Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-18 / 44. szám
2. oldal, ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1911. Ujj Somlyay próba-terme! W vissza az, hogy a határozott célra ösz- szegyüjtött pénz még mindig valahol van. Tisztázni kell ezt az ügyet azonnal s mentül nagyobb nyilvánosság előtt. A nyugat szerint Magyarország Kis-Ázsia s ha ilyen és hasonló esetek megtörténhetnek Magyarországon, méltán lehet ázsiai állapotokról beszélni. Meg kell állapítani mentül hamarabb, hogy ki az oka, a ministe- rium, a főispán, az alispán, hogy a szerencsétlenül jártak, a támasznélkül hátramaradtak miért nem jutottak hozzá még a részükre összegyűlt pénzhez s aki hibás a dologban, legyen az a ministérium, a főispán vagy alispán, a legszigorúbban megbüntetendő. Ez az ügy most már nemcsak a szerencsétlenül járt ököritóiak ügye, hanem az egész ország dolga, mert hiszen az egész országnak, sőt miután adományok külföldről is érkeztek, a külföldnek is joga van megtudni, hogy hol van és mi történt azzal a pénzzel, ami a szerencsétlenek részére befolyt. Vizsgálatot, szigorú vizsgálatot kérünk! Látni óhajtjuk, hogy ki a bűnös, ki követett el mulasztást, hogy módunk legyen a nyilvánosság előtt megbélyegezni azt, aki bűnös mulasztásával előidézte azt, hogy magukkal tehetetlen nyomorultak még mindig ki vannak téve az éhenhalás veszedelmének ! Örl ÜTB fogászati WtlUU műtermét Budapestről áthelyezte. Szatmér, Kazinczy-utca 15 szám. Műfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkákat jutányosán készít Telefon 258. SZÉLJEGYZETE K. MIÓTA Khuen-Hédervary kinyilatkoztatta, hogy a kormány a türelem és várakozás politikáját követi, azóta a munkapárti fizetett újságok nem győzik eléggé magasztalni ezt a mélységes, nagy áliambölcsességet. E közben azonban megfeledkeznek arról, hogy a türelem várakozás és semmittevés nem felel meg a „munka“ fogalmának. Arról is megfeledkeznek, hogy a kormány és pártja a választások előtt a munka cégére alatt ámi- totta és vesztegette meg az országot, most pedig munka helyett mélységes bölcsességgel várakozik és szavaz. Ezt az állambölcseséget Khuen valószínűleg a Lajtán túlról tanulta. Valahányszor a magyar nemzet törvényben gyökerező jogos követelésekkel állott elő, a bécsi udvar is mindig a várakozás álláspontjára helyezkedett s addig várakozott, mig osztrák pénzen olyan többséget gyűjtött a magyar parlamentbee, a mely kész hazáját eladni Ausztria érdekéért. * TISZA István a munkapárt tündöklő csillgga Khuen-Héderváry megbízásából ügynöki szerepre vállalkozott. A béke érdekében a románokkal szenzáloskodik. Természetesen munkapárti szellemben. ígér a románoknak a következő választásra 40 mandátumot, Ígéri az Apponyi-féle rendeletnek visszaszívását, a román nyelvnek a közigazgatásban és az állami — mondd magyar állami — iskolákban való érvényesülését és más eféle épületes dolgokat. Ez a bülcs türelmi potitíka béke-olajága! a UPilSTSS“ szatmári általános „Ubfll 1 HU kereskedelmi tudakozó intézet. Petőfi-u. 17. sz. Telefon-sz.: 310. Már nem uj vállalat, amennyiben széleskörű összeköttetései révén nyolc megyéből a kereskedők és iparosok hitelképessége és vagyoni állapota felől azonnali informa- tiókkal is szolgálhat. — Ne tessék tehát addig üzletet kötni, mig az informatiót nem szerzi be. Bahlström Géza Városi kutmester. Kútfúrási vállalata. Szivattyú és vízvezeték felszerelést elfogad. Majláth-utca 9. Telefon 233. tottan járt fel-alá szobájában s minél inkább igyekezett magát megnyugtatni, valami rossz lelkű démon annál inkább nyugtalanná: „elkéstél már Rojthy Sándor! az a leány, akiről te álmodozol, másnak a felesége“. Egyre nagyobb nyugtalanság vett rajta erőt. Hiába, az álmoknak mindig van valami jelentőségük. Elvégre is nincs benne semmi lehetetlen. Két év sok idő, azóta hosszú ruhát is kaphatott, férjhez is mehetett Maris.... De hát akkor az ő boldogsága, még mielőtt megvalósulhatott volna, múló délibábként szétfoszlott?... Nem!... ez lehetetlen... Maris még nem ment férjhez! Maris még emlékszik a bucsuzásra, hiszen megértette ... örömmel várja őt... Igen! Maris az ő felesége lesz! * * * A kővetkező pillanatban már fogatott. Délután 3 óra volt. Ha jól hajtat, még 4-re beér a nagyfaludi állomásra a 4 óra 8 perces vonathoz, ezzel pár órai utazás után Várhelyen van Ma.iséknál. Tehát még ma megfogja látni őt s holnap már nyilatkozni is fog. Magát teljesen megnyugtatva lépett könnyű kocsijára s maga vette át a gyeplőket. Az ostor megpattogott kezében s a jó vérű lovak szélgyorsasággal vitték szerelmes gazdájukat. Tíz perc alatt hátamögött hagyta szép- fekvésű birtokát, egy negyedóra múlva felért az országúira. Innen már jól ki lehetett venni a távol Nagyfalud külömböző templomainak tornyait. Mikor tajtékzó lovaival beért a nagyfaludi állomásra, többé nem is izgatta az álom. Egyedül Marisra, az ő szép Marisára gondolt, akit pár óra múlva meglát s holnap már az egész világ előtt a magáénak mond. Ilyen s hasonló gondolatok közt lépett a pénztárhoz jegyet váltani. A jegyet egy csinos asszonyka kezéből vette, aki legnagyobb bámulatára nevén szólította: Sándor, hát meg sem ösmer ? Rojthy csak most nézett a kérdőre, akiben Marist, az ő egykori szép Marisát ismerte meg. Rögtön eszébe jutott az álom... Vesztett boldogsága ott állott előtte, aki elmondta, hogy a tavasszal ment férjhez ;a nagyfaludi állomás főnökéhez s hogy férjét per passzió gyakran helyettesíti a pénztárnál. Rojthy Sándor arca elhalványodott. Egy darabig szótlanul nézett a beszélőre. Aztán csak ennyit mondott: legyen nagyon boldog, Maris! Felkereste indulófélben levő kocsiját. Most azonban a hátulsó ülésre *ült. S mig szeméből egy forró fkönnycsepp lopva alá futott ujjaival izgatottan tépdeste zöld vasúti jegyét, Rácz Károly. me
