Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)
1911-02-17 / 19. szám
Szatmárnémeti, 1911. február 17. Péntek. 111. évfolyam. 19-ik szány^ északkelet FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. szatmArvArmegye és szatmAr város függetlenségi pártjainak hivatalos lapja. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ . „ 8 „ . . 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ER NÓ. Főmunkatársak: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. Laptulajdonos és kiadó: a*-ÉS2AKKELETI KÖNYVNYOMDA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. Spekuláció. A szatmári börzén óriási a kavarodás. A jogosuiatlan értékpapír emelkedés miatt, a mint előre látható volt, beállott a krízis. Hisz ez természetes is. Mert hiszen, amidőn a papírok árát nem annak a papírnak tényleges belértéke s a papír hozadéka szabja meg, hanem az egyes spekulációk érdeke, azaz a papírok árát egyes spekulátiv egyének szabhatják meg, jóra nem vezethet. Mi is csak az alapja az érték papirok ára indokolatlan fel- emelkedésének ? Nehány mondhatni vagyontalan, vagy legalább csekély vagyonnal biró spekulátiv szellemű ember egy üres órában, a Pannóniában, a börze helyiségben, langyos feketekávé mellett elhatározta azt, hogy segíteni fog a szatmári pénzintézetek papírjain 1 Mindjárt megbeszélték a kivitelnek módját. Vegyünk Leszámítoló banki részvényt a folyó árban. Vettek! S ekkor a csendes társak közül egy a csendes társak egy másikától 100 koronával drágábban vett meg nehány Leszámítoló banki részvényt. Az üzleti társ persze erre tele kiabálta a börzét, hogy a Leszámítoló banki részvény 100 K-val emelkedett! Természetes dolog, hogy a börzén aztán a Leszámítoló bank értékpapírja 100 K-val magasabb lett s a csendes társak a folyó árban megvett papírokat eladták a felvert áron s a különbözeiét zsebre vágták. Látva ezt egy a közgazdasági élet iránt szintén me■—- ————-—-----—----r*------------•---------------------------le gen érdeklő csoport, arra az önkéntelenül előtérbe tóduló eszmére jutott, hogy másik csoport pénzt, sok /í^izF^^peshetett, miért ne keres- hetp f^o;SESoportjiik is pénzt, sok pértzt?TÍQgy:ne, keresnének! Ha lehet. Az előbbi műveletet ők is végig csinálták! Vettek ők is a folyó, de már a normális árnál 100 koronával magasabb áron papirt, s amidőn már tiszteséges summával rendelkeztek a csoport egy tagja ismét vett a csoporttól 100 K-val drágábban papirt, s amidőn a papir ára ezen magasabb árhoz igazodó a csoport eladta azon a magasabb áron a papirt, úgy hogy már a két közgazdasági tevékenységgel a Leszámítoló bank papir ja a belértékénél s forgalmi értékénél 200 K-val magasabbra lett felverve. így ment ez azután tovább és igy állhatott elő az, hogy egy a bel- értéket és hozadékot szem előtt tartva, legfeljebb 400 K.-t érő papir forgalmi ára felveretett 600 koronára. S a tőzsde-manipulatio vigan folyt tovább s folytatódott annál inkább, mert hiszen a helybeli intézetek, különös előszeretettel viseltetvén a lombard üzletek iránt, a pénzt telimarokkal bocsátották a spekulánsok rendelkezésére! Dúlt tehát az elevenség .a köz- gazdasági élet terén s dúlna talán még most is, ha időközben a bankok ama tudatra nem ébredtek volna, hogy mi is lesz ennek a vége. Minden papir forgalmi, illetve felvert ára 4—500 K-val magasabb a részesedés értékénél s a kölcsön természetesen ezen forgalmi, illetve felvert árhoz igazodván, ha valami okból esni talál a papirok felvert értéke, hol lesz fedezve a bank kölcsön ereje. Elhatározták tehát a bankok, hogy lombard kölcsönt nem adnak s ezzel bedugulván a pénzforrás, kezdett lanyhulni a közgazdasági munkálkodás iránti kedv, beállott a pangás s a pangás után ez ár esés s ma már ott állunk, a hol állottunk a csoport megalakulása előtt azaz a papirok kezdik elérni a normális értéküket. A Pannónia tőzsde spekulánsai pedig markukba nevetnek, mert hiszen ők már leszedték a tejfelt. Ők már a mostani közgazdasági életben részt nem vettek. Veszteséget, még pedig óriási veszteséget szenvednek azonban azok, a kik csak az utolsó napokban kaptak kedvet ahhoz, hogy ők is tevékenykedjenek szegény Magyarország gazdasági életének élénkebbé, mozgékonyabbá tételében. Széljegyzetek. A KIRÁLY. Közöttünk a magyar koronás király! A királyi palota ablakai fényben úsznak, lakájok serege sürög-forog. Itt a király! S mindezt miért kapjuk? Azokért a sok-sok milliókért, amiket civilista cimen fizetünk. A magyar királyi udvartartás abban merül ki, hogy ha a politikai csinyek *ugy kívánják, a magyar király egyszer-egyszer pár napra lerándul hozzánk! S ez a pár lerándulás kerül bele a magyar nemzetnek 11 millió 300.000 koronába. Ezért bizony még az északi sarkra is érdemes lenne kirándulni. Na de ne panaszkodjunk! Szép „Divat udvar" Szatmármegye legnagyobb és legfényesebb áruháza külföldi mintára berendezve megnyílik 1911. márc. havában Kazinczy-u. 4.
