Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)
1911-04-20 / 69. szám
2. oldal. ÉSZAKKEL EJT ___________________Szatmárnémeti, 191 1. Uj j Sosulyay próba-terme! UJJ nisztereknek kunyorálás céljából Bécsbe szaladgálni!? Ha pl.: a most tárgyalás alatt lévő véderő javaslat úgy állana, hogy abban érvényesülnek a magyar nemzeti szempontok s ahhoz már eleve hezzájárult volna a király is, mi páholyban ülnénk, akkor nem kellene nekünk a »munka« jelszava alatt Bécs- ben csücsülnünk! Hogy pedig nem csak most, hanem általában mindig a mi rovásunkra tör- j ténnek a Bécsbe szaladgálások legjobban bizonyítja az, hogy az osztrák miniszterek meg sohasem szaladgálnak Budapestre. Az eredmény most is az lesz, mint mindig, t. i.. az j osztrák szempontok fognak diadalt aratni. I Jön ismét az udvar Budapestre, lesz nehány j udvari ebéd s a katonaságnál minden úgy marad, ahogy volt. | Tikira ál öfi níl Jogászati A. UUU1I műtermét Budapestről áthelyezte. Szatmár, Kazinczy-utca 15 szám. Műfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkákat jutányosán készít Telefon 258. TÁVIRATOK. — Saját tudósitónktól. — Halálos foghúzás. Hódmezővásárhely, ápr. 19. Hódmezővásárhely egyik legelőkelőbb uriasszonya, dr. Halász Manó ügyvéd felesége, ki dr. Alföldi Lajos bajai főorvos leánya, ma délelőtt óriási kínok között meghalt. A szerencsétlen sorsú fiatal asszony nagypénteken fo-1 gat huzatptt. E közben infekció történt, úgy hogy másnapra a torka teljesen bedagadt. Két orvostanár operálta tegnap, de a vérmérgezés any-1 nyira haladt, hogy segíteni nem lehetett. A fiatal asszony valósággal | megfulladt. Dr. Halász Manóné áldott, állapotban volt. Megölte a falu legszebb leányát. Teplitz, ápr. 19.1 Tischau községben (Csehország) Köcher Antal cserzősegéd szerelmes volt a falu legszebb leányába, Kunéi j Terézbe. A leány nem hallgatta meg a fiatal ember udvarlásait és ezért Köcher elhatározta, hogy megöli a leányt. Huávét hétfőjén Kunéi Teréz, egy táncmulatságon volt. A fiatalember belopódznít a leány szobájába és mikor az hazajött és még le sem vetette a báli ruhát, agyonlőtte. A gyil-| kost letartóztatták. Gyilkos varázsital. Bácsujfaiu, ápr. 19. Bácskában is még mindig akadnak hiszékeny emberek, akik intimebb bajaik orvoslásáért kuruzsfókhoz fordulnak. Így tett ifjabb Gyémánt József bácsujfalusi földmives felesége is, aki a petrőcei vásáron egy házalótól egy kis üveg „orvosságot“ vásárolt, amelylyel állítólag meg lehet akadályozni a gyermekáldást. Rávette otthon férjét, hogy igyék a varázsitalból és a sok gyermekes családapa örömest fogadott szót. De csakhamar rosszul lett és néhány órai kínlódás után meghalt. A csendőrség most nyomozza a mérget árusító házalót. B yEOOTflS“ E*sö szatmári általános „yöIlUftŰ kereskedelmi tudakozó intézet. Petőfi-u. 17. sz. Te!efon-sz.: 310. Már nem uj vállalat, amennyiben széleskörű összeköttetései révén nyolc megyéből a kereskedők és iparosok hitelképessége és vagyoni állapota felől azonnali mfornia- tiókkal is szolgálhat. — Ne tessék tehát addig üzletet kötni, mig az informatiót nem szerzi be. A SZÍNHÁZ. A millió, melyet rinaldóririaldini stílusban »Egy tolvaj király kalandjai vagy egy bársonykabát viszontagságai« címmel is illethetnénk, egy minden érzék nélküli 5 fel- vonásos bohózat. Nem mondjuk, hogy nem lehet egyáltalán élvezni, sőt alkalmas temperamentummal mulatni is lehet rajta. A fino- tnabb humornak, a szellemességnek igazán alig van nyoma is benne. Az egész csupa alacsony helyzet komikum, amely esetlegmu- lattat, de nem értékes. És még hozzá olyan hosszú, hogy szinte fárasztó. Az ember a darab közepén el lehet rá készülve, hogy' csak reggel ha vége az előadásnak, olyan cirkulusba kerültek bele a szerzők. Az előadás elég jó volt. Nagyon tetszett. Herczeg és Vidor. Jók voltak: Vájná, Sipos, Czakó Mici, Horváth Lenke, Heltai. (ki.) Heti műsor : Csütörtök: Sipos Zoltán jutalomjátékául »Heidelbergi diákélet« (A bérlet« pók nagymestere, nem hiába ismerte a nagy bölcselőket a zseniális Szomaházitól Wilde Oszkárig (aki ha élne valószínűleg elájulna a gyönyörűségtől, hogy az előbb említett tudós neve mellett szerepelhet), hogy sokáig kelljen töprengenie. Csakhamar készen volt a tervével. Felkelt, aztán felöltözött. Aztán elővette a névjegyét s arra a következő kétségkívül eredeti, vagy amint azt a sárosi Sch- vartzné Nádor-utcai tájszólással mondaná »noch nich da gevesen« bucsusorokat irta, esős, határozott, láthatólag energikus vonásokkal, hadd lássák, hogy egy Vértes nem reszket a haláltól. »Kedves Rendőrkapitány ur! A fáradságát megkönnyítendő tudomására hozom, hogy a pezsgőmbe mérget kevertem s az állította meg a szervezetem rugóit, bocsánat, hogyi felzavartam a pikolója mellől, de szavamat adom, hogy többet nem fogom tenni.« Fogta a kártyát, betette a tárcájába s nyugodtan, gondolatok nélkül, lassú léptekkel lement a lépcsőn. Az Andrássy-uton épen olyan flegmatikus, gépies, apró léptekkel ment végig, mint más közönséges vasárnap délelőttökön. És a szembe jövő ismerősök, kiknek módjukban állt végignézni Vértes uron, ma épen úgy nem olvashattak ki a mosolyából semmit, a- kárcsak máskor. A köszönése ma is épen olyan előkelő volt, a kalapját sem emelte egy centiméterrel sem lejebb, mint más alkalmakkor és a fiatal mamákat ma is rajtakaphatták a leányaik, hogy megfordulnak Vértes után. Ez pedig csak sétált kimért lassúsággal és nem telt bele félóra, már a Hungária szálló éttermében szeletelte utánozhatlan kézmozdulattal az ezüst tálcán szervírozott fehérhasu halkölteményt. A roszböf is láthatólag Ízlett neki, sőt még akkor sem borzongott össze, mikor az angolosra borotvált arcú Vilmos, a megszokott alázatos hajlongás után kiemelte a pezsgős üveget a hűtőből, szalvétába. A leghanyagabb, legnyugatibb nyugalommal, mintha csak fejfájás elleni port készülne bevenni, vette ki zsebéből a mérget és belehintette a poharába. Lassan kerergette, mig feloldódott a-pezsgőbe s azután egy darabig nézegette. Már éppen a szájához akarta e- melni a poharat, amikor eszébe jutott, hogy ráér, még van ideje, előbb rágyújt egy szivarra, mert anélkül nem tökéletes az ebéd. A szivarja már majdnem leégett k közeledett a történelmi pillanat. Ebben a percben azonban egy prémruhás úriember lépett be a terembe, idegenül tekintett körül s megpil-
