Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)
1911-04-24 / 73. szám
2. oldal. ÉSZAKKEL El Szatmárnémeti, 1911. m Somlyay próba-terme! U, i? amikor is a szerencsés lejtmézezés következményeképen a viz napokig megáll s iszappal betemeti a piszkot, vagyis a piszokra piszkot hord! Így áll minálunk a köztisztaság ! Nem is szólunk arról, hogy egyenesen bűnös könnyelműség volt városunk j levegőjét megfertőzni köröskürül a téglagyárak által létrehozott gödrök piszkaival s a petróleum finomító bűzös kigőzölgésével! ! Bünbakkot keresni nem szabad. Ha bűnös, ha hibás valaki, az csak maga a város lehet. A város nem 1 akarja azt belátni, hogy a majdnem háromszor oly nagy területen fekvő várost, ugyanannyi személyzettel tisztán tartani nem lehet! Ha ezreket áldozunk más célokra, áldozzunk a köztisztaságra is! Ne akkor ébredjünk bűnös mulasztásunk tudatára, amikor már késő lesz 1 FORGÁCSOK. Hosszas a vajúdás, nagy a kínlódás, folyik a tárgyalás, vacsorázgatnak Becsben Mosolyogva fordult a csúf, vézna asz- szonyka felé, magához szorította, megölelte, és hosszan, melegen csókolta az ajkát. Aztán simogatta a haját, a hátát, a keblét, a lábait és megint csókolta. Mind hevesebben, mind tüzesebben. Lukatich behunyt szeme előtt újra föltűnt Julia snzépséges szőke feje és vad energia szállta meg fantáziáját és minthal nem a felesége feküdnék a karjai között, hanem Julia, akinek sóhajtása üdvösség, csókja édes, bizsergető, szuszogása kéjes muzsika. Vadul ölelte a nőt s gyengéden harap- dálta az állát, az arcát, a füleit. A nőnek minden csontja ropogott az erős férfi szorításaitól, sebzett kígyó módjára vonaglott az atléta karjai között és fájdalmas gyönyörűségek cikáztak minden porcikájában. ó-S hajai, nyögései fuldoklássá válltak, a mámor helyébe fizikai fájdalom lépett a szilaj ölelés hatása alatt, de a férfi ezt nem» vette észre, Júliát látta, Júliát ölelte és mind vadabbá vált. — Elég, elég, meghalok, sikoltotta végre a nő és beleharapott a simogatva fojtogató kezébe. nagyjaink, nehezen jön napvilágra az újszülött: a véderő javaslat. — Minden szü- j lés veszedelmet jelent az anyára nézve, s j hány de hány szomorú esetet látunk, hogy | az anya a legkisebb komplikácziót életével ! fizeti meg! — Kemény dió a véderő javaslat a kormánynak, e sokszor szülő anyának is és bár hangos a becsal! csárda, hogy a ! »mosolygós« képii magyar miniszterelnök 1 nem enged egy jottányit sem, megint nem j valami jól áll a nemzet ügye. Egy élet-i halálra szóló párviadala ez a véderő javas-1 lat Khuennek és Bienerthnek. Valamelyiknek a küzdelemben feltétlenül el kell esnie. A vezető segéd a király-császár s talán neki van legnehezebb helyzete. Határozottan jobban szereti a nagy udvaronezot: Khuent, de viszont szem előtt kell tartania azt is, hogy Bienerth választások előtt áll, amikor is nem ismerve a megalakulandó parlamentet, nem tehet kötelező ígéretet a tárgyalás alatt lévő javaslat oly alakbani elfogadására, amely formában a magyar nyelv tért hódit magának. •— A küzdelem tehát érdekes és nehéz, a győzelem bizonytalan, a fegyverek nagyon egyformák . Mennyivel könnyebb helyzete van a trónörökösnek! Neki az az álláspontja, hogy mindkét miniszterelnök vállalkozott a véderő javaslat keresztülvitelére, ők kvázi ezen munkára lettek kivezényelve, hát csinálják meg! ,Hogy miképen és mimódon, neki ahhoz semmi köze, fő az, hogy a törvénynek meg kell lenni! Katonásan, de biztosan ! szatmári általános t(ltUilÍlny kereskedelmi tudakozó intézet. Petöfi-u. 17. sz. Telefon-sz.: 310. Már nem uj vállalat, amennyiben széleskörű összeköttetései révén nyolc megyéből a kereskedők és iparosok hitelképessége és vagyoni állapota felől azonnali informa- tiókkal is szolgálhat. — Ne tessék tehát addig üzletet kölni, mig az informatiót nem szerzi be. A SZÍNHÁZ. Heti műsor : Kedden »János vitéz«. (B.J. Szerdán »Czigányszerelem«. (C.J. Csütörtökön: A karszemélyzet jutalomjátékául »Színházi képtelenségek«. (Bérletszünet). Pénteken »Varázskeringő«. (Bérlet - szünet). Szombaton »A millió«. Vasárnap este »Csárli nénje«. HÍRE K. Hivatalvizsgálat. Dr. Fabó Zoltán szatmárnémeti vezető kir. ügyész a szinér- váraljai kir. járásbíróság büntető igazságügyi adminisztratív teendőnek, a bírósági fogház kezelésének és az ügyészségi megbízott ügyvitelének időszaki megvizsgálása végett Szinérváraljára utazott. Kirendelés. A m. kir. igazságügymiLukatich magához tért. Julia eltűnt, alél- tan hevert lábai előtt a felesége. Mintha hideg zuhannyal öntötték volna le, a szivéből, a véréből eltűnt a forróság. Egy pillanatig gyűlölettel nézte az összeroskadt, ziháló asz- szonykát, rá szeretett volna tiporni. Aztán gyöngéden felemelte, maga mellé ültette, ösz- szehajtogatta az újságot s azzal legyezgette a forró, kis arezot. A nő hamarosan magához tért és boldogan mosolygott a férjére. — Borzasztóan tudtok ti szeretni, férfiak. — Nem mindegyik, nevetett szemtelenül Lukatich. És magában ezt gondolta: Jobb lett; volna főbelőni magamat. A vonat kiért a Karszt sziklái közül, nyájas, zöldelő boldog vidék tárult fel szemeik előtt.» A messzeségben felbukkant a gyönyörű Adria vize, Fiume tornyai, gyárkéményei aranyosan csillantak meg a napsugárban. Szántó-vető; parasztok, daloló kecskepásztarok suhantak el a vasút mellett, oly szép volt a világ, oly csábitó a napfény. a tenger, az emberek. Es Lukatich megenyhült. Eszébe jutott, hogy az adósságait mind kifizette és Júliára gondolt. Másnap a ringó Adriagőzösön utazoíl Velencébe az ifjú pár. Kint ültek a fedélzeten. Az asszonyka áradtan mosolygott és lelketlenül nézte a tenger zöld hullámait. A férfi arcza dúlt volt, sápadt és ránezos. Mintha évekkel öregedett volna egy éjszaka alatt. Ritkán szóltak egymáshoz. Mi mondanivalójuk is lett volna? Istennek e két lelkes teremtménye úgy került össze, mint párzás évadján az igevonó állatok. Vidám olasz muzsikusok bécsi keringőt fújtak frissen, kedvesen. Nyájas adriai szél simogatta az utasok arczát, akik kéjjel szívták a pompás levegőt. És a nap, mely; mondhatatlan idők óta ragyog a világ csúf-» ságaira és utálatosságaira, kibújt a dalmát hegyek mögül és megint mosolygott, megint ragyogott, hizelkedő farizeus módjára, mintha egyéb nem lenne a világon, csak öröm és boldogság. Erdősi Dezső.
