Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)
1911-02-18 / 20. szám
s r. Hí. évfolyam. 20-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. február 18. Szombat. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: . , 16 , , . 8 „ „ , 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERVÓ. Főmunkafársa k: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. Laptulajdonos és kiadó: az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. Homály a politikában (B—a.) A napi politikának ma sincs érdekesebb kérdése a titkos akták ügyénél. Az érdekességet részben még fokozza, de részben tompítja is egy bécsi újság indiszkréciója, amelyik se szó, se beszéd, egyszerűen leközli teljes terjedelmükben ezeket a hírhedt aktákat. Érdekes ez eljárás azért, mert ugyanezen időben itthon a titokzatosság és nagyképűség minden leplébe burkolózva, háromszoros lakat alá vett ajtók mögött tartotta üléseit a négyes bizottság, mely Lukács László vagy Désy Zoltán igazát volt hivatva eldönteni. Nincs okunk feltételezni, hogy a bécsi újság a megtámadott koalíció becsületének védelmére sietett elő a „titkos“ jelzésű iratokkal. Valóbbszinü, hogy titkosék e felvonultatása a Lukács jegyében történt. Az aktákat rendelkezésre bocsátó osztrák (?) politikus maga is fölöttébb bizni látszik azon szövegezés homályosságában, mely a négyes bizottság megállapítása szerint teljes jóhiszeműséget kölcsönöz Lukács kijelentésének. A négyes bizottság közismert határozatával megtette kötelességét; mehet a sötét alaktalanságba, ahonnan összeverődött. E határozat megvan s vele szemben még Andrássy megjegyzését sem állítjuk oda; eszerint u. i. még ha az Írásos megállapodás igazolja is Lukács jóhiszeműségét, a tárgyalás előzményei és egész anyaga, melyet Lukácsnak hivatalból kell ismernie, e jóhiszeműséget teljesen kizárják. A négyes bizottság határozatából, Andrássy fenti nyilatkozatából s a titkos jegyzőkönyv nyilvánosságra jutott szövegéből azonban szinte kétségbeejtő egyhangúsággal kondul ki egy szomorú valóság. A magunk részéről csak ezt akarjuk most leszögezni. A kérdés, melyre a titkos jegyzőkönyvben kell a választ megtalálni, igen egyszerű és határozott. Köte- lezte-é magát a koalíciós kormány az osztrák kormánnyal szemben arra, hogy a közös bank szabadalmát bizonyos ellenszolgáltatások fejében meghosszabbítja ? Igen-e, vagy nem? És ezen egyszerű, világos kérdésre kivánt egyszerű, világos válasz úgy van a jegyzőkönyvbe szövegezve, hogy attól a Désy kecskéje is jóllak- hatik, a Lukács káposztája is megmaradhat. A jegyzőkönyvben állitólag az van, hogy nem kötelezte, tehát szabad kezet tartott fent magának. De viszont ez a szép gondolat úgy van szavakba öntve, hogy a legbecsületesebb jóhiszeműséggel az ellenkezőjét is ki lehet olvasni belőle. Hogyan? Hát az ország sorsát intéző méltóságosok és kegyelmesek nem értenek ahoz, amiből már a süldődiákokat szigorúan megcenzurázzák s ha kell, elbuktatják? Nem értenek gondolataiknak határozott, értelmes formába öntéséhez? A szövegezésbeli homály annak jele-é, hogy a szövegezőket kár volt még az érettségi vizsgán is átengedni? Sajnos, az a homály sokkal szomorúbb ténynek a jele. Az ország sorsát intéző hatalmasok gyengeségének, férfiatlanságának. Akik hatalmukat féltvén, a korona miatt nem mernek „nem“-et, a nemzet miatt nem mernek „igen“-t mondani. Hanem homályosságból, kétértelműségből építik hatalmuk imbolygó, roskadozó hidját a király és nemzet felfogását elválasztó szakadék fölött “Akik bódultságukban megfeledkeznek arról, hogy ők talán mégis csak magyar államférfiak; a magyarnak pedig a nyíltság, őszinteség volt eddig nemzetközileg elismert faji jellemvonása. Ilyen erkölcsi fogyatkozásnak jele az a homály, mely a jegyzőkönyv szövegét nem titkossá, hanem titokzatossá teszi. És ez a legszomorubb az egész ügyben. „Divat udvar" Szatmármegye legnagyobb és legfényesebb áruháza külföldi mintára berendezve megnyílik 1911. márc. havában Kazinczy-u. 4.
