Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)
1911-02-05 / 9. szám
III. évfolyam. 9-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. február 5. Vasárnap. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 „ „ p 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába* ItSídendők. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Főmunkatársak: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. Laptulajdonos és kiadó : az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. azerkesztöseg es kidüufnvatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek Politikai sakkjáték. Irta: Kelemen Samu orsz. képviselő. A politikai sakktáblán most érdekes játszma folyik. A bankvitában gróf Tisza István nagy beszédet tartott, látszat szerint az ellenzék, valósággá azonban Lukács László pénz- ügyminister ellen. A beszéd után lelkes volt a hangulat a munkapárton, tömegesen siettek üdvözölni az illusztris szónokot, de egy-két órával később már fanyarrá vált a kedv, mert a lelkes ünneplők nem tudták kit akart igazában ütni Tisza István: az ellenzéket-e, vagy pedig a munkapártnak azokat a tagjait, akik Lukács pénz- ügyminister törvényjavaslatáért exponálták magukat. Tudvalevő, hogy Tisza és Lukács között az egyetértés nem a legzavartalanabb. Az ellentét attól az időtől kezdődik, amikor Lukácsnak kormány-alakító terveit Tisza István keresztezte. Lukács akkor a radikális választójog alapján óhajtott kormányt alakítani olykép, hogy a bankkérdésben provizóriumot létesít és az uj, az általános választójog alapján összeülő parlamentnek feladata lesz a bankkérdésnek végleges eldöntése. Ehhez Lukács a függetlenségi pártból keresett szövetségeseket, épen- ugy, mint ahogy Tisza később szo- rongattatásában a néppártot is felhívta szövetkezésre, habár siker nélkül. Magától értetődő, hogy. Lukács nem nagyon tudja elfelejteni Tiszának, hogy annak idején a Nemzeti Társaskörben Tisza ellentállásra szólította fel híveit Lukács tervei ellen, viszont Tisza sem tartozik a túlságosan engesztelé- keny ellenfelek közé. Lukács azonban pénzügyminiszter lett, mert a király határozottan igy kívánta s Tisza István is kénytelen volt jó képet vágni ehhez a neki nem túlságosan tetsző játékhoz. Ezeknek az előzményeknek az ismerete teszi egyenesen izgatóvá azt a kérdést, mi okon látta Tisza szükségesnek mostani felszólalását, melynek éle tagadhatatlanul Lukács ellen irányult. Az ellenzéknek a bankjavaslattal szemben az volt az álláspontja, hogy az nem fedi a kormánynak azt az ígéretét, hogy a közös bankot csak úgy hosszabbítja meg, ha biztosítja a készfizetéseknek törvényes megkezdését. Lukács pénzügyminiszter elismerte, hogy e törvényes rendezést nem tudja hozni, de a pénzértéknek biztosítása által (pénzpariíás) sikerült olyan vívmányokat elérnie, amelyek a készfizetések lényegét megvalósítják. Héderváry ministerelnök a maga rózsás optimizmusával ennél tovább ment és azt hangoztatta, hogy ő soha sem ígért egyebet a kérdés rendezésénél, már pedig a törvényjavaslat természetesen rendezi a kérdést (persze, hisz amikor az adós 50 százalékra egyezkedik ki a hitelezőjével, ez is rendezés!); a munkapárt szónokai pedig a javaslat védelmében odáig mentek, hogy kijelentették, miszerint a törvényjavaslatban több van, mint amit a készfizetés megvalósíthat, mert készfizetés mellett még nem feltétlenül bizonyos a pénzparitás biztosítása, vagyis az, hogy a mi pénzünknek ugyanaz legyen az aránylagos értéke, mint a külföldi pénzeké, holott Hajnali világítás. irta: Vidovich Ernő. Egy bál után történt. A rendezői szobában négyen ültek, négy frakkos fiatal ember. A szobának sajátságos világítása volt, az ablakokon beszűrődő sápadt, hajnali sugarakat elnyomta a villanylámpa ragyogása és csodálatos barna sugarakat vetett a férfiakra. Azokon meglátszott az átvirasztott éjszaka. Mind a négyet megviselte a fáradság, apró poharaikból pálinkát isznak s halk, tört mondatokban szólnak egymáshoz. Leginkább kezükre hajtották a fejüket s érzék- telenül néztek az asztalra. Egyszerre az egyik felkapja a fejét. „Divat udvar" Idegenül nézett körül, mintha nem tudná, hol van s szokatlan hangon szólt: — Ostobaság volt, amit most gondol tam, de valami mégis azt súgja, igaz volt. Homályos képek vonultak el előttem, jóformán érthetetlenek, de megértettem. — ügy érzem, mintha már harmadszor élnék világon s valami csodálatos erő megsúgta előző életim történetét. Lehet, az egész csupán fantazmagória de el sem tudnám képzelni másképpen az életet. — Az első élet jéghegyek között folyt le. Három hatalmas óriás emelkedett a szürke égboltozatig, emelkedéseiken csupán hó és közepén sima hómezőt alkotott. Távol a hegyek csúcsánál vörös, fénylő tűzgolyó szórta erőtlen sugarait, beborítva az ormokat sáp- padt fényével de lenn a hómezőn nem világított más csak az apró jegecek vakító fehérsége. — S én ott állottam a mező közepén Tekintetemből az élet nyugodt boldogsága tükröződött. Vágyakozva néztem körül a pusztaságon, a messze távolban egy fekete pont mozgott s egyre közelebb. Végre kibontakozott a homályból, magas, karcsú leányalak volt, nagy dióbarna szemével epedve nézett reám. Megindultam én is,*s egyszerre ott pihentünk egymás karjában, mintha valami titkos, magyarázhatatlan erő vont volna egymáshoz. Sokáig maradtunk igy, körülöttünk nem mozdult semmi s a Szatmármegye legnagyobb és legfényesebb ápuhiza külföldi mintára berendezve megnyílik 1911. márc. havában Kazinczy-u. 4.
