Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-19 / 45. szám
III. évfolyam. 45-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. március 19. Vasárnap. FÜGGETLEN POLITIKÁI NAPILAP. SZATMARVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALQS' EAPJÁi Előfizetési árak : Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 „ „ „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Fömunkatársak: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. Laptulajdonos és kiadó : __ az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Aggság. Irta: szikla. Az intézmények élettana ugyanaz, mint a szerves lényeké: elöregednek erőben és tevékenységben, céljaik szemhatára megszükül, tehetetlenségükben idegen erők hatása taszítja lefelé — a sírjaik felé. Az aggság jeleit lehet leplezgetni; de a kifent és befestett bajusz, a drótrugókkal erőszakolt ruganyosság, sőt az éterinjekció is csak késlelteti a megkopott kerekek végső megkatta- nását. Az emberek elpusztulnak, mert az élet kacér szerető: friss energiákra eleven törekvésekkel. Kénytelen irigyéhes. Az elkopott, meghalt gyári ke- kedve nézni, hogy a leánya veszedel- rékroncsokat eltávolítják, sarokba dob- mesen hódit s ő siralmasan vénül, ják, hogy átolvasszák és uj mintákba A parlamenti élet akkor kezd vé- öltsék: e nélkül megszűnik az üzem- Hülni, ha nem tud sem érdeklődést képesség. kiváltani a nemzet leikéből sem azoA magyar parlamentről van szó. kát a felébredő, újszülött törekvéseket Ezen a szép asszonyon, akit teleakga- nem tudja szárnyai alá kapni, a me- tunk mindenfelé drágagyöngygyel, az lyek a gondolkodó százezrek lelkét utóbbi időben veszedelmesen kiütött! mozgatják. így marad szárazon a par- az aggság mindenféle járulékaival. — lament. Lehet vele megszavaztatni Kedvetlen. Egészségben izgalmakra milliókat, sőt akár egy milliárdot, levágyik. Elgyengülésében nem tud lé- hét belefogni idegen célok igájába.. . pést tartani a leányával: az idő szel- j Az öreg ember szívesen játszik kato- lemével, a magyar nemzet leikével, a násdit, szívesen befogja magát a kis társadalmunk kebelében forrongó uj játékszekérbe — lónak. Találkozás. Irta: Vidovich Ernő. Reggel négy óra volt, mikor Kapornay Miklós elbúcsúzott a menyasszonyától. Kiment az utcára, hideg, téli reggel volt, ajkán ott égett még az utolsó csók és az utolsó forró tekintet, sétálni indult és elgondolkozott. Nagyon szerette a menyasszonyát. Szerencsefia volt, aki húszéves korában került fel a fővárosba és harmincéves korára keresett ügyvéd, gazdag ember vált belőle. A végén megpecsételte a jövőjét egy szép leány kezével és nagy vagyonnal. Kiért a belvárosból és egy ismerős külvárosi utcán találta magát. Előtte egy gyanús korcsmából pislákoló fény áradt, ez a hely is nagyon . ismerős volt előtte, mint fiatal ember gyakran járt ide, mikor zajos tivornyázások után egy pohár pálinkával akarta eltompitani az idegeit. Most is szinte öntudatlanul indult a korcsma felé és benyitott az ajtón. Az ivóban két piros abrosszal beterített asztal volt, két hosszú asztal. Az egyiket egy csomó fiatal jogász ülte körül, zajosan mulattak, a másik asztalnál egy magános férfi ült. Fejét a tenyerébe hajtotta, előtte bar- násszinü folyadék állott. Kapornay ismerte azt jól, maga is sokáig élt evvel abban a korban, mikor az ifjú tetszeleg magának avval a gondolattal, hogy rombolja a szervezetét, mert fiatalon akar meghalni. Leül az asztal másik végére s egy pohár pálinkát rendelt. Csudálkozva vizsgálta a másikat, nagyon ismerős volt előtte. Az egyszerre felemelte a fejét és meglepetve néztek egymásra. — Te vagy az, Imre ? — kérdezte ámulva Kapornay. Bertalan Imre volt. Gyermekkori jóba- . rátja, akivel együtt került fel a fővárosba. Sokáig jó barátok maradtak itt is. Egyszerre aztán Bertalan kerülni kezdte, csak néha hallott hirt felőle és az nagyon szomorú volt, hogy egyre sülyed. Bertalan felállott és melléje ült. — Hogy kerültél te ide ? — kérdezte. Kapornay nem tudott felelni. Elkese- i redve nézte a jó barátját. A külseje el volt hanyagolva, ruhája kopott. A tekintete tétova, zavaros, volt, egész valóján látszott a i megrontott szervezet és a romlásnak induló szellemi élet. Kálik Lajos varrógép és beszélő-gép (grammophon) raktára Szatmáron Széchenyiutca a gör. kath. templommal szemben. — Az Eufon tölcsérnélküli beszélögépgyár kizárólagos egyedüli elárusítója Szatmár Nagykároly városa és vidékeire. — A világ legjobb gyártmányú varrógépeit kedvező részletfizetésre árusítom. Varrógéprész és különösen hanglemezekben a legnagyobb választék a legolcsóbb árak mellett. — A n. é. közönség szíves pártfogását kérve, mély tisztelettel Kálik Lajos.
