Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)
1911-04-16 / 67. szám
Feltűnő wmi ií kmr¥mtmgnmmiWimm^r*frrir mrmmri 5. »ldal. Mikor derűsen ragyogott le a hold, Egyet hegedülni se restéit, Sok vilii, manó, szeleburdi kobold, Jött hallani Lénán mestert, Alig zendült meg a húr a tetőn, A siri világ oda nyargalt, Hogy el ne mulassza a bús epedőn Siró muzsikát, a magyar dalt. Hanem, hogy a kurta húsz év oda volt, Eljött bizony érte a sátán, Lángtorku pokolba vígan lovagolt Jó Lénán mester a hátán, Kuruc dalokat muzsikált az utón, Mig Belzebub ur tova zörgött, Nem voltam a szemtanujok, de tudom, Bömbölt a keményszívű ördög. Azóta, ha szép, derűs éjjel az ég, Zajdulnak az ormon a hárfák, Mozdulnak a hantok alant szanaszét, Keblük dübörögve kitárják; Sok lágyszívű, méla boszorka vihog, Csárdásra kiperdül az ormon : Magyar dalokat muzsikál nekik ott Jó Lénán mester a tornyon. EGYHÁZ és ISKOLA. Húsvéti istentiszteletek. A szatmári ref. templomban; husvét 1. napján d. e. fél 10 órakor prédikál Kováts István dr., ágen- dázik Biki Károly, d. u. prédikál Boros Jenő, d. u. 6 órakor a Zsadányi úti állami elemi iskolában istentiszteletet tart Tuba Endre — II.-ik napján d. e. fél 10 órakor prédikál Biki Károly, ágendázik Tuba Endre d. u. prédikál Tuba Endre. A néinetii ref templomban husvét 1-ső napján d. e. 9 órakor Kovács Lajos ágendázik Hajdú Károly' d. u. 3 órakor beszél ifj. Hajdú Károly. — II. napján d. e. 9 órakor beszél Hajdú károly, ágendázik Kovács Lajos, d. u. 3 órakor prédikál Kovács Lajos. Az evang. egyház ünnepi rendje Husvét első napján d. e. háromnegyed tizenegy-órai kezdettel ünnepi istentisztelet, utána az Ur szent vacsorájának kiosztása. Ez alkalommal szeretetadomán — offertorium — gyüjtetika lelkész számára. Husvét 'hétfőjén Oláhgyürüsön, az evang. fiókegyházban tart a lelkész istentiszteletet. Öngyilkos kávéházi felirsns. Megölte magát szerelmi bánatában. Ismét egy véres eset történt a Gorkij Maxim alakjának világában. olcsóságok: kézimunka, rövidáru divatcikkek, fehérnemüek, kalapok, nyakkendők, gallérok, kézelők, esőernyők a Központi Áruházba, HámÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1911. János-u. 4. sz. Színházzal szemben jutányos árért elvál laltatnak. Abban a világban, amelynek emberei I a gondtalanok, gazdagok szemében : | „gyanús existenciák“, — akiket a társadalom kitaszít a kebeléből. Herczeg Boriska, egy 18 éves fiatal lány, a „Korona“ kávéházban volt feiirónő. Március végén elhagyta állását s ez időtől kezdve nem volt alkalmazásban. A rendőrségnek ez tudomására jutott s ezért a tartózkodási engedélyt megtagadta tőle. A leány mindent elkövetett, hogy itt maradhasson Szatmáron, annak a közelében, akit szeretett, — de hiába : 14-én este lejárt a tartózkodási engedélye. Elkeseredésében forgópisztolyt vásárolt s azzal pénteken délután 2 órakor mellbe lőtte magát. Mentőink gyorsan kivonultak s a lányt életveszélyes sérüléseivel a kórházba szállították. A rendőrségtől Horváth Sándor ügyeletes rendőrtiszt és Perényi Jusztin jegyzőkönyvvezető megjelentek a kórházban, — de az öngyilkos lány eszméletlen állapotban hevert s igy kihallgatható nem volt. Ma délelőtt fél 11 órakor belső elvérzés következtében meghalt. Két levelet hagyott hátra, amelyben elbúcsúzik az élettől. Utolsó kívánsága az volt, hogy hófehérbe öltöztessék és cigányzenével temessék el. HÍREK. Karcolatok. Szatmár vegyelemzése. Egy vidéki ember jött Szatmárra, hogy a várost tanulmányozza. Egy városi ember meg várta a vasútnál. A vidéki megérkezik. Beszállnak egy konflisba s beszélgetnek. Legyen a rövidség kedvéért a vidéki: »Ö«, a városi pedig: »Én.« Ő: Mi ez? Én: Szatmár. Ó: Nem Mucsa? Én: Nem. ő: Biztos? Én : Biztos. Ö (gondolkozik, de én ezt nem látom, mert a kocsiban sötét van. Azért van sötét, mert a lámpa nem ég. Azért nem ég, mert elfujta a szél. Ha nem fújta volna el a szél, akkor sem égne, mert nincs benne petróleum.) Előnyomda és monogram-hímzések Ö: Miért van ilyen sötét? Én: Mert ki van világítva a város. Ő:?? Én: Igen, mert ha nem volna kivilágítva a város, sütne a hold és világos volna. De ki van világítva. Ez elveszi a hold fényét s ezért sötét van. Hja! A szatmári világítás! Ö: (gondolkozik.) Én: Látja? Ő: Látom. Mit? Én: Ezt az utat! Ezt a keramitot! Ez a keramit egy olyan burkolat, amelyen sohasem döccen meg a kocsi. (— A kocsi nagyot döccen.—) Ő: Dátom. (Nem »Látom«, hanem »Dá- tom.« Azért »Dátom,« mert a döccenés alatt elharapta a nyelvét s most már csak selypen tud beszélni. De ő nem fog selypen beszélni, mert akkor az olvasó nem érti meg, hogy mit mond.) Ö: (Kinéz a kocsiból) Itt kubikolnak? Én: Nem. Ez a piac. Ő: Ahá. Ezt a sok sarat árulják! Én: Dehogy! A sarat ingyen kapjuk. Ez speciálitás. Helyi érdekű sár. Jótékony sár. Ő: Jó-téÉn: kony sár. Igen! Mert ha ez nem volna, miről imának a lapok? ő: (Csóválja a fejét. De nem nagyon, csak egy kicsit. Nagyon nem lehet, mert szűk a kocsi.) Ő: Innék vizet! Én: Kocsis! hozzon egy üveg asztali bort! ». Ő: Nem bort! Vizet! Én: Hagyja csak! Nálunk az asztali bor a legjobb viz. ö (lassan): Miért jöttem én Szatmárra? (Ezt azért mondja lassan, hogy én ne halljam. Én igy is hallom, de ő ezt nem tudja.) Kocsis (hozza az üveg asztalit.) Ő: Nagyon rossz bor ez a viz. Én: De nagyon jó viz az a bor. Ő: Menjünk tovább ! Én: Most jön a Várdombb-utca! Ő: Ide sikló visz fel ? Én: Nem. Miért? Ö: Mert olyan meredek, mint a sinai hegy. Én: De a sinai hegyre se vitt fel sikló. Ö: Ez milyen utca? Én: Eötvös-utca. ő: És ez az Eötvös-árok? Én: Nem. Vizes árok. Ő: Miért van ez itt? Én: Hogy legyen a szegény bacilusok- nak hol tenyészkedni. Ő: (rémülten): Hát itt bacilusok is vannak? Én: (hidegen): Itt csak bacilusok vannak.
