Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-01 / 29. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. J3ZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. ^ _________________________________________________________________________________________________________ Az onos dátumok. i. D— 1910. julius 2. Kedves Dezső! Talán első pillanatban el sem tudja képzelni, mi lehet az oka annak, hogy levelemből elébe hull ez a kis karikagyűrű, melynek párja a maga ujján van s melyre ha reánéz, mindig eszébe juthatnak forró, szerelmes szavaim, talán azt hiszi, elhervadt szerelemről, elfelejtett esküről regél ez a csillogó-villogó kis ércdarab... nem tudom, mit gbndol, midőn meglátja a visszaküldött jegygyűrűt, de aligha sejti, a lelki fájdalmaknak mily rettenetes kálváriáját állottam ki, mily irtóztató harcot vívtam saját magammal, mig szerelmemet és szivemet elhallgattatva képes voltam hozzáfogni e levél megírásához, mely számomra a szenvedések kifogyhatatlan forrását nyitja ugyan meg, de1 talán oly szégyentől ment meg, melyet nem lennék képes elviselni. Higyje el, hogy nincs borzasztóbb helyzet a világon, mint az enyém, mert nem óriási csapása az a sorsnak, ha egy leány szép is, gazdag is ? Aki felületesen vizsgálja ezt a mondást, őrültségnek, istenkáromlásnak minősítheti, de aki mélyen gondolkozik felette, mint én, akinek sok álmatlan éjszakát okozott a miatta való lelkifájdalom, mint nekem, azt föltétlenül igaznak fogja találni, hogy ritkán számíthat boldogságra az a leány, akiről ellenségei is kénytelenek elismerni, hogy szép is, gazdag is. Tudja, hogy mindig nagy hajlamom volt a filozofálásra, a reflexiókra; mondhatom, elmélkedéseim semmiről sem tártak elém tisztább képet, mint saját sorsomról, mint arról, hogy én arra vagyok kárhoztatva, ne tudhassam meg sohasem, ki az, ki bennem lelte föl a női ideált, kinek szive dobogott hevesebben, mikor tekintete találko-1 zott az én szemem sugaraival, mert nem tudhatom senkiről, aki szerelmemért s kezemért eseng; vájjon mikor szemeim fényét dicsőíti, nem gondoi-e arra, hogy még csillogóbbak aranyaim? Elhatároztam, hogy sohase megyek férjhez, igy megtréfáloin a sorsot, amely azt akarta, hogy a házasság birodalmába lépjek be, mint valami ismeretlen országba; nem tudva szerelmet fogok-e ott látni, vagy csak egy oly embert, aki pénzemre vágyik. , Ez elhatározásom soha egy pillanatra sem ingott meg, mindaddig, mig magát meg nem ismertem, de akkor . . . akkor szinte szebb színben tűnt fel előttem az egész világ, egy addig nem ismert érzés lett ur felettem, elfelejtettem egy időre elhatározásomat, el minden gondolatomat, kivéve azt az egyet, hogy a magáé akarok lenni s mikor megkérte a kezemet, boldogan mondtam igent. Meg voltam róla győződve, hogy magának magamért kellek, nem a vagyonomért; azt hittem, semmit sem kockáztatok, midőn ma„Divat udvar" Szatmármegye legnagyobb és legfényesebb f S • külföldi mintára berendezve äBfifllliSIPVSI megnyílik 1911. márc. havában OPUnUZŰ Kazinczy-u. 4. KLvét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Berikő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4'40 : : : villany erővel pörkölve. „M ka korona, Udvari ebéd. (B.) Vasárnap este néhány magyarok felgyülekezének a várpalotába és illő megrökönyödéssel végigették a kimondhatatlan nevű ételek hosszú sorát. Élénk gond fordítódott arra is, hogy a címeres evőeszközök ne csörömpöljenek és néhányan — a nagyúri szokásokban járatosabbak — óvatosan figyelmeztették a szomszédaikat, hogy a szájöblögető vizet nem kell meginni. Azután a király szerklet tartott. Puhultak a magyar gerincek és ritka egyértelműséggel hajladoztak a földig a derék becsületes osztrák sógorokkal együtt. Szóval derűs volt a hangulat és olyik magyar ur — akit a sors a delegátusi tisztségre méltatott — karbafüzve távozott egy-egy újonnan szerzett osztrák baráttal. Hétfőn egy kis komédia játszódott le a két delegációban. A tegnap este még jóbarátok harcra kelének egymással. Kormánypárti újságok szerint azért, mert a magyarok kurucul kivivták a magyar iparnak a tengerészeti építkezéseknél kvóta szerinti részesedését. Ezek a magyarok ugyanis, — akik a sors egy véletlen szeszélyénél fogva ma a nemzet sorsát intézik — olyan jó hazafiak es úgy a sarkukra tudnak állani, hogy az osztrák-magyar tengerészeti hadvezetőség csak úgy szívességképpen megígérte nekik, hogy megadja a magyar iparnak, ami a magyar iparé. Hogy részesíteni fogja a kevésszámú magyar iparűzők közül azokat, akik a kormányt támogatják, néminemű megrendelésekben. Hát ezt a diadalt nem sokáig élvezték a kuruc magyarok. Mert az újonnan szerzett osztrák barátság ezúttal sem tagadta meg magát. Az osztrák delegáció ülésén felállóit az egyik osztrák ur és méltatlankodva kelt ki a tengerészeti főparancsnokság ellen, amely az osztrák ipar ősi jogait elsinkófálja. Az osztrák sógorok ugyanis sérelmesnek tartják magukra nézve, hogy a magyar iparnak egy régi sérelme állítólag orvosoltatott. Dühös szavak hangzottak el az indokolatlan méltatlankodás ismét elfelejtette az osztrák urakkal az illendőséget. A magyar delegáció aztán, — miután úgy sem ke-
