Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)

1911-03-21 / 46. szám

Ili. étfolyam. 46-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. március 21. Kedd. FÜGGETLEN POLITIKA! NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 „ „ „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Felelős szerkesztő : Dr. V E R É C Z Y ERNŐ. Főmunkatársak: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. Laptulajdonos és kiadó : az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. Évfordulón. Ma tizenhét éve, hogy a Kor­mányzó örök álomra hunyta le sze­mét. Akkor — tizenhét évekkel ezelőtt — gyászba borúit az egész Magyar- ország és szomorúság ütött tanyát a magyar ugaron. Azután jöttek a mindennapok szürke gondjai és az apró tusákban kezdtük feledni az Embert, aki úgy irta be a nevét a magyar történe­lembe, hogy mellette törpévé zsugo­rodtak a koronás királyok. A magyar szalmaláng gyorsan kihamvadt és az- j óta évenként egyszer emlékeztünk: csak arról, hogy mi volt uekünk Kossuth Lajos ? A ma az epigonok kora. Hatvan éven át pineni a magyar föld, hogy akkor héroszoknak adott életet és amióta befejeződött a legfelségesebb hősköltemény, azóta a magyar anyák csak törpe és méltatlan utódokat nem­zenek. Méltó hát megilletődötten em­lékeznünk a Kormányzó halálára, aki ! mig élt, ébren tan' .fa nemzeti nagy létünkbe vetett hitünket. A Krisztusok sorsa volt az övé. Meg akarta váltani a nemzetet a szol­gaságtól, ki akarta küzdeni számára la szabadságot. És mi lett a jutalma? A száműzetés keserű kenyere, a csa­lódás fájó érzése és az a vigasztalan tudat, hogy az ügy amelyért küzdött, vesztett ügy volt, mert a magyar nem tudja soha lerázni magáról a szolga­ság igáját. Mit tesz az, hogy azóta fordult egyet a nap járása felettünk és egy idő óta felnőtt magyarkák alkotmá- nyosdit játszadoznak? Azért maradt minden a régiben. A hős magyar nemzet önáltató játékát könyes szem­mel nézi a turini remete és fájó ér­zések közt mondja: nem igy gondol­tam én, nem igy... Bizony nincs szomorúbb megadás, Ősz. Naplemente volt. A nap fáradt sugarai ott játszottak pirosán, lanyhán, mosolyogva asszony kis lábainál, melyekét felváltva egy­másra rakosgatott; s odanézett mereven a kis barna cipőcskékre, mialat beszélt halkan érzéstől áthatott hangon. — Hagyja el Pista, régen volt az, hagyjuk ki a játékból azt a gyerekjátékot: a szerelmet. Tudja, öreg asszony vagyok én már, a napokban ősz szálakat vettem észre a hajamban. A tükörből olyan gúnyosan nevettek rám azok az ősz hajszálak, mintha azt mondták volna, ugyan miért állasz a tü­kör elé, miért ragyog oly melegen fekete szemed, mintka tavaszról beszélne, mikor mi itt fönn a fekete hajszálak között mi öre­gek, mi megőszült hajszálak csak ez elmú­lásról, őszről, hidegről beszélhetünk. Pizony múlik az idő. — Lássa engem — ki fiatal koromban olyan józanul gondolkoztam, olyan “gyönyö­rűséggel mulattam udvarlóimtól [körülvéve s ki olyan hideg számítással mentem bele a mamától vezetve a házasság szent csarno­kába — most az őszi hajszálak szinte ér- zelgőssé tesznek... Úgy éltem át az uram oldala mellett az életem, hogy a tiszta [sze­relmet nem ismertem. Kárpótlást szereztem. Voltak jólelkü fiuk, “kik kellemessé tették a múltat... És mégis ha most ‘ vissza­gondolok azokra a forró pillanatokra olyan borzongató hidegséget hoz az emlékezés. . . Most érzem vagy úgy gondolom, ^hogy ér­zem milyen lehet egy naiv, egy igaz boldog szerelem, amilyenben részem nem volt soha s nem lesz soha . . . A férfi csak hallgatott s csak nézte az asszonyt.. .. Még mindig szép volt. Nagy fekete szeme, ineiybői kábító melegség borult a szivére; asszonyos szép alakja és sok, más, melyek mind kevéssé, kívánatossá teték a férfi szemében. Élezte a férfi, hogy mondania kell most valamit, talán vigasztalni; igen vigasztalni, hiszen sajnálja mág ez az asszony most is, hogy nem fiatal. Felált, a fotelből, hol eddig szemben ült az asszonnyal, oda ült mellé s úgy be­szélt. — De hiszen, maga csak képzelődik maga még szép, olyan igazi asszony. HA szén én azért jöttem mert szeretem, seere­Saját érdeke minden : : hölgynek hogy a : Hesztenbaum Marisha női kalap divattermeit megtekintse. [Miedelmi Sank palota i-ső emeletén) ahol már raktáron vannak a legújabb párisi valamintgyászkalapoh minőén kivitelben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom