédet. Ámde felzudult a X-ik zászlóalj, kiket Kiss Ernő generális a Bánságban édes fiaimnak emlegetettFegyverüket emelgették a Görgei kedves gránátos katonáira, amikor azok a vesztőNagy panama valamint japán, risz, gyöngyszalma és giradi kalapküldemények érkeztek a — KARDOS-féle Divatudvarba. FELTŰNŐ OLCSÓ ÁRAK.
