Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)

1911-04-26 / 74. szám

2. oldal. ÉSZ AKK E L E 1 __________ Szatmárnémeti, 191 1. So mlyay próba-terme! yjj És még alkuszunk. Mint megvert, leszorított, lebirkózott ellenfél — al­kuszunk. Jogokat akarunk adni, a minőket egy szabad nemzet egyen-' jogú polgárai élveznek, általános, tit­kos választói jogot akarunk kivívni a számukra is és a gyűlölet csak nem lohad le, a panaszkodás nem csitul, a közeledés éppen nem látszik. Tessék a Pesti Hírlap 79. szá­mában dr. Csányi Gusztáv „Adat a nemzetiségi kérdéshez“, c, cikkét és a vasárnapi számában a biharmegyei közállapotokról szóló közleményt el­olvasni, az is elég, hogy meghalljuk azt a siralmas sóhajtást, a mely az „Elnémult harangok“ világából kisir. Elég, hogy egész sötétségében feltá­ruljon előttüuk az a temetői kép, melynek egyéb borzalmai talán örökre sötétségben maradnak. Darázsfészekbe nyúl. a ki ezt a kérdést magyar lélekkel akarja meg­oldani. De aki megoldja, másodszor csinálta meg a honfoglalást. Nem szabad itt hallgatni. Azt a harangkötelet meg kell ragadni. Meg kell szólaltatni, félre verni az elné­mult harangokat. Elég volt a fojtogató békéből, jöjjön a kiegyenlítő számadás! Dávid Ödön fogászati műtermét Budapestről áthelyezte. Szatmár, Kazinczy-utca 15 szám. Müfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkákat jutányosán készít Telefon 258. FORGÁCSOK. Mire e sorokon megszárad a nyomdafes­ték, az országházának portása kikeféli suj­tásos attilláját s kiáll a kiskapuba. Megkez­dődik újra a boszorkánykeringő, mely eddig is zörgősre táncolta ezt a csontig szipolyo- zott nemzetet. Mi jön most? Várhatunk-? valami jót ettől a sötét »fekete sereg«-től, mely mint gyilkos körmü, éles csőrü varjú sereg gubbasztva körülüli a jobboldali pad­sorokat. Keresztül akarja hajtani azokat a köteles szállításokat, melyekre zsebrevágta az ; előleget, a felpénzt. A prést tovább fogja csa- 1 várni, szorítani lefele erre a mérhetetlenül le- nyomorodott népre, melyet már az Isten is elhagyni látszik. Megérdemli. .Minden nép­nek olyan barlamentje van, amilyet megérde­mel : mondotta valamelyik jó koponyáju hon­atya. Ezt a parlamentet megérdemli a ma­gyar. Hadd nyögje Bécs bús hadát, amit nya­kára a maga jószántából (?) ültetet. A véderőreform korszaka ez, kezdődik mai nappal, amelynek beszédes szimbóluma I a most megnyíló országház kapujának nyi- ; korgása. Mintha sírbolt ajtaja volna. Hüs, j dohos szellő csap ki rajta. Pedig a reform I jegyében nyílik meg. Ez a fogalom a meg­újhodás, a szabadság, ébredés és haladás gyű I jtő fogalma — volt eddig. Ezután a tuber­kulózist, a rákbetegséget és a paralizist fog- | ják reformbetegségeknek nevezni az orvos­tudományban, mert ez a reform a mi lassú Az éjszskátfan álmok. A Yoshivarra, az »éjszakában« város az antik Yode legvégső élő határszéle, a letűnt pompakedvelő és ünneplő régi Japán divatjának ruházkodásának, hagyományainak s énekeinek uz utolsó festői és különleges menhelye, a »gyönyörű város«, melynek mi idegenek meglepetve és ámulva láttunk vi­szont a Tokugovák korabeli derűs festmé­nyek jeleneteit és színeit, váratlanul elmerült egy hatalmas naplemente fényében, mint va­lami óriási színjáték. A lángok alig néhány óra alatt elnyelték. A misszionáriusok ün­nepet ülnek: a japán »üdv hadserege», mely oly kitartóan küzdött a Yoshivara ellen, ma hálahimnuszokat zeng az Asukusa-park ut­jain, ám a művészet s mindazok, akik sze­retik a ragyegó, együgyű és ősi régi Japánt a mélábu egy nemével vették tudomásul a pusztulás hírét. A Yoshivara megérdemel egy nekroló­got. A világon ez volt a legelőkellőbb helye a kárhozatnak, közbecsülésben álló fővárosa a bűnnek. A szemérmes missek, kiket Cook ( and Són mérsékelt útiköltség ellenében vé- j gighurcolnak a világ összes kontinensein, e- rényük minden veszélyesztetése nélkül meg­tekinthették Yoshivarát. Amit ott láttak, nem volt egyéb, mint egy mérhetetlen és felebhe- tetlen féreie, bűvös és kimondhatatlanul ér­dekes megnyilatkozása az exotiknak. A forrodalom, mely Japánban annyi s majdnem túlságosan sok dolgot kiforgatott a maga mivoltából, a Yoshivarát csaknem érin- telenül hagyta. A japán férfi, ha szórakozni akar, otthon hagyja a terhes nyugati kultú­rát, ahogy a katona lerakja fegyverét, mi­kor nyugodni tér. A szórakozásban mindig antik marad. Itt történhetett, hogy mig a hűbéri kastélyok rombadőltek, mig a samu- riták letették a kettős szabályát s nadrágot öltöttek, mig a császár sapkát, s a császárné kalapot tett fejére, mig a legendák szerte­foszlottak, a művészetből ipari, a költészetből számtan lett, addig a maguk eredetiségében megmaradtak a geisák, az oiranok és jo- rók százados énekeikkel, régi táncaikkal, eti­kettjükkel, ősi öltözékükkel és házaikkal. Geisa, oiran és joró, ezt a három fo­galmat itt nyugaton kissé összekeverjük, ami nem csoda, hisz csak az operettből ismerjük a japán teaházak lakóit. A valóságban a geisa művésznő, aki dalával és táncával e- meli az ünnepségek fényét, ismeri a szöve­vényes ritust, melynek betartásával ki kell szolgálni a lakomák vendégeit, de egyebek­ben erényes is tud lenni. Élvezetet nyújt a szemnek és fülnek s ezzel eleget tett hiva­tásának. Vannak geisék, kikből kitűnő csa­ládanya lett. Vannak viszont mások, kik a fül és szem gyönyörködtetésénél egyebet nyújtanak de ezek már az oiranok mezején mozognak, akik hetérák ugyan, de olyanok, kik hívek egyelten férfihoz. A sorban leg­utolsók, legalantabb álnak a iorók. A yoshi- vari sajátságos nőbirodalomban a geisák voltak a hercegnők, az oiranok a nemesség, a jorók a nép. Utazási különlegességek Tavaszi gyermekjátékok, kerti bútor, hinták, függő Gyermekkocsik és székek nagy választékban bőröndök casettákból. Halászati cikkek: valódi angol horgok és selyem spárgák. Teljes tennis felszerelés. Rakettek, azok ja­vítása és teljes hurozása labdák, sprések, széi és középhálók, ágyak. Vívó felszerelések párbaj pisztoly, kardok kölcsön is. Ki SSigáilyiiiáil, Szatmár, Deák-tér 8. sz. (Gillyén-ház.) Telefon-szám 296.

Next

/
Oldalképek
Tartalom