Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)

1911-04-04 / 57. szám

2. oldal.______________________________ÉSZAK KEL EJ ___ Szatmárnémeti, 1911. UH_Somlyay próba-terme! UJJ őr ködés az egyházközség szellemi és; anyagi java felett stb. stb. mind, mind a főgondnok feladatát képezi. Nállunk különösen nehéz a fő­gondnoki áljás betöltése, mert hiszen nállunk az egyház anyagi tekintetben nagyon rosszul áll. A teher óriási, a jövedelmi források alig-alig számba-( vehetők. Nállunk egy egész emberre; lesz szüksége az egyháznak, aki talpra fogja tudni állítani az anyagi tönk szélén álló egyházat. Nekünk olyan emberre van szükségünk, aki egész tudását, minden erejét az egyháznak fogja szentelni, aki nemcsak azért akar főgondnok lenni, hogy elmond­hassa magáról azt, hogy főgondnok vagyok, hanem azért, mert teljesíteni is akarja mindazt, a mi mint köteles­ség, a főgondnoki állással együtt jár. A főgondnoki állás betöltésénél tekintsünk el tehát melléktekintetek­től, mert az egyház jövője, sorsa a mostani választástól függ ! Ne nézzünk másra a választásnál csak arra, hogy a megválasztandó fő­gondnok legyen igazán főgondnok, mert igazán a 12. óra kondul s ha a választásnál egyéni hiúságokat fo­gunk legyezgetni, előbb-utóbh az anya­giak terén oda jutunk, ahonnan már visszatérés nem lesz. DáiHil Or? ri-n fogászati JJTdíVllX. \M%M.%3Xí műtermét Budapestről áthelyezte. Szatmár, Kazinczy-utca 15 szám. Müfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkákat jutányosán készít Telefon 258. FORGÁCSOK. Ha a munkapártnak más érdeme nincsen is, de mindenesetre mara­dandó nyomot fog hátra hagyni poli­tikai jelszók, politikai irányelvek meg­alkotásában. A legújabb alkotása e téren a jobb lábbal való kelés. Ezen uj jelszót, a kis kedvenc Károlykánk, a miniszterelnök ur találta ki s nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a mikor a kis kedvenc, nyakában a kis álkendővel, amelyre „császár ked­vence" van felírva, jobb lábbal kél ki az ágyból, csinálhatnak mindent, lehet Fiume horvát, a magyar oszt­rák, a parlament bolondok háza, (ta­lán annak több hasznát is venné az ország) történhetik minden, minden, hiszen Károlyka véletlenül a jobbik lábbát dugta ki először a dunyhácska 'alól. Természetesen ilyenkor aztán a kis kedvencnek különösen jó napja van. Lehet kérni mindent s ő min­dent meg fog adni. Hogy aztán tud­hassa mindenki, hogy Károlyka mikor kelt fel jobb lábbal, széna lesz ki­kötve ilyenkor a miniszterelnöki szoba elé s az éhesek serege mindennap csorgó szájjal fogja lesni, hogy mi van részükre kikötve széna-e vagy szalma? S itt elfogunk jutni egy újabb elmélethez a széna-szalma elmélethez. „Mondanék valamit!“ „Hát csak ki vele !“ „Hát én a mondó vónék, hogy mög venném ezt a tehent!“ — Csak vegye!“ — Hogy is adi kend! — Hogy-e ? Hát kend monta, hogy megér nyóevanat! — Én-e? Kend hát? — Hát montam, de akkor nem tudtam, hogy én veszem mög. Kend is monta, hogy keveset tejel, mög hogy erkölcsös. — Hász mondani montam, a fene tud­ta, hogy kend akarja mögvenni. „A mán baj. Hanem, hogy a családba maradjon ez a tehen, adok érte hetvenet." „Itt a kezem! Csapjék fel sógor!“ „Adjék Isten erőt, egésséget!“ „Hanem ammondó vónék, hogyha mán idegyötttink, nézzünk szét!“ „A hát!“ És ballagtak tovább. „Né mán csak!“ kiáltott fel egyszerre István gazda. „Micsoda fránya madár! A ni, aki a verklin van I Aszondják, hogy ez apagál, — mög hogy endi a jövendőt!“ P „Tudi-e ? Mög kén akkor tróbálni 1 Hátha akad valami jó szerencse!“ „Oszt hogy az ántré ?“ „Öt vas!“ „Ennye de drága! De mán csak mög- tróbálom. Hé, verklis! Adjék csak ötér ab- bul a bilétábul! Itt az öt vas!“ A papagály lebuktatja a fejét s kihúz egy cédulát. „Na sógor! Itt a szerencse! Olvassuk csak. Hát aszondi: Sok bánata volt már életében! Emmá szent igaz! Tavaly is megdög­lött két kocám. Mer hogy az a lúdoktor nem gyütt ki, hogy verje el a ragya a ké­pit ! Lássuk csak mit mond még az irás : Nagy baj fogja legközelebb érni, de nemsokára örökséghez jut. No! Tán a Julcsa nénitül! A biz a! Nem lehet máskép! Mégis csak megíri az 5 pizt ez a biléta! „Bolondságé hájjá! Hanem mönnyünk inkább, mer a nyakunkra delelddik! oszt ennénk is tán valamit!“ „Jó lesz biz a! Hozza hát a tehenet!“ „Mi a fenét?“ „A tehent!“ „A tehent! Hisz kend fogja a kötelet akihe kötve van!“ „Tyü! Azt a keserves rézangyalát! Itt a kötél, de a tehen hiánzik a végéről.“ „Hájjá szomszéd ! Csak nem lop­ták el?“ „Nem a fenét! Nem láti, hogy elvág­ták a kötelt, oszt elvitték a tehent?“ „Ehun-e! Megmonta az irás, hogy nagy baj fogja érni kendet!“ „Engem-e?“ „Kendet hát!“ „Engöm nem, mer én elattam kend­nek! Kendé a tehen!“ „Az a fenéé! Se az enyém, Se a kendé!“ „De a piz az enyém 1 A tehén ára!“ „Hász akkor ággyá ide a tehent! Kend fogta a kötelt!“ „Ahát! De a kendé vót mán a tehen, mér nem vigyázott rá ?“ „Egye fene! Nem bánom, hát felez­zünk! Odadom kendnek a fél tehen árát, oszt kvitt!“ „Jó van no! Csak ide mámost a pizel, mer azt is elcsizelik!“ „Várjék csak! Ide tettem a lajbiba. Be

Next

/
Oldalképek
Tartalom